„Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.” (Róma 14:12)
A Biblia azt mondja, hogy „mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek”. Azt mondod: „Miről kell számot adni?” A megbízatásról, amit Isten az életedre nézve adott. Gene Marine, a Bellefontaine Examiner Ohio-i újság szerkesztője egy új sportriportert küldött ki, hogy egy nagy meccsről tudósítson. Az illető tudósítás nélkül tért vissza. „Mi a sztori?” – kérdezte Marine. „Nincs” – válaszolt a riporter. „Micsoda?” – mordult fel Marine – „és miért nincs?” „Mert nem volt meccs” – felelt a riporter. „Nem volt meccs? Mi történt?” – faggatta a szerkesztő. „A stadion összedőlt.” A szerkesztő hitetlenkedve fogadta a hírt, majd megkérdezte: „Akkor hol a cikk a stadionról?” Kínos csend után a riporter így szólt: „Azzal nem voltam megbízva, uram.” Mondani se kell, ezzel vége is lett a karrierjének.
Jézus megosztott néhány figyelemreméltó gondolatot arról, hogy a megbízatást komolyan kell venni; rámutatott, hogy végső soron Istennek tartozunk felelősséggel, és az a jutalom, ami tényleg számít és valóban megmarad, Istentől jön. Eugen Petersen így fogalmazta meg ezt a The Message [Az Üzenet – angol magyarázó fordítás] újszövetségi parafrázisban: „Ki az a józan ésszel megáldott, megbízható intéző, akit a gazda a személyzet fölé rendel, hogy jól és idejében élelmezze őket? Áldott ember ő, ha a dolgát teszi, amikor a tulajdonos megérkezik. De ha azt mondja magában: ’az uram még biztosan elidőzik,’ és elkezdi bántalmazni a szolgákat és szolgálókat, mulatságot rendez a barátainak és lerészegedik, az ura akkor fog besétálni, amikor a legkevésbé számít rá, és úgy elnáspángolja, hogy megemlegeti, majd visszaküldi a konyhába krumplit pucolni… A nagy ajándék nagy felelősséget jelent; a még nagyobb ajándék még nagyobb felelősséget!” (Lukács 12:42-48 TM)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése