péntek, május 01, 2009

Dicsőítve járd az utad! (1)

„Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadók között.” (2Krónika 20:22)

Nincs olyan törvény, ami azt mondaná, hogy Isten dicsőítése csak vasárnapra volna fenntartva a templomban. Életforma is lehet: a munkában, az iskolában, otthon és zuhanyozás közben is gyakorolható. A dicsőítés elhozza Isten jelenlétét, az ő közvetlen beavatkozásával együtt. A zsoltáríró azt mondja: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám” (Zsoltárok 34:2). Mielőtt Dávid katona vagy király lett volna, megölte Góliátot egy parittyával és egy kővel. Nincs szükséged hadseregre, hogy legyőzd az óriásaidat, csak egy jól célzott Igére, egy magasztaló kiáltással megtámogatva. A dicsőítés a hit megnyilvánulása; Isten uralmának kihirdetése. A dicsőítés nem olyasmi, amire csak akkor szánod rá magad, amikor kedved van hozzá. A Biblia azt mondja, hogy „vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor!” (Zsidók 13:15). Minél többe kerül, annál kifizetődőbb! 

Az Ószövetségben, amikor az ellenséges erők csatarendbe álltak Júda ellen (a név „dicséretet” jelent), Jósáfát király a kórust küldte a hadsereg elé a frontvonalba, hogy dicsérjék Istent. Micsoda őrült haditerv! De működött! Ahogy dicsőítve mentek előre, „az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadók között”, és azok vereséget szenvedtek. Bárki tudja dicsőíteni Istent, amikor „rózsás az élet”, de tanuld meg dicsőíteni Őt akkor is, amikor a lövészárokban vagy, és bármi is folytasson ellened háborút, Ő le fogja győzni azt. A dicsőítéssel teli környezet megálljt parancsol a sátánnak, mert ő tudja, hogy Isten ott „lakik” az ilyen légkörben (Zsoltárok 22:4 Károli).