Bocsáss meg, mert te is bocsánatot nyertél!

„Isten kockára tette a szeretetét… noha mi teljesen hasznavehetetlenek voltunk számára.” (Róma 5:8 TM)

A hadifogságra visszaemlékezve Ernest Gordon elmondta, hogy egyik este munka után az egyik őr észrevette, hogy hiányzik egy lapát. Mivel meg volt győződve róla, hogy az egyik fogoly lopta el, ordítozott, hogy a bűnös lépjen elő. Aztán nekikészült, hogy egyesével mindenkit megöl, amíg valaki be nem vallja. Egyszercsak egy skót katona kilépett a sorból, vigyázzba állt, és ezt mondta: „én voltam”. Az őr ott helyben agyonverte. Amikor kitombolta magát, a foglyok felemelték barátjuk testét, összeszedték a szerszámokat, és visszatértek a táborba. Ott újra megszámolták a lapátokat. Az őr tévedett. Egy sem hiányzott! 

Milyen ember vállalja magára a büntetést valamiért, amit el sem követett? Krisztus! 

„Meg tudjuk érteni azt, ha valaki meghal olyan emberért, akiért érdemes, …ha egy nemes lélek önfeláldozásra késztet. De Isten kockára tette a szeretetét értünk, amikor odaadta a fiát, …noha mi teljesen hasznavehetetlenek voltunk számára.” (Róma 5:7-8 TM) Gondolkozz el ezen: „Isten őrá terhelt minden rosszat, amit elkövettünk” (Ézsaiás 53:6 TM), ezért „az egyetlen közbenjáró, aki megbékítheti Istent és [az embert], …Jézus” (1Timóteus 2:5 NLT). A közvetítő elsimítja a különbségeket, és egyeztető tárgyalásokat folytat a két féllel. A Golgotán Jézus állt Isten haragja és a bűneinkért járó büntetés közé. Miután olyan életet élt, amilyet mi nem tudtunk, majd vállalta azt a büntetést, ami elől nem tudtunk elmenekülni, most ingyen kínálja nekünk a megváltást, amit nem tudtunk volna megfizetni. És most felmerül a kérdés: Ha Ő ennyire szeretett minket, mi nem tudjuk egymást szeretni? Ha bocsánatot nyertünk, nem tudunk megbocsátani? Ha a kegyelem asztalánál étkezünk, nem tudunk megosztani másokkal néhány morzsát?