„…Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk…” (Ézsaiás 64:7)
Képzeld el, ahogy egy gyönyörű kerámia teáscsésze ezt mondja: „Nem voltam mindig ilyen. Volt idő, amikor csupán egy hideg, merev agyagdarab voltam. Egy napon a fazekas felvett, és azt mondta: ’Ezzel tudnék kezdeni valamit’, majd elkezdett nyomkodni, és megváltoztatta az alakomat. ’Mit csinálsz? Ez fáj! Hagyd abba!’ – mondtam, de ő így szólt: ’Még nem’. Aztán egy korongra helyezett, és elkezdett pörgetni körbe-körbe, míg fel nem kiáltottam: ’Hadd szálljak le!’ De ő így válaszolt: ’Még nem’. Azután csészévé formált, és betett egy forró kemencébe. Sikoltoztam: ’Engedj ki! Megfulladok!’ De ő rám nézett, és ezt mondta: ’Még nem’. Amikor kivett, azt hittem, hogy mostmár végzett a munkával, de ő elkezdett festeni engem. Alig tudtam elhinni, amit azután tett. Újra berakott a forró kemencébe, mire én azt mondtam: ’Ezt nem bírom ki, kérlek, engedj ki!’ De ő megintcsak azt mondta: ’Még nem’. Végül kivett a kemencéből, és egy polcra tett. Azt hittem, el is feledkezett rólam. Aztán egy napon levett a polcról, és egy tükör elé tartott. Nem hittem a szememnek. Egy gyönyörű teáscsésze lettem, amit mindenki meg akar venni.”
Vannak olyan dolgok az életedben, amiket most nem értesz. Amikor végre oda kerülsz, ahová Isten szánt, akkor jössz rá, hogy ő formált olyan edénnyé, amelyet használni tud, meg tud áldani, és használni tud arra, hogy másokat megáldjon általa. Engedd hát, hogy Isten formáljon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése