„…Isten szerint gazdag” (Lukács 12:21)
Fel kell ajánlanunk Istennek szolgálatunkat, de az ajándék, amire Ő legjobban vágyik, mi magunk vagyunk. Gondoljunk csak Jézus utolsó beszélgetésére barátjával, Péterrel. Péter annyira emberi volt: követte Jézust, tanult tőle, szolgálta őt, kételkedett benne, félreértette, dicsőítette és megtagadta. Mégis, Jézus utolsó barátjához intézett kérdése nem mindezekre, hanem a kapcsolatukra vonatkozott: „Péter, szeretsz-e engem?” Háromszor tette fel Péternek ezt a kérdést. Szent Ágoston szerint az egész etikát össze lehet foglalni egyetlen mondatban: „Szeresd Istent, és tégy, amit akarsz”, mert, ha szereted Istent, akkor olyan dolgokat fogsz akarni, amit Isten szeret. Habár nem vagy tökéletes, a zsoltáríróval együtt te is mondhatod: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” (Zsoltárok 40:9). Isten arra teremtett minket, hogy így velünk lehessen. Az Édenkertben eljött, és együtt sétált az emberrel és az asszonnyal, akiket alkotott, csak azért, hogy velük legyen. Amikor Izráel népét formálta, ezt mondta: „Köztetek járok, és Istenetek leszek…” (3Mózes 26:12). A Menny így hirdette ki Jézus születését: „…akit Immánuelnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Máté 1:23). Olyan ez, mintha Isten minden reggel ezt mondaná: „Szeretném veled tölteni ezt a napot”. Egy író ezt írta: „Magamtól nem tudom elérni, hogy jobban szeressem Istent, de meg tudom őt jobban ismerni. És mivel Isten a szeretet, minél jobban ismerem Őt, annál jobban növekszik iránta való szeretetem. A szeretet az ismeret mellékterméke. Ezért eltölthetem a mai napomat azzal, hogy szeretem Istent. És holnap igyekezhetek még egy kicsit jobban szeretni Őt.” Ezt jelenti Isten szerint gazdagnak lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése