A falevél búcsúja (Requiem for a leaf)

Nem könnyű a levélnek

a fától búcsút venni,

mégis megteszi oly észrevétlen,

ha a hideg őszi szél rálehel.

Vissza sem néz,

csak enyhén megremeg,

s az avarban némán

álmodni kezd.

Álmodik a tavaszi napsugár

rügycsalogató mosolyáról,

virágok andalító illatáról.

Álmodik gyümölcsöző nyarat,

könnyes és viharos napokat.

Álmodja a búcsú perceit,

mely csak neki jelentett valamit,

hisz' a fának ő csak egy levél volt

a sok közül...

Lehullt.

Senki nem kérte maradásra,

Így burkolózott örök hallgatásba.

Némán sírja könnyeit...

(2010. október 27. - 3:15 AM)