„Mert meg vagyok győződve, hogy… semmi… nem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39)
Nem csodálatos belegondolni, hogy semmi, egyáltalán semmi sem érheti el, hogy Isten valaha is hátat fordítson nekünk? Legtöbben éppen annyira vagyunk vallásosak, hogy elhiggyük, hogy vannak bizonyos bűnök, amiken Isten nem tud túllépni; tudod, mint például azok, amiket mi soha nem követnénk el! De mi van a pletyka, a nyakasság vagy a büszkeség pusztító erejével? Emlékszel arra, hogyan imádkozott a farizeus: „hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember…” (Lukács 18:11)? Szoktál így érezni? Gyerünk, légy őszinte! Isten mércéje a „tökéletesség” és ezt nem tudnád elérni, még ha ezer életed volna is. A kegyelem, Isten érdemtelenül adott jóindulata, az egyetlen remény bármelyikünk számára! A szereteted mértéke mindig az elnyert bocsánat mértékétől fog függni. Jézus azt tanította, hogy azok, akiknek több bocsáttatott meg, jobban szeretnek! (ld. Lukács 7:47). Pál azt írja: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róma 5:20). Ez azt jelenti, hogy bár te egy nagy bűnös vagy, Jézus nagyobb Megváltó. Azt jelenti, hogy Isten nem mindig helyesli a viselkedésed, de mindig szeret és elfogad. Volt már, hogy egyeztetted a számláidat, de bármit csináltál, nem jött ki az egyenleg? Lelki értelemben ezért van szükséged a keresztre. Hallgasd csak: „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával” (2Korinthus 5:19). A Golgotán Isten kiegyenlítette a számládat. Tiszta lapot kaptál. Most azt mondja: „Gyere, és békülj meg velem! Legyen kapcsolatunk egymással! Nincs mitől félned, mert semmi sem választhat el téged szeretetemtől.”
1 megjegyzés:
De jó nekünk ebben a tudatban élni!
Megjegyzés küldése