A szelídség szó hallatán gyakran a gyengeségre asszociálunk, és beleesünk abba a kísértésbe, hogy egy gyámoltalan, együgyű „nyúlbélát” értünk rajta. Semmi sem áll távolabb a valóságtól! Jézus azt mondta: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Máté 5:5). Figyeld meg: a szelídek nem erőlködnek, nem manipulálnak, nem versengenek, mint mások, mégis ők örökölnek mindent. Amikor valamit örökölsz, nem kell megküzdened érte, egyszerűen csak megkapod, mert szeretnek, értékesnek tartanak, mert a családhoz tartozol. A szelídség a szeretetből születik. Nem hajlandó elhamarkodottan ítélkezni, nem hivatkozik nagy nevekre, és nem erőlteti rá módszereit senkire, mert nem kell semmit sem bizonyítania. A szelídséget aggasztja, ha a szervezet, a költségvetés vagy a vállalat arculata fontosabbá válik, mint azok az emberek, akiknek szolgálatára elhívattunk; szomorú, ha az időbeosztásunkban nem marad hely arra, hogy megálljunk, és törődjünk a kicsinyekkel, az idősekkel, a betegekkel vagy a szenvedőkkel.A szelídség olyan erény, melyet nehéz megtalálnunk egy olyan társadalomban, mely az erőt és a keménységet csodálja. A világ arra bátorít minket, hogy intézzük el a dolgokat, intézzük el időben, akkor is, ha közben eltaposunk másokat. A siker, az elért eredmények és a termelékenység számít, de milyen áron? Ilyen légkörben nincs helye a szelídségnek.
Pál Isten egyik „erőműve” volt, mégis ezt írja: „…olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit” (2Thesszalonika 2:7). A szelíd ember óvatosan lép, figyelmesen hallgat, gondosan megfigyel, tisztelettel és érzéssel kezel. A szelíd ember tudja, hogy az igazi növekedéshez táplálásra és nem erőltetésre van szükség. Tehát öltsük fel magunkra a szelídséget, mert a mi kemény, hajlíthatatlan világunkban a szelídség élő emlékeztetője Isten jelenlétének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése