kedd, május 25, 2010

Szolgáld Istent – és a házastársad!

„Aki házas, annak azzal kell törődnie…” (1Korinthus 7:33 NLT)

Pál azt írja: „Aki nőtlen, az az idejét az Úr dolgaira tudja fordítani, és azzal törődik, hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont házas, az nem tudja ezt ugyanilyen jól végezni. Arra kell gondolnia, hogyan legyen tetszésére a feleségének.” Gayle Urban elmondja, hogy miközben egy könyvesboltban böngészgetett, felfedezett egy polcot, ahol csökkentett áron kapható tárgyak voltak. Az ajándéktárgyak között volt egy kis szobrocska is, amely egy férfit és nőt ábrázolt, a fejük szeretetteljesen hajolt egymás felé. „Boldog 10. évfordulót!” volt olvasható a feliraton. Úgy tűnt, a szobrocska tökéletes állapotban van, de az árcédula mégis azt jelezte: „sérült”. Miután közelebbről megvizsgálta, még egy kis cédulát talált alatta, melyre ez volt írva: „a feleség ragasztása levált!”. Amikor összeházasodsz valakivel, akkor házastársaddá válik minden, ami ő maga, és minden, amin életében keresztülment. Ez egy árukapcsolásos üzlet! És ha kéred Istent, Ő megadja a kegyelmét ahhoz, hogy szolgálni tudj a házastársad felé. Lehet, hogy nem fogsz azonnali változást látni. Még egy kis karcolás gyógyulásához is idő kell. De ha engeded neki, akkor Isten megadja neked az együttérzés olaját és a szeretet borát, amit a sebeibe önthetsz. De soha ne válj annyira „lelkivé”, hogy elérhetetlen legyél! Az első számú elhívásod a házastársad és a családod. Az értékrendednek innen kell kiindulnia, azután jöhet a karriered, a hivatásod és más törekvéseid. Pál lényegében azt mondja: „Azoktól, akik házasok, nem várok olyan mértékű odaszenteltséget, mint azoktól, akik egyedülállók, hogy legyen idejük arra, hogy a kapcsolataikon dolgozzanak.” Azt mondod: „De szükségem van arra, hogy az Úrral töltsek időt.” Igaz, és a Biblia nem is ment fel az Isten iránti kötelezettséged alól, csak bizonyos sorrendet állít fel. Arra vagy elhívva, hogy szolgáld az Urat, és a házastársadat!

Nincsenek megjegyzések: