Amikor Jézus elmagyarázta az Ő követésének árát, néhány tanítványa elhagyta őt. De a hatás, amit azokra gyakorolt, akik maradtak, a mai világban is érezhető. Mire leveleiket írták, Jézus apostolai megtanulták, hogy az élet minden próbáját lehetőségnek tekintsék hitük erősítésére és hatékonyságuk növelésére. A hit próbái mindig lehetőségek arra, hogy átadjunk Istennek valami számunkra értékeset, akkor is, ha jogunk van ahhoz is, hogy ezt ne tegyük meg. Amikor a hited próbára van téve, úgy fogod érezni, hogy a körülmények ellened támadnak, és a végsőkig próbára tesznek, de Istentől nem fogod távol érezni magad; mérlegre leszel téve, de nem ítélnek el, és nem nyilvánítanak bűnösnek. A zsoltáros ezt írja: „Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt… de kivezettél, és felüdültünk” (Zsoltárok 66:10-12). A hit próbája nem tesz próbára semmit, hacsak nem kényszerít messzebb, mint a legutóbbi próbád – amíg nem lépsz át egy következő szintre onnan, ahol már bizonyítottál! Ha minden alkalommal megpróbálsz elfutni vagy visszavonulni, amikor úgy érzed, hogy már a határaidhoz értél, sohasem fogod megtudni, hogy mennyire bízhatsz Istenben – vagy hogy Ő mennyire bízhat meg benned. A tűz, ami megtisztíthat minket, mint az ezüstöt, jöhet egy állás, egy kapcsolat, az egészség vagy a jó hírnév elvesztéseként – de Istennel a végeredmény sohasem kétséges. Ha ma azon tűnődsz: „Még mennyit tudok elviselni?”, hallgasd meg J. C. Ryle püspök szavait: „Egyedül abban lehetünk biztosak, hogyha a holnap keresztet fog hozni, Ő, aki küldi, meg tudja, és meg is fogja adni a kegyelmet az elhordozására.” Isten országában ez így működik: ha a hited próbára kerül, a jellemed nemesedik, és végül elnyered a felüdülést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése