Vártam Isten szavát a viharban,
Vártam Õt sötétben,
Vártam, talán a mennydörgésben jön el,
De szivem nem hallotta Õt,
Csak a csendben.
A csendben naggyá lett a parányi szó.
Megtudtam, hogy Isten hallgatása
Milyen sokatmondó.
Csendben ülök, csak a szivem fohászkodik.
S ekkor hozzám jön Isten,
S megmutatja a csend titkait.
(2002. febr. 17.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése