"Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla."
vasárnap, július 06, 2008
szombat, július 05, 2008
Csintalanka
Néhány évvel korábban, tavasz végén, amikor már minden fáról levelek integettek, megszületett Benó, a kis mosómedve. Nagy volt az öröm, mert ő volt az első csemete a családban. Gyorsan nőtt a kicsike, de annyi csintalanság volt benne, amennyi csak belefért egy mosómedve bocsba. Eső után megtalálta mindig a legnagyobb pocsolyát, és „toccs”, beleugrott a közepébe. Ilyenkor Mosómedve-mama jól elporolta a bundáját.
Az erdei iskolában folyton beszélgetett, ő sem figyelt és a többieket sem hagyta figyelni. Játék közben huncutságok jutottak eszébe, amiket meg is tett. Tanítója, a vén róka, sok csintalan csemetét tanított már, de Benó mindegyiken túltett. Így nem volt csoda, ha Mosómedve-papának folyton a tanító panaszait kellett hallgatnia. Benó tudta, hogy megint előkerül a mogyorófa vessző, amivel megint kikap.
- Nem tudom mi lesz ebből a gyermekből! – sóhajtott Mosómedve-mama.
- Csak ne kellene mindig panaszt hallanom rá! – folytatta Mosómedve-papa.
Hamarosan újabb bocs született a családba. Benó őt sem kímélte. Ha iskolából siettek haza elgáncsolta testvérkéjét, aki sírva szaladt haza. A mogyorófavesszővel megint jól elporolták Benót.
Időnként Benó tanítás után leszaladt a patak-partra, ahol estig is elüldögélt. Szeretett ott játszani, fürödni, köveket dobálni a patakba.
Egyik nap, mikor senki nem volt körülötte beszélt a virágokhoz:
Világ virága
Virágja világnak
Vigyázva vagy
Váltig tépve.
Szíve csak úgy dobogott, amikor a virágokat letépte, és csinos kis csokorba szedte. Gondolta meglepi mamáját vele. Örömmel szaladt haza. Hazáig sem érhetett, mert Mosómedve-papa sietett elé, nyomában a vén róka.
- Te haszontalan kölyök! Mindig csak a rosszat hallom felőled! – kiabált Benóra Mosómedve-papa. De akkor már fülön is ragadta fiacskáját.
- Megcsúfítottátok Kerek-erdő legszebb fenyőfáját, és mindezt te találtad ki. – folytatta a szidást a vén róka.
- Nem én találtam ki! – tiltakozott Benó. De hiába próbálta bebizonyítani, hogy ő csak a fejszét kérte el, nem hitt neki senki.
- Megcsúfítottad a fenyőfát, a büntetésed hasonló lesz. Lenyírjuk a bundádat egész a bőrödig. – mondta ki az ítéletet a vén róka.
Ebből sem menekült meg, hiába nem ő volt a tettes, neki kellett bűnhődnie. Szégyenkezve bujkált hónapokon át az erdő sűrűjében, hogy senki se lássa. Ilyenkor a patakpartra ment. Egyik nap egy katica szállt a vállára és próbálta vigasztalni a kis mosómedvét. Szótlanul de vidáman repkedett egyik válláról a másikra. Benó így szólt hozzá:
Katica, katica kedves katica
Ruhád cicomája szemed sarka,
Pompás alakod De csak szótlan,
Nem baj majd én körbejárlak szóval.
Így játszott Benó a katicával nap mint nap. Nem is talált más barátot, mert mindenki csak csúfolkodott vele. Lompi a róka kente Benóra ezt a rosszaságot. Mosómedve-mama sem hitt neki.
Egyik nap, a patak-parton üldögélt és versikét mondogatott:
De a pataknak ruhát nem varrtak
Így kabátjáról se szakadt le gombja.
Bezzeg neki nem volt pikáns szabója
Hogy ne ténferegne már árvíznek
S hogy ne állna rajta jól ez a divat.
Egyszer csak csobbanást hallott a közelben. Felugrott, hogy megnézze, hogy mi történt. Lompi beesett a patakba és segítségért kiabált. Benó azt sem tudta, hogy mit tegyen. Állt egy ideig a parton, majd megsajnálta a fuldokló kis rókát és beugrott a vízbe, hogy megmentse.
A megmentett rókakölyök elszaladt, még köszönetet sem mondott Benónak.
Másnap reggel korán Lompi koptatott a Benó házuk ajtaján.
- Köszönöm, hogy tegnap megmentettél! – mondta lehajtott fejjel Lompi. Még be sem fejezte a mondanivalóját, amikor felbukkant az ösvényen a vén róka és utána az állatcsemeték.
- Tudom már, hogy igazságtalanul büntettelek meg. Lompi bevallotta az igazat, és jelentkezett ma reggel nálam, hogy ő is vállalja a büntetést. Elmondta, hogy a tegnapi bátor tetted miatt szégyellte el magát, és már nagyon nyomja a szívét a hazugság.
- Kérlek, bocsáss meg! – mondta zokogva Lompi.
- Látod, Benó, akinek sok rosszaság van a fején, annak már akkor sem hisznek, ha igazat mond. – mondta Mosómedve- papa, aki Benó háta mögött állt és hallotta, hogy mi történt.
Attól a naptól kezdve Benó egyre kevesebb csínyt követett el. Amikor megnőtt igazi tanító lett belőle. Nagyon szerették őt a kicsinyek. Amikor egy csintalan állatkát látott, mosolygott csendben és eszébe jutott, hogy ő is ilyen volt.
csütörtök, július 03, 2008
Viata mes s-a schimbat
Eram pierdut,eram cazut,eram trist si apasat,
Traiam o viata de suspin,traiam o viata in pacat,
Timpul si-averea o cheltuiam pe lucruri fara de folos,
Dar intr-o zi m-am intalnit cu Isus Cristos.
Viata mea s-a schimbat
Cand Isus m-a eliberat
La Golgota am venit
Iar Cristos iertarea Sa mi-a daruit.
Credinta ce-aveam in inima era doar o teorie,
Tot ce gandeam si ce vorbeam,
Eram pierdut pentru vecie!
Frica si groaza m-au cuprins,eram speriat,cazut jos,
Dar intr-o zi m-am intalnit cu Isus Cristos.
Viata mea a fost schimbata de Cuvantul Domnului,
Viata mea a fost transformata,
Astazi sunt copilul Lui,
Am speranta,sunt fericit,e-atat de frumos
Intr-o zi m-am intalnit cu Isus Cristos!