S mert a keresztet Gecsemáné elõzte meg,
Ott dõlt el a harc kimenetele.
Ki vagyok én?
Hasonlíthatom tusám tiedhez?
Te mondtad, szolga sem különb Uránál.
Te Isten, én ember.
Hozzád hasonló, veled egy lenni.
Beolvadni az Istenibe,
Hogy ne látszódjon a különbség.
Ma mégis visszafordulok Péterhez.
Kellene a támasz.
Te egyedül vívtad meg,
De Te Isten, én ember.
Szólok a testvéremnek.
"Kell az ima, a kezed.
A Mester magára maradt,
De emlékezz elõtte imája értünk volt.
Ahogy én veled, Atyám,
Õk is egyek legyenek!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése