„…törekedjünk a tökéletességre…” (Zsidókhoz írt levél 6:1)
Amikor Jamie tizenhárom éves bátyja korcsolyabalesetben meghalt, az édesanyja napokra bezárkózott a hálószobájába. A hatéves Jamie ekkor döntött úgy, hogy a bátyja helyébe lép, és a fantázia szövevényes szálai szövődni kezdtek. Megszállottja lett annak, hogy bátyja személyiségjegyeit utánozza, ugyanazokat a ruhákat hordta, és megtanult úgy fütyülni, mint ő. A kisfiú lett anyja állandó társasága, és elhatározta, hogy gyerek marad, mert akkor szabad lesz a fájdalomtól és a felelősségtől. Jamie továbbra is ellenállt a felnőttségnek, és úgy tűnt, mintha teste is csatlakozna ehhez az ellenálláshoz. Tizenhét évesen még alig volt 150 cm, és a későbbi években is a gyerekek voltak a legközelebbi barátai. Nem csoda – hat éves kora óta a gyermekkort idealizálta, és elutasította az érettséget. A fiú, aki az örök ifjúságot kereste a tragédia elleni védekezésül, valójában sohasem nőtt fel egészen. Ehelyett arról vált híressé, hogy megalkotta Sohaországot, az örök ifjúság szigetét, ahol a kisfiúk sohasem nőnek fel. Jamie így lett végül Sir James Barrie – a híres gyermekkönyv, Pán Péter írója. Mi ebből a tanulság? Úgy tudsz növekedni lelkileg, ha: 1) Megvan benned a képesség és az önfegyelem ahhoz, hogy lelkileg tápláld magad. 2) Tudod, hogy nem arra születtél, hogy kiszolgáljanak, és hogy csak mások szolgálatával tudod az Urat szolgálni. 3) Megérted, hogy az érzéseid megbízhatatlanok, így inkább hitben jársz, és Isten Igéjére támaszkodsz. 4) Felismered, hogy próbára leszel téve, ezért elkötelezed magad arra, hogy ne az emberi ösztönök, hanem a Szentírás alapelvei szerint élj. 5) Tudod, hogy az igazi megelégedettség egyedül abból származik, ha felismered és megcselekszed Isten akaratát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése