„Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba.” (Zsidókhoz írt levél 4:3)
Az izráeliek az ellenségeiket hibáztatták azért, hogy fél életüket a pusztában kellett tölteniük. Pedig a saját hozzáállásuk volt az oka! Mivel Isten „haragudott… nem engedte be őket… Isten nyugalmába, mert nem hittek” (Zsidók 3:17-19 NCV). A kételkedésük, panaszkodásuk és felelősség-áthárításuk miatt rekedtek a pusztában; és veled is ugyanez történhet. Úgy kezdődik, hogy sajnálod magad, és azt gondolod: „Bárcsak egy másik családba születtem volna, jobban fizetett állásom lenne, egy lelkibb társam, stb., akkor nem ez volna a helyzet.” Ez aztán tovább gyűrűzik lefelé a teljes önsajnálatba, amikor mindenki más a felelős a te problémáidért. Az igazság az, hogy az esetek 99 %-ában a megoldás a te hozzáállásod változásával kezdődik!
Egy másik pusztai magatartásforma, ami megrekedést eredményez, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy minden a te elképzelésed szerint legyen! A makacsság miatt továbbra is a pusztában fogsz botorkálni, látva az Ígéret Földjét, de soha el nem érve azt. A győzelem útja az volt, hogy a csatába indulás előtt áldozatot mutattak be Istennek. Csak egy probléma volt: egyedül Sámuel próféta volt alkalmas ilyen áldozat bemutatására. De büszkesége és makacssága elhitette Saul királlyal, hogy ő is megteheti. Emiatt aztán életét vesztette, és Izráel vereséget szenvedett. Sámuel azt mondta Saulnak: „te megvetetted az Úr igéjét; az Úr meg elvetett téged, és nem maradsz Izráel királya” (1Sámuel 15:26). Értsd meg ezt: semmit sem kell tenned azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, de ahhoz, hogy az Ő áldásaiban járhass, engedelmeskedned kell Neki! Szóval mit parancsolt neked Isten? Ha győzelemre vágysz a csatáidban, és sikerre az erőfeszítéseidben, kezdd el azt tenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése