„Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.” (2Sámuel 5:7)
Amikor Dávid kikémlelte Jeruzsálemet Kr.e. 1000-ben, az egy bevehetetlen erőd volt, melyet egy ősi ellenség birtokolt, aki kijelentette: „Nem jössz ide be, hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged!” (2Sámuel 5:6) Ez a történet vége? Nem, ez csak a kezdete! A falak magasak voltak, az ellenség rémisztő, a hangok meg fenyegetőek. „Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát… beköltözött… és elnevezte Dávid városának.” (2Sámuel 5:7) Ez ám a fordulat!
Mi a te erődöd? Melyik az a terület, ahol a sátán elég erős, hogy fogva tartson? Éles nyelv? Ítélkező lelkület? Alacsony önértékelés? Csatát vesztettél egy makacs szokással szemben? Amikor az ellenség azt mondja: „Beszorultál, ebből sosem fogsz kikecmeregni”, Isten azt mondja: Azonban [még akkor is… annak ellenére, hogy milyennek tűnik a helyzet a felszínen]. Az erődök nem számítanak Istennek, az Ő „erős fegyverei… lerombolják az ördög erődítményeit” (2Korinthus 10:4 TLB). És Ő megteszi érted azt, amit Dávidért megtett, ha megértesz két fontos alapelvet:
1) Két hang verseng folyton azért, hogy felkeltse a figyelmedet; az egyik azt mondja: „Meg tudod csinálni; ne add fel!” A másik azt mondja: „Reménytelen; soha nem fog menni!” Kövesd Dávidot, és gyakorold a szelektív hallást! Iktasd ki azokat a hangokat, amelyek gúnyolódásukkal elűznek az erődödből! Ahelyett, hogy az ördöggel társalognál, mondd azt, amit Jézus: „Eredj a hátam mögé, sátán!” (Máté 16:23 KJV)
2) Nézz a hit szemeivel! Ahol mások falakat láttak, Dávid alagutakat látott; azok a problémára figyeltek, ő pedig a lehetőségeket kereste. És mivel ő megtette, amire senki sem számított, véghezvitte azt, amit senki sem tudott elképzelni – és Isten segítségével így tehetsz te is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése