„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidókhoz írt levél 11:1)
Mielőtt Izráel hadba vonult, a próféták megkérdezték Istent, hogy nekik adta-e a várost. Ez azért van, mert Isten megbecsüli a hitet, ha ahhoz kapcsolódik, amit Ő megígért. Azért kell küzdened, amit Isten megígért. Ne mondd, hogy Isten cserbenhagyott, ha eleve meg sem ígérte azt a dolgot, és ne légy dühös azért, ha megfontolatlan vágyaid olyasminek az elérésére késztettek, amit Ő másvalakinek adott. A régiek énekelték egykor: „Minden rész és vers és sor enyém, amit csak ez a könyv megígér.” Ez így van, abban az értelemben, hogy Isten mindannyiunkat egyformán szeret. Vannak azonban bizonyos ígéretek, melyeket Ő a te életedben akar betölteni, mert a te elhívásod különbözik másokétól, és neked Őt kell keresned világosságért és útmutatásért.
„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2:29). Ne csak a prédikátort hallgasd, próbáld meghallani azt is, amit Isten mond neked a prédikátoron keresztül. Te valami egészen mást fogsz hallani, mint a melletted ülő, mert Isten személyre szabja számodra. A Bibliát „Élő Igének” hívják, mert bizonyos igeszakaszok hirtelen életre kelnek, és meggyökereznek benned. Hallhatod, amit senki más nem hall, vagy akár le is maradhatsz a prédikátor néhány gondolatáról, mégis azzal a válasszal térhetsz haza, amire szükséged volt. Amikor azt mondod: „Ezt én kaptam! Ez az enyém!” – akkor az a hit, amely hallásból van, végzi a maga különleges munkáját benned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése