Tanulgatom lassan, hogy egyre inkább az Úr közelsége az, ami éltet, ami erőt ad, hogy mindazt elviseljem, amivel szembe találom magam. Épp most is egy olyan próbában vagyok, miből csak az Úr tudja a kimenkedés útját. Meg is kérdeztem Tőle az este: Uram, meddig feledkezel meg még rólam? Miért nem jössz már segíteni? Törődsz Te velem? S a válasz ez volt: Sok verebecskénél drágábbak vagytok, és Boldogok, akik sírnak, mert megvígasztaltatnak! Ebbe kapaszkodom, az Ő igéjébe: Because I know His word is true!!!
Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd,
Fájdalmak útjain Mindig feléd.
Ó, sok keresztje van,
De ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
Ha este száll reám S csöndes helyen
Álomra hajtanám Fáradt fejem:
Nem lesz hol nyughatom,
Kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon Szállok feléd.
Szívemtől trónodig - Mily szent csoda –
Mennyei grádicsok Fényes sora,
A szent angyalsereg
Mind nékem integet;
Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!
Álomlátás után Hajnal ha kél,
Kínos kő vánkosom Megáldom én.
Templommá szentelem,
Hogy fájdalmas szívem,
Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!
Csillagvilágokat Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is Hazatalál.
Hozzád, ha eljutok,
Lábadhoz roskadok:
Ottan megnyugodhatok Örökre én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése