Rebeka története az élet egy nagyon fontos igazságát tanítja nekünk: Ha a lehetőség kopogtat, állj készen az ajtónyitásra! Rebeka nem gondolt arra, hogy mennyi plusz fáradságba fog kerülni tíz szomjas teve megitatása. Nem mondta: „Ilyen munkát nem szoktam végezni, nincs benne a munkaköri leírásomban”. Ő a következő alapelv szerint élt: „Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van…” (Prédikátor 9:10). Nem akkor fejlesztette ki hirtelen ezt a fajta munkamorált, amikor Eliézer felbukkant, minden nap ezt gyakorolta. És ez kifizetődött. A lelkiismeretes munka mindig meghozza jutalmát. Isten figyeli a hozzáállásodat és a kis dolgokban való helytállásodat. A nagy pillanatok nem azokhoz jönnek el, akik várnak rájuk – a kis dolgokban és a mindennapos, minden különösebb dicsőséget nélkülöző egyszerű szolgálatban való hűség által érkeznek el. Rebeka nem idézte a Tórát, és nem kérdezte Eliézert, hogy milyen felekezethez tartozik. Ahelyett, hogy szuper-szellemi próbált volna lenni, egyszerűen csak kedves volt. Ezzel felhívta magára a férfi figyelmét, elnyerte tiszteletét, és végül Ábrahám családjának tagja lett. Ennél jobb már nem is lehet! Figyelj meg még egy dolgot: amikor Rebeka hazavitte Eliézert, hogy bemutassa a családjának, ők azt akarták, hogy várjon még tíz napot, mielőtt elmegy Izsákhoz. Ez volt a szokás. De Rebeka ezt mondta: „Elmegyek!” (1Mózes 24:58). Ha Isten megnyit egy ajtót, ne késlekedj! Ne mondd: „Mások alkalmasabbak erre, mint én”. Ha Isten téged szólított, akkor te vagy a megfelelő személy. Tehát lépj túl a félelmeiden, és indulj el arra, amerre Ő vezet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése