Milyen látást kaptál az új évre? (2)

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

Az akadályok nem lophatják el a látásodat a te beleegyezésed nélkül. Winston Churchill ezekkel az emlékezetes szavakkal élesztette fel, támadta le és ostromolta Britanniát a vereség szélén táncolva: „Soha ne add fel! Soha ne add fel! Soha, soha, soha ne add fel!” A nehézségek elkerülhetetlenek, de feladni nem kötelező! Ha hitben jársz és nem vagy hajlandó feladni, Isten garantálja, hogy nehézségeid nem fogják megakadályozni látásod beteljesülését. Bár rabszolgaként éltek, Izráel mégis megkapta az erőt ahhoz, hogy legyőzze Egyiptom minden erőfeszítését, amivel megpróbálták megtörni őket. Túlélésük és sikerük történetét így olvashatjuk: „… mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek…” (2Mózes 1:12). Pál álma, hogy az egész világot elérje az evangéliummal, minden fordulónál úttorlaszokba ütközött. Amikor szorongattatása nőtt, ezt vallotta meg: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk!” (2Korinthus 4:8-9). József hosszú úton jutott el a kormányzói székig. Ez az út elárultatáson, üldöztetésen és magányosságon át vezetett. Álma éveket késett, de még mindig élt, mert nem adta fel. Most, Egyiptom kormányzójaként, amikor végre valóra vált álma igazolást nyert még kritikusai szemében is, így emlékszik vissza a csodálatos útra, ahogyan Isten valóra váltotta azt: „Gyümölcsözővé tett engem Isten nyomorúságom földjén” (1Mózes 41:52 NAS). József nem volt hajlandó feladni álmát, ez tartotta őt életben. Az akadályokban a lehetőségeket kereste, és Isten gyümölcsözővé tette őt, nem úgy, hogy mentesítette a megpróbáltatásoktól, hanem úgy, hogy éppen ott léptette őt elő „nyomorúságai földjén”. A nehézségeid nem tudják megállítani Istent – ne hagyd, hogy téged megállítsanak!

Milyen látást kaptál az új évre? (1)

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

Az Istentől kapott látás beteljesedése attól függ, hogy egyáltalán van-e ilyen látásod; ehhez pedig az kell, hogy várj Istenre, amíg fel nem fedi neked terveit. Időt és energiát kell szánnod rá, ami türelmet és fegyelmet igényel. Ahhoz, hogy tudd, hogyan győzd le az akadályokat, jól kell kezelned őket. A Biblia azt mondja: „Ha nincs mennyei látás, elvész a nép…” (Példabeszédek 29:18 NIV). Emlékszel a South Pacific című filmmusical egyik dalára? „Ha nincsenek álmaid, hogyan fogod valóra váltani őket?” A látás irányt, motivációt, kreativitást és rugalmasságot ad. Enélkül passzívvá és céltalanná válsz, unatkozni fogsz, és hajlamos leszel arra, hogy feladd. Isten azonnal is adhat látást, de ahhoz, hogy beteljesedjen, egész életen át tartó tanulásra és gyakorlásra van szükség, és arra, hogy tudd kezelni a mindennapi kihívásokat. A következő néhány napban nézzünk meg néhány alapelvet, mely a látás beteljesedéséhez kell: A látás akadályokkal és lehetőségekkel jön! Miután évtizedeket töltött Amerikában, Raymond Dawson megörökölte angol nagyszülei birtokát. Angliába visszatérve egy lepusztult tanyát talált néhány pajtával egy sziklákkal borított földön. Csalódottságában már azon volt, hogy visszatér Amerikába, de úgy döntött, hogy még egyszer utoljára sétál egyet értéktelen földjén. Amikor egy kis időre megpihent a birtok egy félreeső zugában, észrevett egy forrást, amely a sziklák alól tört fel. Tovább vizsgálódva néhány hőforrást fedezett fel, és tudod mi történt? Ma egy jövedelmező üdülő tulajdonosa, éppen korábbi csalódottsága helyszínén! Amikor látást kérsz Istentől, valószínűleg egy olyan földre fog helyezni, ahol több holdnyi területen akadályok rejtik a lehetőségeket; olyan helyre, ahol a lehetőségek ott lapulnak mélyen elrejtve a problémák halmai alatt. Aztán Isten visszalép, és figyeli, hogyan fogsz hozzá a nehézségek kezelésének szolgálatához.

Gyümölcstermő vagy?

„… a Lélek gyümölcse…” (Galata 5:22)

Figyelj meg három dolgot a gyümölccsel kapcsolatban: Először: a gyümölcs látható. Emlékszel, amikor az iskolában képeket kellett felmutatni, és kimondani a hozzá tartozó szót? Jakab azt írja: „Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet” (Jakab 2:18). Nem elég csak beszélni róla, mások előtt meg is kell élned mindennap. Másodszor: a gyümölcsök annak a fának a jellegét tükrözik, amelyen teremnek. Ha ez egy almafa, akkor almák fognak teremni rajta. Minél jobban alárendeled az életed Krisztusnak, annál jobban fogsz hasonlítani rá. Harmadszor: a gyümölcsök mindig valaki más javát szolgálják. Sosem fogsz látni olyan gyümölcsöt, amely épp önmagát majszolja, vagy azt mondja: „nem akarom, hogy leszedjenek”. A jó gyümölcs felkelti az emberek étvágyát, és érte fognak nyúlni. A Szentlélek gyümölcsöt akar teremni benned, hogy így mások belőled táplálkozhassanak. Ezzel szemben minden testi cselekedet önző. A test mindig magáról beszél: „Mindjárt megbolondulok. Boldogtalan vagyok. Neki megvan, amit én szeretnék. Ez engem idegesít.” De a Lélek gyümölcse Krisztus-központú és más emberekre irányuló. Figyeld meg, hogy az igében a gyümölcs szó egyes számban van, pedig Pál kilenc különböző fajtáját sorolja fel a lélek gyümölcsének: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás; de mind ugyanazon a fán nőnek. Ez a fa meg tud teremni mindent, amire csak szükséged van az életed bármely területén. Nem kell a Szentlélekhez menned békességért, közben valahova máshová szeretetért. Vagy a Szentlélekhez fordulni türelemért, és valaki máshoz önuralomért. Ez mind a Lélek fáján terem. Nos, akkor hát gyümölcstermő vagy?

Merj kicsivel kezdeni!

„…akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján…” (Zakariás 4:10)

D. L. Moody Isten Igéjének hirdetője lett, és nemzeteket változtatott meg. De ha életének korábbi szakaszában találkoztál volna vele, nem gondoltad volna, hogy ez lehetséges. Bár gyülekezetben nőtt fel, a szellemi dolgokban teljesen tudatlan volt. Amikor Bostonba költözött, elkezdett járni egy gyülekezetbe. 1855 áprilisában egy vasárnapi iskolai tanító eljött a cipőboltba, ahol Moody dolgozott, és Krisztushoz vezette őt. Egy hónappal később, amikor jelentkezett, hogy a gyülekezet tagja szeretne lenni, világossá vált, hogy szinte semmit sem tud a Bibliáról. Egyik vasárnapi iskolai tanítója később ezt írta: „Még sohasem találkoztam olyan tagságát kérelmezővel, akiről kevésbé tűnt volna valószínűnek, hogy világos és elhatározott nézetű kereszténnyé válik, és még kevésbé, hogy használható lenne bármilyen nyilvános szolgálatban”. Ezért arra kérték, hogy egy évet töltsön el bibliatanulmányozással. Egy év múlva a tagsági kérelmét vizsgáló bizottsággal való beszélgetés során adott válaszai csak kevéssel bizonyultak jobbnak. Nagyon műveletlen volt, és beszéde tele volt borzasztó nyelvtani hibákkal. A bizottságból senki sem gondolta, hogy Isten valaha is használhatná. De tévedtek! És azok az emberek, akik azt mondják, hogy soha sem fogsz semmit érni Isten számára, szintén tévednek! Minden tölgyfa kis makként kezdi. Jézus egy istállóból indult, de nem maradt ott. Dávid csak egy parittyás pásztorfiú volt, de Izráel legnagyobb királya lett. Józsefet eladták rabszolgának, de főminiszterré lett. Értsd meg ezt: te egy olyan mag vagy, amely képes arra, hogy termést hozzon Istennek. Csak tedd az Ő kezébe mindazt, amid van, és mindazt, ami vagy, és légy hajlandó kicsiben kezdeni!

THE DIGITAL STORY OF NATIVITY

A Social Network Christmas

Lélekkel teli élet

„…teljetek meg Lélekkel!” (Efézus 5:18)

Az újjászületés nem semmisíti meg automatikusan a régi természetet. Testben élünk, amely fogékony a bűnre, ezért kell mindig telve lennünk Isten Szentlelkével. Pál azt mondja: „A Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek!” (Galata 5:16). Aztán pedig egy ismerős hasonlattal szolgál: „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel” (Efézus 5:18 Károli). Figyeld meg: Először: Pál arról beszél itt, hogy az életünk feletti irányítást engedjük át Isten Lelkének. Hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki részeg, és azt mondjuk rá: „befolyásoltság alatt van”. Másodszor: Pál mondata felszólítás. „Teljesedjetek be!” Nem azt mondja: „Ha van hozzá kedved” vagy: „Ez igazán jó lenne”. Nem, ha Isten tetszésére akarsz élni, akkor folyamatosan telve kell lenned az Ő Lelkével. Harmadszor: Ez minden hívőre vonatkozik. Előfordul, hogy valakiről ezt mondjuk: „Mennyire szereti Jézust! Miért nem tudok én is ilyen lenni, mint ő? Tudsz. A különbséget nem az teszi, hogy nekik van valamijük, ami neked nincs, hanem az, hogy beteljesednek Szentlélekkel. Negyedszer: Te nem tudod megtölteni magadat. Mint ahogyan az autódnak szüksége van üzemanyagra, neked is szükséged van a rendszeres utántöltésre. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Máté 5:6). Éhezed? Szomjazod? Ötödször: Ez folyamatos cselekvés. Nem vezethetsz autót egyetlen tanknyi üzemanyaggal, újra meg újra vissza kell térned a benzinkúthoz. A Lélekkel való betöltődés dinamikus, percről percre történő folyamatos tapasztalat. Miért van így? Mert olyan világban élünk, amely lelkileg kiszipolyoz minket, és mert harcban állunk a testiességgel, amely vesztünket akarja. Tehát: „…teljetek meg Lélekkel!” (Efézus 5:18).

Jézus az út

„Én vagyok az út…” (János 14:6)

A judaizmus úgy tekint a megváltásra, mint ítéletnapra, amikor is a döntés az erkölcsösségen alapul. A hinduk többszöri újjászületést várnak, amely során lelkük bejárja a világmindenséget. A buddhisták a Négy Nemes Igazság és a Nemes Nyolclépcsős Út szerint vezetik életüket. A muzulmánok a Hit Öt Oszlopa alapján érdemlik ki útjukat Allahhoz. Sok filozófus a halál utáni életről úgy vélekedik, hogy az rejtett és ismeretlen, „egy nagy ugrás a sötétbe”. Vannak, akik Jézust egy kalap alá veszik Mózessel, Mohameddel, Konfuciusszal és más vallási tanítókkal. Jézus viszont ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). Sokan tiltakoznak. „Minden út a mennybe vezet” – mondják. De hogy lenne ez lehetséges? A buddhisták a nirvánát várják, ami nem kevesebb, mint 547 reinkarnáció után érhető el. A keresztyének egy életben és egy halálban hisznek, és egy Istennel töltött örökkévalóságban. A humanisták nem ismerik el az élet Teremtőjét. Jézus azt állítja, hogy Ő az élet forrása. A spiritiszták a tenyeredből olvasnak. A keresztyének a Bibliát kérdezik. A hinduk többistenhívők és személytelen istenségben gondolkodnak. Krisztus követői hiszik, hogy „…csak egy Isten van” (1Korinthus 8:4 NLT). Minden nem keresztyén vallás azt mondja: „Meg tudod váltani magad”. Jézus azt mondja: „Kereszthalálom vált meg téged”. Nem vezet minden út Rómába, nem minden hajó megy Ausztráliába, és nem minden repülő landol Londonban. Nem minden út vezet Istenhez. Jézus megjelölt egy egyedülálló utat, érvénytelenné téve az önmegváltást. Világosan megmutatott egy különleges ösvényt, melyet nem az emberi erőfeszítés kövezett ki. Egyetlen különleges meghívást kínál, amelyben Ő végzi a munkát, mi pedig bízunk Benne, Ő meghal, és mi élünk. Ő hív, és mi hisszük, hogy: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” (János 6:29).

Micsoda történet, igaz?

„…ajándékokat adtak neki…” (Máté 2:11)

Karácsony történetéből megtanuljuk, hogy: 1) Isten olyan embereket is felhasznál arra, hogy megáldjon, akiket nem is ismersz. A napkeleti bölcsek nem voltak sem buzgó zsidók, sem elkötelezett keresztények, ők perzsa csillagjósok voltak. Ne légy személyválogató, ezzel megkötöd Isten kezét! Nyisd meg a szíved, és meg fogod látni, hogyan nyúl ki feléd Isten a legérdekesebb emberek által is. 2) Isten gondoskodni fog a jövődről. Józsefnek és Máriának el kellett hagyniuk az otthonukat, és Egyiptomba kellett menekülniük. Miből fognak megélni? Arany, tömjén és mirha – ezek olyan ajándékok, amiket csak gazdag emberek tudnak adni. Ha Isten akarata szerint élsz, ő gondoskodni fog az ellátásodról. Lehet, hogy a munkádon keresztül fogja megadni, lehet, hogy mások nagylelkűsége által, de meg fogja adni. Nem kell egész éjszaka aggódva virrasztanod azon gondolkodva, hogyan fogod betölteni szükségeidet. A zsoltáríró azt mondja: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). 3) Isten felülírja a rendszert, hogy megadja neked, amire szükséged van. „…a csillag… előttük ment… és… megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt”. A naprendszer történetében soha nem történt még semmi ehhez hasonló. Isten úgy mozgatott egy csillagot, ahogyan mi a sakkfigurákat mozgatjuk, azért, mert Ő „mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik” (Efézus 1:11). A történetben ezt olvassuk: „Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Micsoda történet, igaz?

József

„Férje, József igaz ember volt…” (Máté 1:19)

József szerepe a karácsonyi történetben két dolgot tanít nekünk: 1) Istennek számít a jellemed; 2) Isten akaratát megtenni nem könnyű. Jézus földi apja egy falusi ácsmester volt, aki Názáretben élt, egy olyan kis településen, ami épp csak egy pont volt a térképen. Miért József? Istennek nem volt jobb alternatívája? A válasz nagyrészt József jó hírnevében rejlik, amit hajlandó volt feladni Jézusért. „Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.” Az a kifejezés, hogy „igaz ember” elismeréssel adózik József jellemének. Becsületes életével és kemény munkájával érdemelte ki. Bizonyára olyan tisztelettel tekintenénk rá, mint ahogyan egy elöljáróra, egy diakónusra, egy presbiterre vagy egy prédikátorra. De Mária bejelentése: „gyermeket várok”, mindezt kockára tette. Most mi lesz? Egyik oldalról ott van számára a törvény, másik oldalról ott van a szerelme. A törvény azt mondja: „kövezd meg”, a szerelem azt mondja: „mentsd meg”. József e kettő között őrlődik. Ha Isten akaratát teszed, az mindig elnyeri jutalmát, de ritkán könnyű megtenni! Miután az angyal elmagyarázta a szűztől születés csodáját, József még mindig nagy kérdéssel nézett szembe. Találjon ki egy hazugságot megőrizve ezzel megtisztelő helyét a közösségben, vagy mondja meg az igazat, és örökre búcsút mondhat jó hírének. De meghozta a döntést: „…magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el” (Máté 1:24-25). József elcserélte mindazt, amit addig tanult és minden addigi előítéletét egy várandós menyasszonyra és egy nem tervezett fiúra. Ezzel meghozta a tanítványság nagy döntését. Mi is az? Az, hogy Isten tervét a magad tervei elé helyezed!

Merengés

Esti fények sápadt kavalkádja,

Őszi eső mosta utcakövek,

Halkan duruzsoló folyó partján,

Fáradt házak füstöt pöfögnek.

Pincéből előugró macska utamat szegi,

s bennem a szív is megremeg.

Így lüktetne bennem, talán, minden,

ha valaki az esti fények sápadt kavalkádjában

titkon megfogná a kezemet.

Istent szolgálod vagy a pénzt?

„…nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6:24)

Legyünk őszinték, legtöbbünk számára a materializmus Isten legnagyobb ellenfele. De van lehetőség arra, hogy fokozatosan megszabaduljunk tőle! John Ortberg írja: „Néha, amikor prédikálok, kipróbálok egy kis gyakorlatot a bálvány trónfosztására. Megkérem az embereket, hogy vegyék elő a pénztárcájukat, ami olyan, mintha csak egy kis darab bőr lenne. De valójában a 21. század temploma. Napjainkban a legtöbb ember azt hiszi, hogy a boldogság megtapasztalásának lehetősége egyenes arányban áll ennek a kis tárolónak a tartalmával. Ez az a hely, ahol a Mammon isten lakik. Felruházzuk ezt a kis darab bőrt azzal az erővel, ami eléri, hogy úgy érezzük, biztonságban vagyunk, sikeresek és értékesek vagyunk. Rettentő nehéz számunkra, hogy átadjuk e kis darab bőr feletti irányítást. A valódi kérdés az: Ki a főnök? Te tartod kézben azt, vagy az tart a markában téged? Ezért, bármilyen kis lépés is a megadás felé, megkérem az embereket, hogy nyújtsák át pénztárcájukat a mellettük ülőnek. Ezen a ponton a teremben a figyelemszint hatalmasan megugrik. Ekkor bejelentem, hogy most adakozni fogunk. Arra bátorítom az embereket, hogy olyan mértéktelen nagylelkűséggel adakozzanak, ahogy mindig is szerettek volna. Ilyenkor a pénztárcák nagyon gyorsan visszakerülnek eredeti tulajdonosaikhoz. Ekkor felkérem a hallgatóságot, hogy a mai napot nyilvánítsuk „Elég napnak”. Amivel ma rendelkezem – az otthonom, a munkahelyem, a vagyonom, a családom, az életstílusom – elég. A múlandó javaknál más és jobb módjait fogom keresni a gazdagságnak.” Ezután azt mondja a hallgatóságnak: „Most karikázzátok be a mai napot a naptáratokban! A mai napon véget ért a „Kovácséknak szebb a háza, jobb az autója” című versengés. Kovácsék nyertek – de ti is!”

Figyelj oda!

„Ezen az úton járjatok!” (Ézsaiás 30:21)

James Michener mondta, hogy volt egy szomszédja, akinek az almafája egyik évben nem termett gyümölcsöt, ezért az illető egy csomó rozsdás szöget vert körbe a törzsébe. A következő évben a fa élete legnagyobb termését hozta. A szomszéd erre azt mondta: „A szögek beverése sokkolóan hatott a fára, és ez emlékeztette arra, hogy az a dolga, hogy gyümölcsöt teremjen.” Lehet, hogy nem éppen tudományos módszer, de működött! Michener ezután elmagyarázza, hogy ilyen szögekké lett az életében egy szívműtét, egy csípőprotézis-beültetés és egy szédülési roham. Ez felhívta a figyelmét! Mikor felismerte, hogy nem fog örökké élni, rájött, hogy még mennyi dolga van, és öt év alatt megírt tizenegy könyvet, köztük több bestsellert is. „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza…” (Zsidók 12:11). Verdell Davis mondja: „Vannak dolgok, amikkel tudunk és kell is kezdenünk valamit. Például, ha elveszítjük azt a kényelmet, amit az anyagiak biztosítottak, ez arra indíthat minket, hogy egyszerűsítsük az életünket. A klinikai depresszió elvezethet arra, hogy segítséget, egészségesebb életmódot és kapcsolatokat keressünk. Ha elveszítjük munkánkat, melyet pedig jól végeztünk, ez lehetővé teheti, hogy felfedezzük olyan képességeinket és talentumainkat, amelyekről eddig nem is tudtunk. Ha testi képességeink egy részét elveszítjük, ez arra késztethet, hogy más jellegű teljesítményünket fejlesszük, amely majd gazdagíthat mindenkit, akivel utaink találkoznak.” Harold Sala hozzáteszi: „Nézzünk szembe vele, amikor azokat a rozsdás szögeket belénk verték, valóban felfigyeltünk, és az életünk gyümölcsöző lett. Ösztönzésül kaptuk őket, hogy haladjunk az előttünk álló ügyekkel. Az Atya szeretete megengedi a kalapácsütéseket, hogy ezzel serkentsen akaratának teljes mértékben való betöltésére.” Ha tehát ilyen ébresztő jelzést kapsz Istentől, „és füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok” (Ézsaiás 30:21 Károli), akkor figyelj oda!

Egyedül menni tovább

„Elizeus … azután nem látta őt többé…” (2Királyok 2:12)

Illés és Elizeus együtt voltak, amikor „…hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Elizeus … azután nem látta őt többé…” (2Királyok 2:11-12). Oswald Chambers írja: „Nem baj, ha az Illésedtől függsz, amíg Isten őt rendeli melléd. De Istennek nem az a szándéka, hogy maradjon, és bár azt akarod majd mondani: »Nem tudom folytatni«, mégis folytatnod kell.” Vannak idők az életben, amikor egyedül kell továbbmennünk, és Istentől kell erőt merítenünk ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni. Íme három bibliai példa: 1) Egyedül a Jordánnál. Itt Elizeus „fogta Illésnek a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és… az kettévált, Elizeus pedig átment rajta” (2Királyok 2:14). A Jordán folyó a halált jelképezi. Amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, és akire támaszkodtál, azt kérdezed: „Hogy menjek tovább egyedül?” Nem vagy egyedül, Isten veled van! 2) Egyedül Jerikóban. Itt Isten felhasználta Elizeust, hogy megtisztítsa a város mérgezett vizét (2Királyok 2:19-22). Nem kis feladat! Nem vagy biztos benne, hogy rád szabták. Ilyenkor mondja Isten neked is azt, amit Józsuénak mondott, amikor ő lett Izráel vezetője: „…Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam…” (Józsué 1:5). 3) Egyedül Bételben. Itt Elizeust nyilvánosan megszégyenítették, de Isten igazolta őt (2Királyok 2:23-24). Bétel azt jelenti: „Isten háza”; ide megyünk erőért, bár az emberek gyakran csalódást okoznak. Mégis tovább kell mennünk Istennel, tudva, hogy ő sohasem fog cserbenhagyni. Richard Exley mondta: „Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk.”

Itt az ideje szembenézni a valósággal!

„Útra kelek, elmegyek apámhoz…” (Lukács 15:18)

Semmi sem változott a tékozló fiú életében addig, amíg azt nem mondta: „Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: … vétkeztem …” (Lukács 15:18). Az ő története jó véget ért, és a tied is jó véget érhet, de ehhez meg kell tenned a következőket: 1) El kell döntened, hogy átveszed az életed feletti irányítást, még mielőtt a körülmények vagy más emberek tennék. A megoldás veled kezdődik. Egy új partner, új munkahely vagy új ház nem fogja helyrehozni, ami elromlott, ha annak az oka a saját viselkedésedben és tetteidben rejlik. Lehet, hogy százegy mentséget is fel tudsz sorolni arra, hogy miért mennek úgy a dolgok az életedben, ahogy éppen, de mire vagy hajlandó azért, hogy változtass rajtuk? A tékozló fiú apja nem ment el érte, hogy ölbe vegye és hazahozza, a fiúnak magának kellett megtennie az utat. 2) Nézz szembe a helyzettel, úgy ahogy van, nem úgy, ahogy szerinted lennie kellene, vagy ahogy szeretnéd, hogy legyen! A tékozló fiúnak rá kellett jönnie, hogy azok a szabályok, amelyek ellen otthon fellázadt, nélkülözhetetlenek a boldogságához, és hogy mindaz az öröm, amelyről azt hitte, hogy odakint a nagyvilágban vár rá, nem volt ott. Ez után el kellett ismernie, hogy tévedett, és helyre kellett hoznia tévedését, ahhoz hogy élete visszatérhessen a helyes kerékvágásba: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz…” (Ézsaiás 55:7). Isten közbe fog avatkozni, de csak akkor, ha te az ő alapelvei szerint működsz. Ezek az alapelvek pedig: őszinteség, nyíltság, hajlandóság. 3) Cselekedj most, amíg még módod van rá! Az evolúció elmélete azt mondja, hogy a dolgok keletkezhetnek és fejlődhetnek maguktól. Nos, ez nem igaz. Bizonyos dolgok, ha magukra hagyják őket, és nem igazítják helyre, akkor csak rosszabbak lesznek, nem jobbak. Ez így van, legyen szó akár az egészségedről, akár a házasságodról, a gyermekeidről, az anyagi helyzetedről, akár az Istennel való kapcsolatodról. Tehát nézz szembe a valósággal, és cselekedj, amíg még teheted!

Mátyásról

Csütörtökön műtötték Mátyást, 8 órás műtét volt. A bátyja mondta, hogy nehezen ébredt az altatásból. Jelenleg is az intenzíven van. Még az édesanyja sem lehet állandóan mellette, csak kevés időre engedik be.

Imádkozzunk nagyon érte, mert ez a helyzet Mátyást is és a szüleit is megviseli.

Nagyon kell, hogy mellettük legyünk, ahogy Áron és Húr ott voltak Mózes mellett, és tartották a kezét, amíg Izráel harcolt.

"9 Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz.

10 Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére.

11 És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb.

12 De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig.

13 Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel. " 2.Mózes 17:9-13

És még egy igevers: Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. -Jakab 5: 16b

Bővebben a MÁTYÁS blogján

Úgy kellene

Fagyos ujjak festette jégvirág díszek,

fehérek, szépek, de ridegek.

Úgy kellene a melegség,

A szeretet.

Talán megolvadnának

a fagyos ujjak festette jégvirág díszek.

Hogyan kezeld a kísértést?

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek…” (Jakab 4:7)

Amikor jön a kísértés, emlékezz erre a hét dologra: 1) Soha ne mondd, hogy „soha”! Sosem leszel annyira szellemi ember, hogy teljesen immúnis lennél. De: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). 2) Ismerd fel, hogy akár az utolsó fordulóban is elbukhatsz! Az, hogy eddig még nem szúrtad el, nem jelenti azt, hogy nem is fogod. A sátán az időzítés mestere, és különösebben nincs miért sietnie. 3) Ismerd be, hogy mi az, ami alapvetően irányít! Szent Ágoston mondta: „Semmi sem tudja olyan biztosan földre kényszeríteni egy férfi lelkét, mint az asszonyi simogatás”. A tested erős hatalom, ha elkényezteted, mindig többet akar majd. 4) Értsd meg, hogy felelősséggel tartozol! A bűn egy döntés. Ha úgy döntesz, hogy visszaélsz Isten kegyelmével, akkor ennek meg fogod fizetni az árát; akár most, akár később. „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7). 5) Nem egy tehetetlen báb vagy. Lehet, hogy nem tudod megváltoztatni a múltban történteket, de a döntésed, Isten kegyelmével megerősítve, meg fogja határozni a jelenedet és a jövődet. 6) Ha vétkeztél is, még van remény. Isten megbocsát, és újra használni fog. Jézus azt mondta Péternek: „… könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait” (Lukács 22:32). 7) Maradj biztonságban Isten közelében! „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7).

Józsefi alapelvek

„…Elfeledtette velem Isten…” (1Mózes 41:51)

József harmincéves volt, amikor Egyiptom kormányzója lett. Tizenhét volt, amikor eladták rabszolgának. Tizenhárom évig, miközben össze volt zavarodva és fájdalmat hordozott, megtartotta jellemességét és Isten iránti elkötelezettségét, és engedte, hogy küzdelmei győzelmessé tegyék. Szóval nem teheted meg, hogy csak úgy bedobod a törölközőt, önsajnálat-partit rendezel, vagy csak üldögélsz, és nem csinálsz semmit. József nem csak úgy elfelejtette, ami történt. Bárki is mondja neked: „Felejtsd el!”, az nem él a való világban. Mindez megtörtént, de Isten fel tudja használni arra, hogy általa gazdagítsa az életedet. Isten két fiút adott Józsefnek, és ő így nevezte el őket: Manassé, ami azt jelenti: „elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet”; és Efraim, ami azt jelenti: „gyümölcsözővé tett engem Isten nyomorúságom földjén”. Isten új kapcsolatokat adott Józsefnek a régiek helyébe. Az egyik oka annak, hogy a régi kapcsolatok rombolóan hathatnak rád az, hogy nem pótoltad őket újakkal. Még mindig azzal foglalkozol, aki vagy ami a rosszra emlékeztet. Isten segített Józsefnek, hogy elfelejtse a történtek fájdalmát. Az emlékek megmaradtak, de ennek ellenére tudott boldogulni. Ha Istennel jársz, az előtted lévő ígéret mindig nagyszerűbb, mint amilyen nagy a mögötted lévő fájdalom. De íme néhány „józsefi alapelv”, melyeket alkalmaznod kell életedben: 1) Nézz szembe vele, és ne próbálj úgy tenni, mintha meg sem történt volna! Isten meg fogja adni a kegyelmét ahhoz, hogy megbirkózz vele, de nem ahhoz, hogy letagadd. 2) Hidd el, hogy Isten „visszapótolja” neked az időt, a kapcsolatokat és a lehetőségeket, amelyeket elvesztettél! „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska…” (Jóel 2:25). 3) Írd össze azokat az embereket, akik ártottak neked, bocsáss meg nekik, és bízd őket Istenre imádságban! „…és bocsássatok meg egymásnak…” (Kolossé 3:13). 4) Mondd meg Istennek, hogy készen állsz az újrakezdésre! És kezdd el ma!

Ne állj meg a növekedésben!

„… nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14)

Pál azt írja: „…nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:13-14). Lelkesítő az, ha egy vezető megosztja velünk sikereit. De előfordul, hogy még nagyobb segítség az, ha küzdelmeiről beszél. Dr. John Maxwell Leadership Gold [A vezetés aranyszabályai] című könyvében őszintén beszél azokról a dolgokról, amelyekkel meg kellett küzdenie életében: „Türelmetlen vagyok, sokszor nem mérem fel reálisan, hogy a feladathoz mennyi idő kell, és milyen nehéz a legtöbb feladat. Nem szeretek túl sok időt vagy erőfeszítést fordítani az emberek érzelmi dolgaira. Túlértékelem mások teljesítőképességét. Túl sokat feltételezek. Túl gyorsan szeretném rájuk bízni a felelősséget. Alternatívákat várok, valószínűleg mindenkit megőrjítek. Nem érdekelnek a szabályok és korlátozások. Gyorsan felállítom a saját értékrendemet, és elvárom, hogy másoknak is ugyanilyen hozzáállásuk legyen. Gyorsan lerendezem a dolgokat, és tovább akarok lépni, akkor is, ha a többiek még nem készek rá.” Mindannyiunknak vannak olyan területei, amelyeken folyamatosan dolgoznunk kell. Valaki azt mondta, hogy a fiatalság nagy tévedése az, hogy azt hiszik, az intelligencia helyettesíti a tapasztalatot, míg az idős kor nagy tévedése, hogy azt hiszik, a tapasztalat helyettesíti az intelligenciát. Az igazság az, hogy akár fiatalok akár idősek vagyunk, nem szabad felhagynunk a növekedéssel. Elégedettnek kell lennünk azzal, amink van, de soha nem lehetünk megelégedve azzal, akik vagyunk. A személyes növekedés olyan, mint a kerékpározás: vagy haladunk, vagy elesünk. Nos, az életed melyik területén látsz érzékelhető növekedést? És mely területen kell még növekedned? A növekedés csak akkor indul be, ha elismered a hiányát, elkötelezed magad mellette, és folyamatosan teszed!

Készen állni

„Öltözzetek munkára…” (Lukács 12:35 NIV)

Isten olyan gyorsan tud lépni, hogy míg egyik nap úgy érzed, hogy elszabadult a pokol az életedben, másnap már olyan, mintha a mennyben lennél. Mindkét esetben: „… Isten az, aki munkálkodik bennetek…” (Filippi 2:13 KJV). A Biblia olyan szavakat használ, mint: azonnal, rögtön, hirtelen, hogy emlékeztessen minket arra, hogy amikor Isten mozdul, akkor készen kell állnunk arra, hogy mi is mozduljunk. Nem fogja harsonákkal és fanfárokkal hirdetni, tehát készen kell állnod, főleg akkor, ha valamire már régóta vársz. Lehet, hogy csak egy pillanat választ el attól a választól, amit kerestél. Ennyi időre van szüksége Istennek ahhoz, hogy megváltoztassa a dolgokat: egy pillanatra! Ne hagyd, hogy a csüggedés elgyengítse hitedet, vagy a késlekedés ellopja a lehetőségedet! Második eljövetelére utalva Jézus ezt mondta: „Aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit!” (Máté 24:17). El kell döntened, hogy elfogadod-e, amit Isten most ad, és továbblépsz, vagy visszatérsz a házadba. Befejezetlen ügyeid miatt esetleg lekésheted a legjobbat, amit Isten kínál. Ugyanez történhet, ha másokra vársz. Egy harmincnyolc éve béna ember lemaradt a gyógyulásról, mert arra várt, hogy mások cselekedjenek. Azt mondta Jézusnak: „…nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe” (János 5:7). Évekig ott ült a megoldás közvetlen közelében, de mások miatt nem érhette el. Semmi sem fontosabb, mint az, amit Isten éppen most mond és tesz az életedben: nem fontosabb az, ami az otthonodban történik, sem mások tettei vagy véleménye nem fontosak. Csak az számít, hogy állj készen!

A benned folyó munka (3)

„…a belső emberünk… megújul napról napra.” (2Korinthus 4:16)

Légy hálás a külső énedért! Békülj ki vele! Örülj az erősségeinek! Fogadd el a korlátait! Dolgoztasd meg keményen! Örülj, ha előléptetik! De ne feledd: az enyészeté lesz. A másik oldalról viszont a belső embered olyan dicsőséget nyerhet, melyet soha el sem tudtál képzelni. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta” (1János 3:2-3). A legnagyobb befektetéseidet erre fordítsd, mert ez megmarad! Mérlegeket, tükröket és centiket használunk, hogy nyomon kövessük külsőnk alakulását. De hogyan tudjuk nyomon követni annak a részünknek a jóllétét, amely örökre megmarad? Ez bizonyára kicsit eltér mindenkinél, de van néhány olyan tükör, mérleg és mérőszalag, amely segíthet elindulni: 1) önvizsgálat és bűnbánat; 2) barátok, akik szeretnek eléggé ahhoz, hogy megmondják neked az igazat; 3) Istennel egyedül töltött idő és Őrá figyelés; 4) a Szentírásra fordított idő, amely megújítja elmédet; 5) a naptárad és a csekkfüzeted felülvizsgálata; 6) az ilyen kérdések, mint: Mennyire könnyen csüggedek el mostanában? Milyen könnyen idegesítem fel magam a hat hónappal ezelőttihez képest?; 7) odafigyelés a gondolataidra: Mi tereli el a gondolataidat? Hogyan rabolja meg az életedet és az örömödet az irigység, gáncsoskodás, ítélkezés vagy testi vágyak? Rajta, vedd komolyan: dolgozz a belsődön!

A benned folyó munka (1)

„…a belső emberünk… megújul napról napra.” (2Korinthus 4:16)

Pál azt írja: „ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Korinthus 4:16). Van egy külső embered: a tested, a személyiséged, a hírneved. És van egy belső embered: a jellemed, a lelked és a szellemed. A külső ember az, amit mindenki lát, a belső embered láthatatlan. A külső emberedre kényszerítően hathatnak más emberek vagy külső erők, de a belső embered mindig szabadon dönthet. A külső embered időleges, a belső embered örök. Tetszik vagy sem, a külső embered „romlik”. Huszonöt éves kortól a csontok elkezdenek kalciumot veszíteni, és törékennyé válnak, a bőröd veszít rugalmasságából és ráncosodik, majd megjelennek az időskori foltok. Ha harmincévesnél idősebb vagy, akkor naponta ezernyi agysejtedet veszíted el, és súlyfelesleg kezd megjelenni úgy középtájon. Körülötted mindenki, aki szintén elmúlt már harminc, a tudtodra akarja adni, hogy megért. Szeretnek, persze, de őszintén szólva, már alig várták. Harcolhatsz ellene, de nem fogsz győzni. Pazarolhatsz időt és pénzt a külsődre, tornáztathatod, éheztetheted, botoxozhatod, feszesítheted, felemelheted, felvarrathatod, barníthatod és öltöztetheted márkás ruhákba, de akkor is az az igazság, hogy: „…mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz” (Prédikátor 3:20 Károli). De íme, ami igazán fontos: te magad sohasem fogsz megszűnni létezni. A lelked, a belső embered azt a folyamatot éli át, melynek végén vagy valami hihetetlenül jó, vagy valami elképzelhetetlenül sötét lesz. Ez az, amit Isten lát, amikor rád néz. Ez az, ami számára a legfontosabb. Ezért erőfeszítéseidet a belső emberedre fordítsd!

Ne áss olyan üreget, amely nem tartja meg a vizet!

„… elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” (Jeremiás 2:13)

Úgy érzed, mintha valami hiányozna az életedből? Ide-oda futkosol, egyik helyről a másikra, egyik embertől a másikig, hogy megtaláld? Amíg nem Istent állítod életed központjába, addig olyan ciszternákat vájsz, melyek nem tartják meg a vizet. Mind azt szeretnénk, ha szeretnének minket, és sikeresek lennénk, ezért a munkánkban vagy más emberekben keressük a kielégülést. De ha egy másik embertől vagy a jövedelmünktől várjuk azt, amit csak Isten tud megadni, akkor mindig rosszul fogunk járni. „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik… Olyan lesz, mint a bokor a pusztában… Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön. De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik… olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás 17:5-8). A megelégedést nem az adja, ha a „megfelelő emberek” vannak jelen az életedben, több pénzed van, nagyobb tekintélyed, vagy több mindent értél el. A nagyobb ház nem fogja megadni; csak többet kell majd takarítanod. A legújabb autó nem fogja elhozni; csak nagyobb részleteket kell fizetned. A munkahelyi előléptetéssel nem fogod elnyerni; csak még több lesz a stressz és hosszabb a munkaidő. Igen, több pénzt kapsz, de a levonások után, és miután megvetted mindazt, ami ahhoz kell, hogy az új imázsodat fenntartsd, ugyanott fogsz tartani, ahol eddig. Végül egy egész életet úgy fejezel be, hogy csak hiábavalóságot kergettél (ld. Prédikátor 2:11). Salamon azt mondta: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait [engedelmeskedj neki és bízz benne]! Erről szól az élet.” (Prédikátor 12:13 CEV). Ő, akit ma keresel, egész idő alatt ott volt, és készen áll arra, hogy találkozzon veled, amikor szükséged van rá. Csak be kell hívnod Őt!

Ifievangélizáció...

Tedd lelkesen!

„Mi tehát építettük a várfalat…” (Nehémiás 4:6 NKJ*)

Nehémiás újjáépítette Jeruzsálem várfalát kevesebb mint két hónap alatt! Hogy csinálta? Szenvedéllyel! Feladta magas beosztású állását, legyőzte a kérlelhetetlen ellenzéket, és szenvedélyesen dolgozott. „Mi tehát építettük a várfalat… mert a nép nagy kedvvel dolgozott” (Nehémiás 4:6 NKJ). De előtte ezt olvassuk: „Elmondták nekem, hogy… Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el. Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam…” (Nehémiás 1:3-4). Figyeld meg: 1) Az eredményhez az első lépés a szenvedély. Nem az IQ-d vagy a DNS-ed határozza meg a sorsodat, hanem a vágyaid. Minél nagyobb benned a vágy, annál többre vagy képes. 2) A szenvedély meg fogja sokszorozni az akaraterődet. Csak ha nagyon akarsz valamit, akkor leszel hajlandó megfizetni az árat, ami az eléréséhez kell. Isten megveti a langyos hozzáállást: „Bárcsak hideg volnál, vagy forró!” (Jelenések 3:15). A határozatlan, „a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember” (Jakab 1:8) nem ér célt nála. 3) A szenvedély megváltoztat. Ha a vágyaid összhangban vannak Isten akaratával, és te ezeket a vágyakat szenvedélyesen követed, akkor sokkal gyümölcsözőbb leszel. 4) A szenvedély lehetővé teszi a lehetetlent. Óvakodj a „szakértőktől”! Amit bölcsességnek tartanak, az sokszor csak rövidlátás. 1895-ben Lord Kelvin, a Royal Society [Királyi Természettudományos Akadémia] elnöke azt állította: „A levegőnél nehezebb repülő szerkezetet építeni egyszerűen lehetetlen”. 1905-ben Grover Cleveland, az USA elnöke ezt nyilatkozta: „Értelmes és felelősségteljes nők nem akarnak szavazni”. 1923-ban a Nobel díjat elnyert fizikus, Robert Millikan ezt mondta: „Nem valószínű, hogy az ember valaha is képes lesz felhasználni az atom erejét”. Jézus azt mondta: „…Istennel minden lehetséges” (Márk 10:27 NKJ). Ha szenvedélyesen szeretnéd elérni Isten szándékait, akkor megmutatja neked, hogy mi minden lehetséges! *Tisztelt olvasónk! A különböző bibliafordításokban a versszámozás eltér: a Károli fordításban az idézett ige a 4. rész 6. vers, de a Magyar Bibliatársulat által 1990-ben kiadott új fordításban a 3. rész 38. verse.

„Jöjj és láss!”

„…Elmentek tehát, meglátták… és nála maradtak…” (János 1:39)

János és András számára nem volt elég, hogy Bemerítő Jánost hallgatták. A legtöbben elégedettek lennénk azzal, ha a nemzet leghíresebb evangélistája közelében lehetünk. Hiszen lehet-e nála nagyobb tanító? Igen! Amikor János és András találkoztak Jézussal, azzal, akiről Bemerítő János beszélt, otthagyták Jánost, és követték Jézust. Figyeld meg, mit kérdeztek tőle: „»Mester, hol van a lakásod?« Ő így szólt: »Jöjjetek, és meglátjátok«. Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak…” (János 1:38-39). Meg akarták ismerni Jézust; meg akarták tudni, hogy mi „csavarta el a fejét”, mitől ég a szíve, és mire vágyik a lelke; látni akarták az arcát, és követni akarták lépteit. Tudni akarták, hogy az-e, akinek János mondta, és ha igen, akkor mégis vajon mit csinál? Erre a kérdésre nem kaphatsz választ, ha csak beszélgetsz másokkal, időt kell töltened az illető személlyel. Jézus válasza a tanítványoknak és neked is: „Jöjjetek, és meglátjátok”. Mit látunk meg? 1) Meglátjuk, hogyan bánik hatalmával. Jézus sohasem használta hatalmát arra, hogy jó benyomást tegyen másokra, vagy hogy meggazdagodjon. 2) Meglátjuk, hogyan bánik az emberekkel. Nem úgy tekint rájuk, mint akik félbeszakítják munkáját, zavarják vagy akadályozzák személyes fejlődését. Nem. „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket…” (Máté 9:36). 3) Meglátjuk, mi az elsőrendű számára. „…nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák… Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lukács 5:15-16). Tudott valamit, amit mi nem? Nincs fontosabb és nincs nehezebben megtartható kötelezettség, mint bizonyos időt minden nap imában tölteni.

Gondolat

Azt hiszem, ma már nem várom, hogy holnap történik valami, amitől boldogabb leszek. Talán lesznek olyan pillanatok, amikor kisüt a nap, de ez csak a hab a tortán, s tulajdonképpen a torta is finom, és talán hasznosabb táplálék, mint a hab.

(2008. aug. 14.)

Ne ejtsd el a labdát!

„…akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó…” (2Péter 1:9)

Brian Dyson, a Coca Cola vállalat korábbi alelnöke, egy ünnepi beszédet mondott a Georgia Tech vállalatnál 1996-ban. Ebben a beszédben ezt mondta: „Képzeld el, hogy az élet egy olyan játék, melyben egyszerre öt labdával zsonglőrködsz. Úgy nevezik őket: munka, család, egészség, barátok és a lélek. Hamarosan rá fogsz jönni, hogy a munka gumilabda. Ha elejted, visszapattan. De a másik három labda: a család, az egészség, a barátok és a lélek üvegből vannak. Ha ezek közül bármelyiket elejted, akkor menthetetlenül megkarcolódnak, megrepednek, csorbulnak, sérülnek vagy éppen szilánkokra törnek. Sohasem lesznek ugyanolyanok. Meg kell értened ezt, és azon kell igyekezned, hogy fenntartsd az egyensúlyt az életedben.” Sok olyan ember, akit csodálunk, nem tudta fenntartani az egyensúlyt. Lehet, hogy nagy templomokat vagy nagy vállalatokat építenek fel, de nem tudnak nagyszerű kapcsolatokat építeni. Salamon azt írta: „…a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem” (Énekek éneke 1:6 Károli). Lelkészek, akik arról prédikálnak, hogy milyen fontos erős családot építeni, néha olyan gyermekeket nevelnek fel, akik neheztelve elfordulnak tőlük, mert nem jutott nekik apa idejéből és figyelméből, és mindig azt mondták nekik: „Ezt az áldozatot meg kell hoznunk Istenért és a szolgálatért”. Nálad melyik területen borult fel az egyensúly? Miközben azért hajszolod magad, hogy ne ejtsd el a nyilvános szereplésed labdáját, vigyázz, hogy el ne ejtsd a személyes életedét, mert az számít legjobban! A Biblia ezt hangsúlyozza: „…hitetek mellé ragasszatok erényességet, az erényesség mellé tudást, a tudás mellé önuralmat, az önuralom mellé kitartást, a kitartás mellé istenfélelmet, az istenfélelem mellé testvéri jóságot, a testvérek iránti jósághoz szeretetet… akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó…” (2Péter 1:5-7,9).

Az emberektől való félelem legyőzése (2)

„Ne félj tőlük…” (Jeremiás 1:8)

Egy másik személyiségrész típus, amely elősegíti az emberektől való félelmet, „A Kritikus”. Ez az a részed, amely állandóan bírálja a saját viselkedésed, másokhoz viszonyítva kedvezőtlen fényben tüntet fel, rámutat összes hiányosságodra, és emlékeztet rá, hogy egy csődtömeg vagy. Kedvenc kifejezései: „Te teljesen hülye vagy – hát már sohasem leszel képes rendbe hozni? Nézd meg milyen ügyes X.Y.! Hogy lehet, hogy te nem tudsz ilyen lenni?” Míg „Az Aggódó” szorongástól szenved, „A Kritikust” alacsony önértékelés kínozza. Mi a megoldás? Tanuld meg lecserélni az önmagadat kritizáló mondatokat: „Ő az, akinek Isten teremtette – én pedig az vagyok, akinek engem teremtett, és elfogadom magamat, mint különlegesen egyedi teremtményt. Vétek hibákat, de nem egy tévedés vagyok. Isten kegyelméből azon dolgozom, hogy az a kedves és hasznos ember legyek, akinek Isten alkotott.” „Az Áldozat” egy másik olyan személyiségrész típus, mely félelmeid mögött meghúzódik. Ez az a részünk, amely tehetetlennek vagy reménytelennek érzi magát, azt hiszi, hogy veleszületetten alkalmatlan és méltatlan, legyőzhetetlen akadályokat lát maga előtt, és mindig panaszkodik amiatt, ami éppen éri. Kedvenc kifejezései ilyenek, mint: „Képtelen vagyok rá… Teljesen fölösleges. Sohasem leszek rá képes. Egyáltalán minek is vesződöm vele?” Cseréld le az ilyen gondolatokat! Mondd: „Nem kell most azonnal tökéletessé lennem. Új teremtés vagyok Krisztusban, és minden nappal egy kicsit növekszem. Úgy döntöttem, hogy a poharat inkább úgy szemlélem, mint ami félig tele van, és nem úgy, hogy félig üres. Mivel Isten azt mondta, hogy képes vagyok rá, ezért úgy döntök, elhiszem, hogy meg tudom tenni, és meg is fogom tenni Isten időzítése szerint és az Ő módszereivel.” Nézz szembe a félelmeiddel! Tedd meg, amit korábban féltél megtenni! Isten megígérte: „…én veled leszek…” (Jeremiás 1:19). Jeremiásnak csak erre volt szüksége, és neked is csak ez kell.

Az emberektől való félelem legyőzése (1)

„Ne félj tőlük…” (Jeremiás 1:8)

Kerülsz bizonyos tevékenységeket vagy társas összejöveteleket, mert bizonytalannak érzed magad? Ha így van, lehet, hogy szociofóbiában szenvedsz, vagyis attól félsz, hogy alkalmatlan vagy, hogy zavarba jössz, feszélyezve érzed magad, vagy mások negatívan értékelnek. Vannak, akik ilyen helyzetben akár pánikrohamot is kapnak, ami ahhoz vezet, hogy megbénulnak, lefagynak az adott helyzetben. De ha kerüljük ezeket a helyzeteket ahelyett, hogy szembenéznénk velük, ezzel engedjük, hogy a félelmünk irányítson minket. Hogy mennyire tud megnőni a félelmünk, attól függ, hogy mit gondolunk magunkban akkor, amikor támad. És az, hogy mit gondolunk magunkban, azt nagymértékben az határozza meg, amit a pszichológusok „személyiségrész típus” névvel illetnek. Íme néhány gyakori személyiségrész típus és kezelésük módja: „Az Aggódó”. Az aggódó előre látja a legrosszabbat, grandiózus színekkel festi meg egy lehetséges tragédia képét, és túlzott éberséggel mindig észreveszi a baj legkisebb jeleit is. Kedvenc mondata az önmagával folytatott beszélgetésben: „De mi lesz, ha…?” Tanuld meg az aggódó szavakat ezzel helyettesíteni: „Na és mi van akkor, ha…?! Isten kegyelme által meg tudom tanulni, hogyan kezeljem. Lehet, hogy aggódom, mégis megteszem. Nem szeretem, de kibírom, amíg elmúlik. Hozzá tudok szokni gyakorlással és Isten segítségével.” Amikor Jeremiáson eluralkodtak félelmei, és el akart futni a nyilvános megbízatás elől, Isten ezt mondta neki: „…menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!...” (Jeremiás 1:7-8). Ahelyett, hogy elfutnál előle, válaszd azt, hogy hittel szembenézel vele – és figyeld, hogyan segít át rajta Isten!

Tövis az út szélén

Szúrós, hegyes,

Szép és kecses.

Mégis tövis: 

Szúrós, hegyes.

(2008. aug. 20.)

Ima

Köszönöm a mai füves legelőt,

A frissítő csendes vizeket,

A nyájat, ahova tartozom,

S benne a legjobb helyet.

De leginkább az üdíti fel szívemet,

Ha a Jó Pásztorral meghitten beszélgethetek.

 

(2008. aug. 3.)

Mégis

Olyan sokszor a tenni vágy volt bennem,

Adni valamit, hagyni másoknak

Azt, amit én is Tőled kaptam.

Mégis, most látom csak,

Hogy többet kaptam én,

mint gondoltam.

 

(2008. aug. 3.)

Most is…

Ott lenni, ahol füves legelőt

és csendes vizet készítette a Pásztor.

Ott lenni, amikor kell az oldalad

felfogni a gyámoltalant.

Ott lenni, ha a halálárnyékának völgyében

a nyájért figyelni a Pásztor szavát.

Az lenni, ami Isten könyvében írva van…

Az lenni, aki csak te vagy, s nem más.

Az lenni, aki beillesz az egészbe,

S nélküled rés támad a képen.

Lenni Bátor…

Lenni Fehérke…

Lenni Csendes…

Lenni erősen a Pásztor oldalán,

S hegyen-völgyön, füves legelőn,

fennsíkon, sziklás utakon át

hagyni, hogy a Pásztor kiformálja

rajtad ábrázatát.

 

(2008. aug.1.)

Isten szeret téged, tényleg szeret!

„Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől?” (Róma 8:35)

Korlátozott értelmünk képtelen felfogni Isten szeretetét, mert az nincs feltételekhez kötve. Nem akkor szeret minket, „ha”, hanem „annak ellenére, hogy”. Lehet, hogy szülőként nem helyesled gyermekeid viselkedését, de azért mindig szereted és elfogadod őket. Pál megkérdezi: „Van-e valami, ami valaha is elválaszthat minket Krisztus szeretetétől?” (Róma 8:35 NLT). Aztán így válaszol: „…meg vagyok győződve, hogy… soha semmi nem választhat el minket az Isten szeretetétől…” (Róma 8:38 NLT). Nem észbontó? De elég nagy az egónk ahhoz, hogy azt higgyük, vannak bizonyos bűnök, amiken Isten nem tudja túltenni magát – úgy értem olyanok, amiket mi sohasem követtünk el. Emlékszel, hogy imádkozott a farizeus: „…Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is” (Lukács 18:11). Értsd meg: Isten mércéje a tökéletesség, és ezt ezer élet alatt sem érhetnéd el! Számunkra a kegyelem az egyetlen reménység. Isten iránti szeretetünk a tőle nyert bűnbocsánat mértékétől függ. A farizeusokra sokkolóan hatott, hogy Jézus megengedte egy rosszhírű nőnek, hogy a lábaihoz térdeljen, könnyeivel mossa, és hajával törölje őket szárazra. Azt gondolták: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös” (Lukács 7:39). Nos, nem arról van szó, hogy Jézus nem tudta, hanem arról, hogy neki ez nem számított. Azt mondta az asszonynak: „Megbocsáttattak a te bűneid” (Lukács 7:48). Aztán elmagyarázza nekünk a lényeget: „…akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret” (Lukács 7:47). És mi legyen a mi válaszunk Isten szeretetére? „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk…” (1János 5:3).

Hogyan kezeld a kritikát?

„…nem tudok lemenni…” (Nehémiás 6:3 NKJ)

Nehémiás három fontos igazságot tanít nekünk a kritika kezeléséről: 1) Fogadd el! Amikor a közönség egy versenyt néz, kire összpontosítják figyelmüket? Az élmezőnyben futókra! Valaki azt mondta: „A kritika könnyen elkerülhető: ne mondj semmit, ne csinálj semmit, legyél senki”. De ez a három alternatíva nem működik. Ezért Nehémiás azt mondta azoknak, akik kritizálták: „Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok lemenni hozzátok…” (Nehémiás 6:3 NKJ). Ne süllyedj le a kritikusaid szintjére! 2) Értékeld ki! „…ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Jöjj, találkozzunk Kefírimben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet terveztek ellenem” (Nehémiás 6:2). Amikor az emberek azt mondják: „Mondanom kell neked valamit a saját érdekedben”, gyakran semmi olyat nem mondanak, ami a javadra válna. Ha kritikát kapsz, kérdezd meg magadtól: a) „Ki mondta?” „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja” (Példabeszéd 27:6). Kiérdemelte ez az ember a jogot, hogy beleszólása legyen az életembe? b) „Miért kaptam ezt a kritikát? A bírálót a személyes megbántottság vezette, vagy a javamat akarta szolgálni?” Ha valakit megbántanak, az bántja az embereket, ezért tanúsíts megfelelő hozzáállást, keresd az igazság magvát a dologban, tedd meg a szükséges változtatásokat, és válaszd a jó utat! 3) Éld túl! Amikor Nehémiásnak azt mondták a barátai, hogy fusson el, és rejtőzzön el, ő így válaszolt: „Nem megyek!” (Nehémiás 6:11) „… és elkészült a várfal ötvenkét nap alatt … amikor ezt meghallották ellenségeink… fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát” (Nehémiás 6:15-16 NKJ). Néha veszélyesebbek a barátaid tanácsai, mint az ellenségeid kritikái. Ilyenkor tudnod kell, ki vagy, mire hívott Isten, és túl kell élned a kritikát!

Hírek Mátyásról...

A héten elvégezték Mátyáson a műtét előtt szükséges átvilágítást. HÁLA AZ ÚRNAK, nincs áttét sehol. 19-én kell újra Bécsben legyenek, és újra műtik, azaz visszateszik a protézist.

Kérlek, hogy imádkozzatok érte, a műtétért is, és azért is, hogy az anyagiakat is rendelje ki az Úr. És aki többet is tud tenni ezért, nem csak imádkozni, az megteheti.

Mátyásról képek ITT az ő blogján...

Még egy imakérés. Közületek többen is ismerik ifj. Pápai Józsefet, a múlt héten műtötték őt is Debrecenben, egy rákos daganatot távolítottak el. A napokban lesz meg a szövettani vizsgálat eredménye, de az orvosok szerint minden jel arra mutat, hogy rosszindulatú. KÉRLEK IMÁDKOZZATOK ÉRTE ÉS A CSALÁDJÁÉRT IS!!!

A végső garancia

„…miután hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével…” (Efézus 1:13)

Jézus azt mondta: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (János 10:28). Akik szülők vagyunk, megértjük ezt. Ha gyermekünk elesik, mi felemeljük. Helyreigazítjuk, de nem tagadjuk ki őket. A mi DNS-ünket hordozva születtek, és így is fognak meghalni. Isten ugyanilyen kapcsolatban van velünk. Ha hit által Isten gyermekeivé lettünk, akkor Ő megváltoztatja a származásunkat, újraértelmezi a szülő fogalmát, teszi ezt mindazért, hogy üdvösségünket biztosítsa. És hogy mindezt véghezvigye, elpecsétel minket Szentlelkével. „…miután… hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel” (Efézus 1:13). Max Lucado írja: „Főiskolás koromban egy ideig egy porszívógyárban dolgoztam. Mi állítottuk össze a készülékeket a porszívócsőtől a konnektor csatlakozóig. Az összeállítás utolsó lépése a »csomagolás és rakodás« volt. Ezen a ponton a gyár rengeteg órát és dollárt fektetett a gépekbe, nagy gondot fordítva a védelmükre. Buborékfóliába csomagolták őket, mint egy múmiát, azután hungarocell közé rögzítették, beletették egy dobozba, amit körbetekertek ragasztószalaggal, a dobozra rápecsételték a rendeltetési helyet, majd hevederekkel rögzítették a konténer belsejében. A porszívó biztonságban volt. De ha mindezt ahhoz hasonlítjuk, amilyen mérhetetlen gondossággal bánik Isten az ő szentjeivel, akkor ahhoz képest mindez [a gondos csomagolás és óvatos kezelés] csak olyan, mintha a porszívót behajították volna egy kisteherautó rakodóterébe. Isten vákuumcsomagolását a legnagyobb erő, Szentlelkének ólomzárja pecsételi le. Gyermekeit a lelki fegyverzet páncélzatába öltözteti, körülvesz angyalaival, és Ő maga belénk költözik. Anglia királynője is örülne ilyen biztonságnak.” Jó hír: Isten „…sajátjaként tart számon, garantálva, hogy a megváltás napján te is megváltott leszel” (ld. Efézus 4:30).

Üzenet számodra

„Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket…” (1János 4:16)

„Már az idők kezdete előtt ismertelek. Hajszálaid számát is számon tartom. Mint ahogy a gyermek szülőjére hasonlít, úgy teremtettelek téged is saját hasonlatosságomra. Terveim vannak veled. Megadtam neked azokat az ajándékokat is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy betöltsd azokat; és amit én adtam neked, azt senki sem veheti el tőled. Ne hanyagold el őket, használd őket naponta! Nyugodj meg, én elkezdtem benned a jó munkát és el is végzem. Én mindig befejezem, amit elkezdtem. Rád vonatkozó igém örökre megáll, és irántad való elkötelezettségem soha nem ér véget. Ebben az életben kihívásokkal kell szembenézned, de ne csüggedj: én elvettem a sátán erejét, így nem tud irányítani téged, és elvettem e világ erejét, így nem tud elpusztítani téged. Ha bajban vagy, emlékezz rá, hogy én itt vagyok, hogy segítsek! Add át nekem a terheidet és én támogatni foglak. Ha az élet terhei rád nehezedtek, és te kimerült és elcsigázott vagy, támaszkodj rám! Én leszek a kősziklád, erős várad, szabadítód és erőd. Ha időnként kudarcot vallasz is, nem fognak félredobni, mert én megtartalak. De légy óvatos: ne fogadj el tanácsot olyanoktól, akik lelkileg vakok, és ne tarts a kétkedőkkel! Találj örömet az én igémben, így, mint a folyóparti nagy tölgy, növekedni fogsz, és életed minden területen felvirágzik. Utóirat: Szívesen hallanék felőled.” „És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1János 4:16)

Adventi szolgálat a tinikkel

Viki

Ahol ránk Jézus vár

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.

Pápai Roland
S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, õrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tûzön és akadályon,
új erõt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
-a csendben!

Timi

Eljön

Advent. Szelíd zengésű üzenet
Eljön. Eljön.
Beteg - a gyógyulásod,
rab -a szabadutásod,
halot - az életed.
Szomorú - most jön az öröm,
erõtlen - most jön az erõ,
éjbe járó, hajnalra váró
fölkell a fény neked.
Zendül az ág,
zendül a föld,
Isten üzen...
Eljön. Eljön.
Advent, Advent.

Johanna
Advent. Dörög rendíthetetlen
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
Eléd kerül, mint könny, sikoltás.
Ha bölcsõben meg nem látod,
Utadat állja, mint koporsó,
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja
Nem talált szíveden a hangja,
figyelmeztetések tüzében hallod
majd meg e hangot.

Márk

És rombadőlhet minden oltár,
Elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
Házad küszöbén fog megállni,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgõ lépteit meghallani.
Eljön. Eljön.
Ki nem kerülheted,
Ha kikerülöd, mint kegyelmet,
úgy kell bevárnod, mint ítéietet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég!
Mozdul a föld!
Isten üzen?
Eljön. Eljön.
Advent. Advent.

Aksza

Mikor jössz?

Tudjuk, hogy visszajössz,

de azt nem, hogy mikor,

pedig már van kvarcóránk,

s uánóránk is, amely ezer év alatt

egytized másodpercet sem késhet...

- de ezek nem jelzik, mikor jössz!

Kozmikus távcsöveink lencséje

nem foghat el,

radarhullámaink nem ütköznek

Beléd...

Tudjuk Földünk korát,

sejtjük útját jövőnknek

s ha földi életed harminchárom évét

beprogramoznánk életünkbe hittel,

nem azt számítgatnánk, mikor jössz,

hanem azt, hogy szerintünk bár

ezerévet késhetsz,

de eljössz!

Idejében.

Jessica

Ha itt leszel

Jössz már.

Tudom.

Épp erre vártunk.

Jössz és cselekszel.

Kézbe veszed szívünk.

Helyünkre állítasz.

És szólsz –

a mi szánkkal is.

És hívsz és keresel –

a szemünkkel is.

Érzem, hogy jössz, Uram.

S már gyógyulunk.

És ha már itt leszel –

nem tudom, mit teszel,

de a vakok látni fognak,

a némák énekelni.

Ha itt leszel,

életre kel a holt.

(„Szükség újjá születni!”)

De csak ha itt leszel,

akkor ébred a lét.

S már mozdul is.

Mert jössz, Uram,

és itt leszel.

Krisztóf

LÉGY KÉSZ

Légy kész meghallani az Úr hangját,
Ha szólít csendes éjszakán!
És mondd, mint mondta egykor Sámuel,
Csak szólj, figyelek, Atyám!

Légy kész meghallani az ÚR hangját,
Ha lázas munkában talál.
És kér idődből csak egy fél órát,
Légy kész mondani: Itt vagyok, Atyám!

Mátyás
És légy csendesen, míg beszél!
Légy kész megtenni, amit kér!
Mert nemsokára jő a vég,
S nem lesz rá időd elég.

Áron

Advent

Micsoda meddő várakozás.
Kétezer éve ígéri Isten,
Hogy az Úr Krisztus a Messiás
Majd újra eljön.


Talán az ünnep, a Születésnap
Meghozza annak, aki várja.
S a kisjézusból Messiás lesz
Aki a szívébe bebocsátja.

Árpi
Várjuk az Istent.
Várom az Istent.
De mi lesz velem, hogy ha csak várom
És egész éltemben rá nem találok?

Norbi

Mert az Úr itt van.

Mindennap itt van!
Zörget az ajtón,

várja, hogy nyissad!

Adrien
Figyeld csak szíved halk dobogását,
Valaki fogja a kalapácsát.
Örök ritmussal kalapál egyre,
S erre a ritmusra árad a véred.

Krisztián
Benned is, bennem is itt van az Isten.
Csak érezned kell, csak el kell hinned.
Ádventi csendben kopogtat benned,
Úrrá akar lenni az életedben!

Várom az Istent.
Várjuk az Istent.
De mi lesz velünk, hogy ha csak várjuk
És önmagunkban meg nem találjuk?

Nézz fel, és élj!

„…hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” (János 3:15)

Amikor Jézus azt mondta Nikodémusnak: „Újonnan kell születnetek”, a zsidó tudós nem értette. Ezért Jézus úgy magyarázta el neki, mint a születés folyamatát, ahol a gyermek engedi, hogy a szülő végezze a munkát. „Kell itt még többnek is lennie” – gondolta Nikodémus. Ekkor a látogatóba érkezett tanító kedvenc könyvét, a Tórát felhasználva Jézus így szólt: „ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne” (János 3:14-15); és Nikodémus végre megértette! Amikor Isten már nem győzte hallgatni a nép panaszkodását, „…mérgeskígyókat küldött… úgyhogy sok izráeli meghalt” (4Mózes 21:6). A túlélők könyörögtek Mózesnek, hogy esedezzen Isten kegyelméért. „Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra” (4Mózes 21:8). Az izraeliták, akiket megmart a kígyó, gyógyulást találtak, ha felnéztek a póznára; a bűnösök pedig megváltást találnak, ha felnéznek Krisztusra. Nézz fel, és élj! Az zavar minket, hogy ennyire egyszerű. Valami bonyolult kúrára számítunk. Mózes és a nép talán szintén valami többre számított: készítsetek gyógyírt, kezeljétek egymást, vagy legalább vágjatok vissza. A mondás így tartja: „Segíts magadon és Isten is megsegít”. De Jézus azt mondja: „Csak higgy!” Hiszel abban, hogy a szék el fogja bírni a súlyodat, ezért ráülsz. Bízol abban, hogy a villanykapcsoló elvégzi a munkáját, ezért felkapcsolod. Mindennapi életed során hiszel olyan erőkben, melyeket nem látsz, és bízol abban, hogy elvégzik azt a munkát, amit te nem tudsz véghezvinni. Ma Jézus ugyanezt kéri tőled.

Sáfárság (4)

„…ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2Thesszalonika 3:10)

Egy történetben egy nagyon szomorú kinézetű fickó jött a templomba. „Mi történt?” – kérdezte a lelkész. „Két héttel ezelőtt meghalt a nagybátyám, és rám hagyott 75 000 fontot. Aztán a múlt héten meghalt a nagynéném, és rám hagyott 50 000 fontot.” „Akkor miért ilyen szomorú?” – kérdezte a lelkész. „Mert ezen a héten senki sem halt meg” – felelte az. Vicces történet, csak egy baj van: a Biblia azt mondja, hogy az ember „dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek” (Efézus 4:28). Az első feladat, amit Isten Ádámra bízott, az volt, hogy őrizze és művelje a kertet, hogy az gyümölcsöző legyen. Még abban a tökéletes környezetben is volt Ádámnak elvégzendő munkája. Ha jó sáfár akarsz lenni, és gyarapítani akarod a gazdád pénzét, akkor termelő munkába kell fognod. Ahhoz, hogy valamit tovább tudj adni, kell, hogy legyen valamennyi felesleged. Ez a probléma a szerencsejátékkal: a munka nem helyettesíthető a szerencsével. Nem az a dolgod, hogy olyan embereken segíts, akik nem akarnak dolgozni. Tony Evans írja: „A jó sáfár nem azon töpreng, hogy mikor kap egy szeletet a tortából alamizsnaként, a jó sáfár tortákat süt, élvezi munkája eredményét, és amije van, azt megosztja másokkal.” Vannak emberek, akik megkérdőjelezik a befektetést, mert nem illik bele a munkáról alkotott elképzeléseikbe. Nos, Isten azt mondta Ádámnak, hogy vessen. A vetés is befektetés az aratás reményében. Az első bűneset óta van az, hogy megpróbálunk módszereket találni a becsületes termelőmunka elkerülésére. A munkád része a sáfárságodnak. Úgy végzed, mintha Isten lenne a munkaadód? Merthogy Ő az!

Sáfárság (3)

„Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21)

Jézus tálentumokról szóló példázatában az első két intéző jutalmat kapott azért, mert megsokszorozta azt, amit a gazda rábízott. Az első így szólt az urához: „nézd, másik öt talentumot nyertem” (Máté 25:20). Ha Isten ránk bíz valamit, nem zsinegeket húzgálva ül a mennyben, hogy irányítson minket, mint valami bábokat. Szabad választásunk van. Szabadon elronthatjuk az ügyeit, vagy akár a lehető legtöbbet hozhatjuk ki belőlük. Az első két szolga azt tette a gazda pénzével, amit az elvárt tőlük. Isten nekünk adja – de nekünk kell kezelnünk. Isten nem fogja helyettünk kezelni! Ez eléggé nyilvánvaló a harmadik szolga sorsából, aki ezt mondta: „…Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy… Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe…” (Máté 25:24-25). Olyan volt ő, mint azok, akik azt mondják: „Isten elvárásai túl magasak. Attól félek, ha igent mondok neki, túl sokat fog követelni tőlem. Inkább csak itt maradok az oldalvonalnál, ahol biztonságban vagyok.” Ez rossz sáfárság és még rosszabb teológia. Ne hagyd, hogy bárki is meggyőzzön arról, hogy nem vagy képes arra, amit Isten kíván tőled! Az ő kegyelme által képes vagy rá! Az első két szolga tisztában volt a gazda elvárásaival – tulajdonképpen ezt jelenti jó sáfárnak lenni. Tudjuk, hogy Isten mit vár tőlünk, mert leírta Igéjében, csak olvassuk el! A gazda parancsa azért számított, mert a sáfárok munkája fontos volt. Valódi felelősségük volt, és munkájukat hűségesen végezték. Nos, te hol állsz a hűség ranglistáján? Ha nem vagy benne biztos, vizsgáld meg magad!

Sáfárság (2)

„…megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.” (Máté 25:19)

A tálentumokról szóló híres példázatában Jézus rámutat két dologra az Istennek végzett sáfárságunkra vonatkozóan: 1) A gazda „kinek-kinek képessége szerint” adott tálentumot (Máté 25:15). Isten tudja, hogy mivel tudsz megbirkózni, ezért nem ad többet, ne is kérj tőle! Ő tudja, hogy mire hívott el téged. A gazda nem terhelte meg az egytálentumos embert öt tálentum felelősségével, sem fordítva. Ezzel nem azt mondom, hogy azok, akiknek több mindenük van, jobb sáfárok, vagy hogy azok, akiknek kevesebbük van, rossz intézők, hanem, hogy Isten mindannyiunkat jól ismer, és ennek az ismeretnek a birtokában jól tudja, hogyan bánjon velünk. Azért tehát nem kell felelned, amit Isten nem bízott rád, hanem valaki másnak adta. Csakis magadért vagy felelős. Bármit is bízott Isten a te irányításodra, tudta, hogy képes vagy kezelni azt. 2) „Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.” Lehet, hogy hosszú időnek tűnik, de Jézus újra el fog jönni! Nem gondolta meg magát, és nem változtatta meg a tervét. Először azért jött el, hogy megmentsen, másodszor azért jön, hogy uralkodjon – és megjutalmazza sáfárait. „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel…? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, munkában talál!” (Lukács 12:42-43). Ne fáradj bele, és ne engedd, hogy eltérítsenek! Tartsd a szemedet a jutalmon! Képzeld el, amikor a Gazda majd azt mondja neked: „Jól van!” Hiszen ezt szeretnéd hallani, nem igaz?

Sáfárság (1)

„Adj számot a sáfárságodról!” (Lukács 16:2)

A bibliai sáfárság fogalmának megértéséhez a kulcs az, ha tisztázzuk a „tulajdon” kérdését. Az intéző nem tulajdonosa annak a birtoknak, amelyet igazgat, ezért úgy kell intéznie a dolgokat, hogy egyik szemével mindig azt nézze, hogy főnökének, a tulajdonosnak kedvére tegyen. Manapság ez az, ami irritál minket. Azt gondoljuk: „Az időm az enyém. A képességeim az enyémek, hogy a karrierem építésére használjam őket, mert kemény munkával én fejlesztettem őket. Ezek az én dolgaim, megvettem őket, megfizettem értük.” A Biblia azt mondja: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Korinthus 4:7). Minden jó dolog, amivel rendelkezel, Istentől kapott ajándék – próbáld ezt észben tartani! A jó sáfár, mint a bölcs befektető, három dolgot tesz: 1) A jövőbe tekint. Nem engedi, hogy azok befolyásolják vagy eltereljék, akik engednek mindent elveszni az azonnali örömért, és csak a pillanatnak élnek. 2) Fegyelmezett és türelmes. Rendületlen marad, hozzon az élet akár jót, akár rosszat, mert megérti, hogy: „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). 3) Vállalja a kockázatot a gazdája javára. Nem ostoba kockázatokat, de megimádkozott, körültekintően átgondolt kockázatokat. Egyetlen befektető sem lehet teljesen biztos a pénzügyei jövőjét illetően, hiszen bármikor történhet valami drasztikus dolog, ami összeomláshoz vezethet. De van egy különbség: ha Isten életünkre vonatkozó tervét követjük, akkor, még ha el is veszítünk valamit itt a földön, sokkal többet nyerhetünk a mennyben.

Szeretni az embereket

„…szeressétek egymást…” (János 15:12)

Szeretni az embereket csak homályos fogalom, hacsak nem teszed a következő öt dolgot: 1) Az emberek bizonytalanok – adj nekik biztonságérzetet! A felszín alatt fájdalmas múlt emlékei lapulnak, és amiatt való aggodalmak, hogy mi jöhet még! Mondd el nekik, hogy Isten azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Ha semmi más nem működik, Isten Igéje fog! 2) Az embereknek szükségük van arra, hogy különlegesnek érezzék magukat – dicsérd őket! Tedd akkor, amikor a legkevésbé sem számítanak rá, és tedd világossá, hogy semmit sem vársz viszonzásul! Mary Kay Ash, aki egy nagy kozmetikai céget alapított az USA-ban, ezt mondta: „Mindenki hord egy láthatatlan táblát a nyakában, amire ez van ráírva: »Érd el, hogy fontosnak érezzem magam!«”. Figyeld csak meg, milyen gyakran mondja nekünk Isten Igéje, hogy Isten mennyire szeret minket, hogy milyen különlegesek vagyunk, és hogy Istennek terve van az életünkkel. 3) Az emberek jobb holnapot keresnek – adj nekik reményt! Hadd tudják meg, hogy ha Istent teszik életük központjává, akkor a jövő jobb lehet, mint a múlt volt. „…amíg az Urat kereste, sikert adott neki Isten” (2Krónika 26:5). 4) Az embereknek megértésre van szükségük – figyelj rájuk, hallgasd meg őket! A gond az, hogy ez több időbe kerül, mint amennyit hajlandók vagyunk feláldozni. Annyira sietünk tanácsokat adni és továbblépni, de ez nem működik. Addig nem tudjuk az embereket „megjavítani”, amíg nem érzik, hogy megértjük őket. 5) Az embereknek példaképekre van szükségük – légy te is az! Pál azt mondta a korinthusiaknak: „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak” (1Korinthus 11:1). Túl sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy milyen példát adunk, és milyen hatással vagyunk másokra. Tetszik vagy sem, amit teszel, vagy nem teszel, befolyásol másokat. Amikor majd eltávozol e világból, nem hagysz hátra mást, csak azt, hogyan hatottál másokra.

Csak egy kis kép...

Próbáld meg elkerülni a viszályt!

„Ne legyen viszály köztem és közted…” (1Mózes 13:8)

Amikor a közös legelők már túl kicsinek bizonyultak nyájaik számára, Ábrahám ezt mondta az unokaöccsének, Lótnak: „Ne legyen viszály köztem és közted… hiszen rokonok vagyunk!” (1Mózes 13:8). Két fontos leckét tanulhatunk meg ebből a történetből: 1) Ne várj, ragadd meg a kezdeményezést! Ábrahám nem mondta azt: „Nem akarok ezzel foglalkozni”. Nem, ő megértette, hogy ha ez így megy tovább, akkor éket verhet kettőjük közé, ezért csírájában elfojtotta. Utólag már bölcsek lehetünk, de a tartós kapcsolatokhoz előrelátásra van szükség. Isten csak nemrég mondta Ábrahámnak: „… megáldalak, naggyá teszem nevedet…” (1Mózes 12:2). De a növekedés és az áldás bölcsességet kíván. Mivel Isten terve beteljesedőben volt Ábrahám életében, ezért ezt a helyzetet kezelni kellett. Senki sem örül a konfrontációnak, de a jövendő békéje és gyarapodása megköveteli, hogy a dolgokat bölcsen kezeljük, mielőtt kicsúsznak a kezünk közül. 2) Ne aggódj amiatt, hogy esetleg kárt vallasz, Isten majd elrendezi a dolgot számodra. Lót, kettőjük közül a fiatalabb, a termékeny, bőséges vízellátású földeket választotta a Jordán völgyében, Ábrahámnak hagyva azt, amivel úgy tűnt, nagybátyja rosszabbul jár. Idősebb félként Ábrahámnak megvolt a lehetősége, hogy jogaira hivatkozva a jobb földet magának követelje, de nem tette. Azért, mert felismert két dolgot: a) ezzel véget ér Lóttal való kapcsolata, épp ezért itt az ideje nagylelkűen búcsúzni egymástól, nem pedig viszállyal. b) Az ő célkitűzései és az ő értékrendje összeegyeztethetetlen Lótéval. Amit Lót választott, füstbe ment; amit Ábrahám választott, áldássá lett az egész emberiség számára. Légy tehát békességszerző, és járj Isten áldásában!

Jócselekedet

„Ne késs jót tenni…!” (Példabeszédek 3:27)

Dan Clark visszaemlékszik arra, amikor tinédzser korában sorban állt az édesapjával, hogy jegyet vegyenek a cirkuszba. Észrevettek maguk előtt egy szegény családot. A szülők egymás kezét fogták. Nyolc gyermekük volt, valószínűleg mind fiatalabb 12 évesnél. Látható volt, hogy a cirkusz valami egészen új kaland lesz számukra. A pénztáros megkérdezte, hány jegyet kérnek. A férfi büszkén így válaszolt: „Nyolc gyermekjegyet és két felnőttjegyet kérnék”. Amikor a pénztáros megmondta a végösszeget, a feleség elengedte a férje kezét és lehajtotta a fejét. A férfi kissé közelebb hajolt az ablakhoz és megkérdezte „Mennyit is mondott?” A pénztáros elismételte az árat. A férfinak szemmel láthatóan nem volt annyi pénze. Összetörtnek tűnt. Clark azt mondja, hogy az édesapja mindezt látva elővette a pénztárcáját, kivett belőle egy húszfontost, és leejtette a földre. Azután lehajolt, felvette a bankjegyet, és megérintette a férfi vállát, ezt mondva: „Elnézést, azt hiszem, ez az öné”. A férfi pontosan tudta, hogy mi történik. Clark apjának szemébe nézett, megragadta a karját, kezet szorított vele, és könnyek között mondta: „Köszönöm, köszönöm, uram. Ez igazán sokat jelent nekem és a családomnak”. Clark és az édesapja visszamentek az autójukhoz, és hazamentek. Nem volt elég pénzük arra, hogy cirkuszba menjenek aznap este, de ez nem számított. Áldássá lehettek egy egész család számára, és ez olyan dolog volt, amit egyik család sem fog soha elfelejteni. Ezt hívják úgy, hogy „jócselekedet”.