(János 21; 17)
Atyám! Mit mondjak neked?
Hiszen látsz és ismersz.
Ismered érzésem, gondolom.
Mit érzek, szavakban el sem mondhatom.
Több vagy nekem, mint Nap,
Mint éjnek a Hold, s a csillag.
Te vagy a végtelen béke,
Fájdalomnak, könnyeimnek vége.
Csendben figyelek Rád.
Várlak! Te, mint mindig,
Most is jössz. Támogatsz.
Betöltöd szívem örömmel.
Feltör belőlem a vágy,
Hogy buzgón imádjalak,
Mert Te vagy az értelme
Földi vándorutamnak.
Szavak. Ezek mind szavak,
De az érzés nagyobb a szónál.
Átvillan belsőmön, még a szív is megremeg:
„Atyám, nagyon szeretlek Tégedet.”
(1999. dec. 2.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése