Pál azt írja: „…legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt” (Titusz 3:2). Tartsd tiszteletben a különbséget közted és mások között, még ha hasonló tapasztalatot is éltetek át! Ne törj rá a másik emberre ajtóstul egy három pontba szedett prédikációval vagy egy előre eltervezett beszéddel! „A bölcs embert megértőnek tartják, és a kedves szavak meggyőzőek” (Példabeszédek 16:21 NLT). Azzal nem hibázhatsz, ha egyszerűen csak odamégy ahhoz, akit valamilyen fájdalom ért, átöleled, és tudtára adod, hogy törődsz vele, és imádkozol érte. Lehet, hogy közhelynek hangzik, de igaz: az embereket nem érdekli, hogy mekkora a tudásod, amíg nem tudják, hogy valóban törődsz velük! Nem mutathatod be Isten szeretetét azzal, ha erőszakos és csökönyös vagy, és úgy viselkedsz, mint aki mindent tud. Isten szeretetét csak úgy mutathatod be, ha „…békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes…” vagy (ld. Jakab 3:17).
"Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla."
kedd, április 26, 2011
Tanuld meg tiszteletben tartani a különbségeket!
„…legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.” (Titusz 3:2)
Egyikünk sem menekülhet meg a nehézségek elől. Jézus azt mondta a tanítványainak: „…E világon nyomorúságtok lesz…” (János 16:33 NKJV). Verdell Davis ezt írja: „Bár mindannyian ugyanazokon a betegségeken esünk át, ugyanúgy szenvedünk megszakadt kapcsolatok, fogyatékosság és kudarcok miatt, ha szenvedésünket másokéhoz hasonlítjuk, azzal figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy minden ember életének különlegesen egyedi dinamikája van. Ha meghallgatjuk az Anonim Alkoholisták történeteit, akiket a közös szenvedély hozott össze, azt találjuk, hogy mindegyikük fájdalmának, mindegyikük veszteségeinek, mindegyikük párkapcsolatbeli viselkedésének van valamilyen egyedi vonása, valami olyan fordulat a történetben, melyet a teremben senki sem tapasztalt egészen hasonló módon. Nem szabad úgy tekintenünk a saját szenvedésünkre, mintha az sokkal kétségbeejtőbb, vagy esetleg kevésbé fontos lenne, mint másoké. Az enyém egyedi számomra, és ha őszintén és nyíltan akarom kezelni, tiszteletben kell tartanom azt, ami történik.”
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése