„… nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14)
Pál azt írja: „…nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:13-14). Lelkesítő az, ha egy vezető megosztja velünk sikereit. De előfordul, hogy még nagyobb segítség az, ha küzdelmeiről beszél. Dr. John Maxwell Leadership Gold [A vezetés aranyszabályai] című könyvében őszintén beszél azokról a dolgokról, amelyekkel meg kellett küzdenie életében: „Türelmetlen vagyok, sokszor nem mérem fel reálisan, hogy a feladathoz mennyi idő kell, és milyen nehéz a legtöbb feladat. Nem szeretek túl sok időt vagy erőfeszítést fordítani az emberek érzelmi dolgaira. Túlértékelem mások teljesítőképességét. Túl sokat feltételezek. Túl gyorsan szeretném rájuk bízni a felelősséget. Alternatívákat várok, valószínűleg mindenkit megőrjítek. Nem érdekelnek a szabályok és korlátozások. Gyorsan felállítom a saját értékrendemet, és elvárom, hogy másoknak is ugyanilyen hozzáállásuk legyen. Gyorsan lerendezem a dolgokat, és tovább akarok lépni, akkor is, ha a többiek még nem készek rá.” Mindannyiunknak vannak olyan területei, amelyeken folyamatosan dolgoznunk kell. Valaki azt mondta, hogy a fiatalság nagy tévedése az, hogy azt hiszik, az intelligencia helyettesíti a tapasztalatot, míg az idős kor nagy tévedése, hogy azt hiszik, a tapasztalat helyettesíti az intelligenciát. Az igazság az, hogy akár fiatalok akár idősek vagyunk, nem szabad felhagynunk a növekedéssel. Elégedettnek kell lennünk azzal, amink van, de soha nem lehetünk megelégedve azzal, akik vagyunk. A személyes növekedés olyan, mint a kerékpározás: vagy haladunk, vagy elesünk. Nos, az életed melyik területén látsz érzékelhető növekedést? És mely területen kell még növekedned? A növekedés csak akkor indul be, ha elismered a hiányát, elkötelezed magad mellette, és folyamatosan teszed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése