Útra kelt a nyár, szárnyal az elmúlás felé.
Leveti díszes szép ruháját,
S úgy megy a hideg tél elé.
Lassan a nyár szépségét az ősz sara fedi be.
Hidegséget, csendes elmúlást
Lop a nyár gyönyörűségébe.
A nyár szemében ott a könny,
S mégis mosoly szegi díszeit.
Látja már az elmúláson túl
A tél-szőtte hófehér kincseit.
Én is úton vagyok: tavaszból a nyár felé.
Az én szememben is ott a könny,
Az öröm értékes könnyei.
Nyár utóján levetek mindent,
S énekem zengve megyek az ősz felé,
Útra készen, hófehérben állok,
Mire eljön a tél.
(2002. szept. 11.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése