„Az első szeretetedet elhagytad.” (Jelenések 2:4 Károli)
Íme három dolog, ami az Istennel való járásban – és a házasságokban is – működik. Először: Emlékezz! „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki!” (Jelenések 2:5). Ne a mélységre, hanem a magasságra! Ne arra, hogy mennyire elromlott, hanem arra, hogy milyen nagyszerű volt egykor! Ne a legrosszabb, hanem a legjobb időkre! Emlékezz arra, amikor az volt a napod fénypontja, hogy együtt lehettetek! Mit tettél akkor, amit most nem teszel? Emlékszel arra, amikor felhívtad, csak azért, hogy halld a hangját? Az ajándékokat, amiket igazából nem engedhettél meg magadnak, mégis megvetted neki? A szerelmes üzeneteket, amiket az ebédjéhez csempésztél? Emlékszel, amikor kinyitottad neki az ajtót, kihúztad a széket, amikor a járda külső szélén mentél, amikor a kedvenc ételét főzted, pedig kimerült voltál attól, hogy későig dolgoztál, amikor az „1001 romantikus módszer”-t olvastad, és mindet kétszer is kipróbáltad? Emlékszel a csendes, gyertyafényes vacsorákra, amikor újra megborotválkoztál, és azt az illatot használtad, ami az ő kedvence, pedig te utálod? Amikor az intimitás nem csupán rólad szólt? A különleges helyekre, időkre, illatokra, pillantásokra, dalokra és versekre? A rózsára a tálcáján, amikor az ágyba vitted neki a reggelit, mert elsírta magát, amikor meghallotta azt a dalt, hogy: „Már nem hozol nekem rózsát többé”, te pedig megfogadtad, hogy sosem feledkezel meg a virágokról? Emlékezz! Emlékezz arra, mit tettél a szerelemért! Talán úgy tűnik, véletlenül bukkant fel a varázslat, de valójában a tettek éltették! Te voltál a varázslat. Amit tettél, az táplálta a szerelmet, aztán abbahagytad, és a láng kialudt. De az őrláng még ég, és ha visszaemlékszel a „magaslatokra”, az újra elindítja a pozitív, hitet ébresztő vonzalmat, ami olyan tettekre indíthat, melyek azt a kis lángot újra felszítják!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése