„Aki felelős beosztásban van, annak hűségesnek kell lennie.” (1Korinthus 4:2 NLT)
Minden nagy próbálkozásnál szembe kell nézned: a) olyanokkal, akik lehurrognak, és azt hiszik, ezt nem lehet megcsinálni; b) úttorlaszt építőkkel, akik akadályokat raknak az utadba; c) annak a nagy valószínűségével, hogy kudarcot vallasz, mielőtt sikert érnél el. Ki akar ilyesmit elviselni? A győztesek! Bátorság kell Egyiptom elhagyásához és ahhoz, hogy a pusztát átszelve azon tűnődjünk: „Haladok én egyáltalán?”, majd a Vörös-tenger partján állni, tudva, hogy csak egy csoda segíthet, hogy bele ne fulladj, és azon gondolkodni: „Még soha senki nem volt ilyen helyzetben; mi van, ha nem fog működni?”. A felelősség felvállalása azt jelenti, hogy hitben lépsz akkor is, ha még nem volt precedens erre, ha nem támaszkodhatsz a logikára, és a barátaid megkérdőjelezik az épelméjűségedet.
Minden sikeres emberben megvan az a tulajdonság, hogy képes felvállalni a végső felelősséget. Eisenhower tábornok felelt a D-napi partraszállás megtervezéséért. A beleegyezését adni fájdalmas döntés volt, amelyről tudta, hogy sokak halálához vezet. Ha viszont sikeres lesz, akkor garantálja a nácik feletti győzelmet. A támadás előtti órákban Eisenhower megfogalmazott egy sajtóközleményt, amit abban az esetben használt volna, ha a partraszállás meghiúsul. Így hangzik: „A partraszállás nem sikerült… és ezért visszavontam csapatainkat. Elhatározásom, hogy ebben az időpontban és ezen a helyen támadjunk az ellenségre, a rendelkezésünkre álló legjobb információkon alapult. A csapatok, a légierő és a flotta mindent megtettek, ami tőlük bátorság és kötelesség terén elvárható volt. A partraszállási kísérlettel kapcsolatos bármiféle hiba vagy felelősség engem terhel.” Ha azt akarod, hogy a többiek bízzanak benned, hogy nagyobb lehetőségeket és erőforrásokat biztosítsanak számodra, hogy partnerek legyenek veled, akkor vállald a felelősséget, és gyakorold hűségesen életed minden területén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése