„Kezedbe juttatta Isten az ellenségedet.” (1Sámuel 26:8)
Amikor Dávidnak lehetősége nyílt a bosszúra, miután Saul megpróbálta megölni őt, ő csupán annyit tett, hogy levágta Saul köpenyének a csücskét. Később, miközben Saul aludt, Dávid egyik embere ezt mondta: „kezedbe juttatta Isten az ellenségedet”. Dávid ismét elutasította a bosszút. Később ezt mondta Saulnak: „az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére” (23. vers). Dávid Saulban nem az ellenséget, hanem a felkentet látta; Isten tulajdonát. Max Lucado írja a következőt: „Egy rottweiler megtámadta a mi kiskutyánkat egy kutyatenyészetnél, összemarcangolta, és félig letépte a fülét. Írtam a kutya gazdájának, és azt szorgalmaztam, hogy altattassa el a kutyáját. De amikor megmutattam a levelet a kutyatenyészet tulajdonosának, ő könyörögni kezdett, hogy gondoljam át újra. ’Amit a kutya tett, valóban szörnyű, de még mindig nevelem, és még nem végeztem vele’.” Isten ugyanezt mondaná arról az emberről, aki téged megtámadott. „Amit tett, arra nincs mentség, de én még nem végeztem vele.”
Listát vezetsz a régi sérelmekről? Ne tedd! Isten azt mondta: „Ne akarjatok minden áron megfizetni; az nem a ti dolgotok… nekem majd gondom lesz rá” (Róma 12:19 TM) Ha bosszút akarsz állni, azzal gyakorlatilag ezt mondod: „Istenem, te nem jól kezeled a dolgokat, nem bünteted meg eléggé, nem mozdulsz elég gyorsan”. Dick Innes azt mondta: „Megsebződni anélkül, hogy megbocsátanánk, összetörni anélkül, hogy jobban kezdenénk törődni másokkal, szenvedni anélkül, hogy együttérzőbbé válnánk, értelmetlen, hiábavaló, tragikus veszteséggé és a legnagyobb pazarlássá teszi a szenvedést.”
Kövesd Jézus példáját: „mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél” (1Péter 2:23)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése