„Elküldelek titeket.” (János 20:21)
Gladys Aylward csak egy egyszerű nő volt, aki tette, amire hite szerint Isten elhívta. 1930-ban Kínába hajózott, ahol egy otthont létesített elárvult gyermekeknek, akik magukra maradtan éheztek és csavarogtak az utcákon, amíg a kormány el nem helyezte őket nyomorúságos közraktárakban. Gladys azt olvasta a Szentírásban, hogy „ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat… Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged” (Ézsaiás 58:10-11). Amikor a japánok megszállták Kínát, Gladysnek menekülnie kellett. Formosa szigetén kötött ki több mint 100 gyermekkel együtt, akikről gondoskodnia kellett. Rendkívüli nehézségekkel és veszélyekkel dacolva szánta oda az életét, hogy mindegyikük számára anya legyen. Évekkel később, amikor nyilvánosan kitüntették, így magyarázta bámulatos teljesítményét: „Nem én választottam ezt. Isten vezetett így. A gyerekek nem érdekeltek jobban, mint más emberek. De Isten értésemre adta, hogy ezt akarja tőlem; így hát megtettem.”
Jézus azt mondta: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (János 20:21). Az a küldetés, ami Jézusé volt itt a földön, most a mi küldetésünk. „Mindannyiunknak gyorsan el kell végeznie azokat a feladatokat, amelyeket az bízott ránk, aki elküldött engem, mert kevés időnk maradt” (János 9:4 TLB). William James a következőt mondta: „Az élet legjobb használati módja, ha olyasmire fordítjuk, ami túléli őt magát.” Csak Isten országa marad meg; végül minden más elpusztul. Isten országa szempontjából az a célunk itt, a földön, hogy jó és sikeres életet éljünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése