Már megint sír az alkony,
Megint zokog a szél.
Könnyekkel áztatják
A fáradt nyári éjt.
A csillagok is csendesen
Éji táncot lejtenek.
Ma hallgatnak, nem
Suttognak, nem is nevetnek.
A Hold is lassan ébredez,
Felölti ezüst köntösét,
Vágtat a sötét űrben,
A csillagok közt zengi énekét.
De éneke ma nem vidám,
Nem fürdik dalos ajka fényben,
Ma, mintha szomorú lenne kicsit
S csöndesen belesír az éjbe.
Az alkony, a szél, a nyár
Kórusban zengi bús dalát.
S együtt a Holddal s csillagokkal
Összefonják az éji melankóliát.
(2002. július 20.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése