Megszűnik a várakozás

Vártam, hogy kinyíljon az ajtó,
Az ajtó, amin beléphetek.
Kinyílt, de nem nekem.
Nekem még várnom kellett.

Sokan várakoztak már előttem.
Ki ígéretre, ki jobb és szebb holnapra.

Az életem várakozás.
Várom: reggel a naplementét,
Este a hajnalhasadást.
A csend után a nevetést, beszédet,
A nyüzsgés után az elhalkulást.
Ősz után a telet, tél után a tavaszt,
Eső után a sziporkázó napfényt,
Tikkasztó meleg után a havat.
Egyik év után a másikat,
A tegnap után a mát,
A ma után a holnapot.
Újra és újra valamit várok.

Rád is várok percről-percre,
Minden más várakozás
Eltörpül mögötte.
Mert amire itt várok,
Csak pillanat, szürke álom.
Nem is tart tovább,
Csak amíg meglátom.
De Rád várni öröm,
Béke, felüdülés, remény, áldás.
S ha megjöttél:
Megszűnik a várakozás.

(2006. nov. 4. )