„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsoltárok 32:8)
Jon Walker írja: „Mihez kezdjünk a megbocsátással… egy olyan kapcsolatban…, amely mérgező és hibásan működik? Maradnunk kellene… amikor a másik folyton ugyanazt teszi?… Az ellenség szeretete nem azt jelenti, hogy mentségeket keresünk a viselkedésére… Bármely mérgező kapcsolatban arra törekszünk, hogy a kihasználást vagy bántalmazást békességgel és istenfélő módon reagálva tűrjük el. Ez magában foglalja azt, hogy egészséges határokat állítunk fel, ahol kevésbé vagyunk sebezhetőek, és ha Isten úgy vezet, ez azt is jelentheti, hogy véget vetünk a kapcsolatnak (ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ha a bántalmazó szülő, házastárs vagy gyermek). A megbocsátás nem követeli meg, hogy továbbra is elviseljük a bántalmazást, és nem jelenti azt, hogy ott kell maradni egy bántást okozó helyzetben. Jézus bemutatta, hogy a megbocsátás azonnali lehet, azzal, hogy megbocsátott azoknak, akik keresztre feszítették: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek«. Ahogy érettebbek leszünk… Isten megtanít arra, hogy folyamatosan, akár azonnal megbocsássunk. De ez egy tanulási folyamat, tehát ne hibáztasd magad, ha most még nem vagy képes rá. Támaszkodj Isten kegyelmére és hagyd, hogy ő vigyen közelebb a megbocsátáshoz! Talán – sőt alighanem – időbe fog telni, amíg teljesen elfogadod Isten kegyelmét a megbocsátáshoz. Isten meg tud birkózni ezzel. Az első lépés az lehet, ha engeded, hogy Ő meglágyítsa a szívedet. Szívünk hajlamos arra, hogy megkeményedjen a nehéz kapcsolatokban. Újra hadd hangsúlyozzam: az, hogy a szíved meglágyul… nem azt jelenti, hogy azt mondod: jól van, folytasd csak a bántást, és nem jelenti azt, hogy ott kell maradnod abban a helyzetben, ahol bántás ér vagy érhet. A megbocsátás nem ugyanaz, mint egyetérteni a bántalmazó viselkedésével.” Tehát keress útmutatást, beszélj Istennel! Ő ezt ígérte: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése