A tapasztalatokról szólva: mind sokkal többet élünk át, mint amennyit megértünk. Earl Wilson baseballjátékos mondta: „A tapasztalat tesz képessé arra, hogy felismerd a hibát, amikor újból elköveted”. Nézzünk szembe vele – túl sok minden történik velünk az életben ahhoz, hogy képesek lennénk mindent megérteni. Nem számít, milyen okosak vagyunk, az elménk sosem lesz képes lépést tartani a tapasztalatainkkal. Ezért abból kell kihoznunk a legtöbbet, amit megértettünk. Minden nap végén meg kell kérdeznünk: „Mit tanultam meg ma?”. A váratlan és nem kedvező eseményekhez való hozzáállásunk határozza meg növekedésünket. Az ausztrál Steve Penny, aki egy menedzsment technikákat oktató hálózat vezetője, megállapította: „Az élet tele van előre nem látható kitérőkkel. Olyan dolgok történnek, melyek teljesen keresztülhúzzák terveinket. Tanuld meg a kitérőket örömmé formálni! Fogadd őket úgy, mint különleges kirándulásokat vagy tanulmányutakat. Ne harcolj ellenük, különben sohasem fogsz rájönni, mi volt a céljuk. Örülj ezeknek a pillanatoknak, és hamarosan vissza fogsz térni az eredeti kerékvágásba, valószínűleg bölcsebben és erősebben, ennek a kis kitérőnek köszönhetően.” A tapasztalat hiánya sokba kerül. Legnagyobb tudatlanságunk nem abból ered, amit még nem tanultunk meg, hanem abból, hogy milyen keveset tudunk igazán. Harry Golden megjegyezte: „A fiatalok elbizakodottsága egyenes eredménye annak, hogy még nem szembesültek elég következménnyel. A pulyka, amely minden nap mohón közeledik gazdájához, aki a gabonát szórja elé, nem cselekszik tévesen. Csak még soha senki nem beszélt neki a Hálaadás Napjáról.”* A hibákat nem kerülheted el, de korlátozhatod a számukat, tanulhatsz belőlük, és képes lehetsz arra, hogy ne kövesd el ugyanazokat újra.
*Amerikában a pulyka a Hálaadás-napi vacsora elengedhetetlen része.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése