Képzeld el, hogy gyermek vagy, aki csillagászatot tanul. Elolvasod az első holdraszállás történetét, és elkezdesz mindenféléket kérdezni a tanárodtól az űrutazásról. „Milyen érzés a Holdon lenni?” A tanár erre így válaszol: „Nos… azt hiszem…” vagy: „Szerintem talán…” vagy: „Lehet, hogy olyan, mint…”. Hiszen ő még sohasem volt ott. De másnap Neil Armstrong asztronauta lép be az osztályterembe. „Most feltehetitek a kérdéseiteket” – mondja a tanár, és Armstrong biztosan válaszol mindegyikre. Ő ismeri a Holdat, már járt ott. Nincs feltételezés és bizonytalanság – ő meggyőződésből beszél. Így tett Jézus is: „…úgy tanította őket, mint akinek hatalma van…” (Máté 7:29). Jézus ismeri a Menny dimenzióit. Tudja annak az éneknek a szövegét, melyet az angyalok kórusa énekel. Vitathatatlan ismerete van Istenről – és meg akarja osztani tudását veled: „…senki sem ismeri igazán az Atyát, csak a Fiú, és azok, akiket a Fiú kiválaszt, hogy kijelentse nekik őt” (Máté 11:27 NLT). De figyeld csak, hogyan folytatja Jézus: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és nehéz terheket hordoztok… Hadd tanítsalak titeket… és megnyugvást találtok lelketeknek” (Máté 11:28-29 NLT). Húzd alá ezeket a szavakat: „Hadd tanítsalak titeket”! „Hadd tanítsalak meg, hogyan kezeld a pénzedet, a házasságodat és a hangulatváltozásaidat. Hadd tanítsalak meg, hogyan élhetsz helyesen a földön, és hogyan juthatsz a mennybe, ha meghaltál.” Talán nincs szükséged tanulásra? Az információk kora a zavarodottság kora is: túl sok tudás a „hogyanról” de alig valami a „miértről”. Válaszokra van szükségünk. Olyan válaszokra, melyeket csak Jézus adhat meg. „De bízhatok-e Benne?” Csak egy mód van arra, hogy kiderítsd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése