„Így azonban jobb [haza] után vágyakoztak, mégpedig mennyei után.” (Zsidók 11:16)
Mel Blanc volt a szinkronhangja számos a Warner Brothers által készített rajzfilmfigurának: Tapsi Hapsinak, Csőrikének, a Kengyelfutó Gyalogkakukknak és a Bolondos Dallamok [Looney Tunes] sok más szereplőjének. Minden rajzfilmparádé végén megszólalt Cucu malac hangján: „Ennyi volt, emberek!”. Mel Blanc néhány évvel ezelőtt halt meg. Tudod mit íratott a családja a sírkövére? „Ennyi volt, emberek!” Ez azonban nem így van, és mélyen legbelül ezt mind tudjuk. A Biblia azt mondja, hogy Isten „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta” (Prédikátor 3:11). Ez olyan vágy, amely soha nem múlik el. Ezért építették az egyiptomiak a piramisokat és ezért tettek a görögök egy aranyérmét az eltávozott szájába, hogy kifizethesse vele a Sztüx folyó révészét. De a mi vágyunk nem csupán hosszabb életet kíván, főleg nem, ha a hosszabb csak azt jelenti: többet ugyanabból. Egy keresztény iskola egyszer kiküldte diákjait, hogy házról házra járva beszélgessenek az emberekkel lelki dolgokról. Ketten épp egy olyan ajtón kopogtak be, ahol három gyermek dühös édesanyját találták egyik kezében porszívóval, a másikban egy sikoltozó csecsemővel, a tűzhelyen odaégett étel volt, a nappaliban olyan iszonyatos rendetlenség, hogy hivatalosan is katasztrófasújtott övezetté nyilváníthatták volna. „Foglalkoztatja önt az örök élet kérdése?” – kérdezték a diákok. „Őszintén? Nem hiszem, hogy kibírnám.” – válaszolt az anya. Nem szeretnénk többet abból, amiben eddig részünk volt. Azt szeretnénk, hogy ami rossz, jóra forduljon. Azt szeretnénk, hogy elmúljon a szenvedés. Tiszta levegőt szeretnénk, értelmes munkát, őszinte politikusokat, tiszta lelkiismeretet, el nem múló szépséget, a magány és a háborúk végét. Más szavakkal, a Mennyországra vágyunk. A jó hír az, hogy ha Krisztus a Megváltód, akkor pontosan oda jutsz, amikor meghalsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése