Vezényelni szeretett volna, de nem volt megfelelő stílusa. A halkabb részeknél egészen összekuporodott, a hangosabb részeknél felpattant a levegőbe, és még kiabált is a zenekarra. Emlékezőtehetsége gyenge volt. Egyszer elfelejtette, hogy egy darabnál arra utasította a zenekart, hogy ne ismételjenek meg egy bizonyos szakaszt. Az előadáson ő visszalapozott az ismétléshez, míg a zenekar továbbment – ekkor leállította a darabot és kiabálni kezdett: „Állj! Nem jó! Így nem jó! Ismétlés! Ismétlés!” Amikor a zenekar az ő zongoraversenyét játszotta, megpróbált a zongorától vezényelni. Egyszer csak felpattant a zongoraszékről, és lelökte a gyertyákat a zongoráról. Egy másik hangversenyen leütött egy fiút a kórusból. Egy hosszabb finom szakasz után magasra ugrott, hogy beintsen egy harsány belépést, de nem történt semmi, mert elszámolta a ritmust, és túl korán intett be a zenekarnak. Ahogy a hallása egyre jobban romlott, a zenészek megpróbálták figyelmen kívül hagyni jelzéseit, és inkább az elsőhegedűsre figyeltek. Végül megkérték, hogy menjen haza, és hagyjon fel a vezényléssel – és ezt meg is tette. Ki volt ő? Ludwig van Beethoven. Az az ember, akit sokan minden idők legnagyobb zeneszerzőjének tartanak, megtanulta, hogy senki sem lehet mester minden területen. A Biblia azt mondja: „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak”. Tehát ismerd fel és fejleszd a te ajándékodat! Lehet, hogy ez először félelmetes lesz, főleg, ha eddig úgy élted az életed, hogy más emberek elismerését kerested, olyanokét, akik ezt nem adták meg. Hagyj fel az állandó küszködéssel azért, hogy olyan valakivé legyél, akivé nem is kell lenned! Isten teremtett olyannak, amilyen vagy, ha másvalaki akarsz lenni, akkor a legnagyobb erőfeszítéssel is csak második helyezett lehetsz. Tehát légy önmagad – végül is, ki lenne erre nálad alkalmasabb?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése