„…ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el” (Habakkuk 2:3)
Sokan azzal merítik ki magukat, hogy megpróbálnak olyan látást véghezvinni, amit nem Istentől kaptak. Honnan származik akkor a látásuk? a) az életükben jelenlévő legerőteljesebb hatásoktól b) abból a szükségérzetből, hogy „bizonyítsanak” valakinek valamit c) megoldatlan problémákból: például, hogy megpróbálják elnyerni szüleik szeretetét, vagy meg akarják mutatni, hogy ugyanolyan tehetségesek, mint a bátyjuk, nővérük, kortársaik, vagy egyes esetekben, mint a városban levő nagyobb gyülekezet lelkipásztora.
Ezt a leckét Ábrahám a saját kárán tanulta meg. Isten fiút ígért neki, de ő türelmetlenné vált, aggódott amiatt, hogy megöregszik, rossz tanácsot fogadott meg, és végül Izmael apjává lett. Vigyázz! Semennyi imádságod, tervezgetésed és erőfeszítésed nem tudja a rossz utat jóvá változtatni! Mi több, Isten nem fog felhatalmazni téged olyan tettre, amit másvalaki szívében ültetett el. Ezért butaság magadat másokhoz hasonlítgatni. Isten nem ígérte, hogy neked adja azt, amit nekik adott. Egyedi vagy, és épp így Isten életedre vonatkozó terve is az. Azok az emberek, akik ezt a hibát követik el, kudarcérzéssel és csalódottsággal végzik, mert folyton mások megbízatásához mérik magukat. Ha nem „kaptál kegyelmet” arra, hogy azt tedd, akkor csak kimeríted magad (és mindenki mást). Vizsgáld meg látásod eredetét!
Még ha a látásod Istentől van is, akkor is tapasztalsz majd csalódottságot, elbátortalanodást és késleltetéseket. Az igazság az, hogy minél nagyobb a látásod, annál nagyobb lesz a támadás, amely érni fog téged. De ha szíved mélyén tudod, hogy látásod Istentől van, akkor képes leszel kitartani a nehéz időkben is, és tied lesz a zsoltáros bizonyossága: „Az Úr megvalósítja tervét az életemben” (Zsoltárok 138:8 NLT).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése