Megfojt a kétely,
Szemem könnyben áll.
Ajkam néma,
Csak a szívem kiáltja,
Hogy nem lehet,
Ma még nem lehet...
Szemem könnyben áll.
Csak egy szál virágot szerettem volna,
Nem díszes csokrot.
De nem kaptam semmit. Nem.
Nem, egy szirmot sem,
Ami magányomat beillatozza.
De csend, halkulj kiáltó szívem!
Némán járj tövisen, amíg hazaérkezel.
(2003. február 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése