Nehéz vezetőnek lenni

„…ha Isten vezetői képességet adott…” (Róma 12:8 NLT)

Tisztelt Lelkipásztor, biztosan rájössz, hogy nehéz napod van, ha a gyászjelentéseket olvasva végre eszedbe jut annak az embernek a neve, akinek megígérted, hogy meglátogatod a kórházban; ha a bibliaórán nem találod Abdiás könyvét; ha a gyülekezet pénztárosa képeslapot küld Genfből; ha tudomásodra jut, hogy az ifjúsági csoport fémszálas szivacsot használt az autómosáshoz; ha egy esküvőn a vőlegényt a menyasszony ex-barátjának nevén szólítod; ha a parkolóhelyedet áthelyezik – egy félmérföldnyire lévő étterem elé; ha a második vasárnap is ugyanazt prédikálod, és ez senkinek sem tűnik fel; ha a gyülekezet megszavazza, hogy a szabadnapod vasárnapra essen.

Félretéve a tréfát: ha Isten vezetői képességet adott, emlékezz arra, hogy mi tesz valakit jó vezetővé: Először, a jó vezető elindító, elősegítő. Felismeri, hogy senki sem válik azzá, amivé válhatna, amíg nem teszi meg azt, amit tennie kell. Elhívatásodat úgy tudod betölteni, ha segítesz másoknak felfedezni és betölteni az ő elhívatásukat. Másodszor, a jó vezető figyelmes és tisztelettudó. Soha nem néz le senkit, és nem beszél lekezelően. Nincs külön magatartásformája a fontos emberek számára, és másfajta a kevésbé fontosak számára. A jó vezető számára mindenki fontos, hiszen mindenki rendelkezik Istentől kapott lehetőségekkel, éppen csak elő kell hozni ezeket. Harmadszor, a jó vezető határozott, döntésképes. Ha vezető vagy, két dologról fognak rád emlékezni: a problémákról, amiket okoztál, és a problémákról, amiket megoldottál. Igen, biztosan fogsz hibákat elkövetni, ezért tanulj alázatot, törekedj a személyes növekedésre, meríts erőt Istenből, és remélhetőleg legközelebb jobban fogod csinálni.