Egyik homokszem pereg a másik után,
Nézem, s a lehetőségeket latolgatom.
Mennyi pergett már le,
És ami előttem van, azt nem tudhatom.
Homokszemek....
Ó, de sok a szürke, semmitmondó!
De itt-ott megcsillan a fény,
A szürke, közönséges egy kevés időre
Így lesz ragyogó...
Míg alá nem zuhan,
S múltá lesz, ami ma szép jövőt ígér.
Így méri talán Ő is az életem,
S nézi, ahogy lepereg
Egyik szem a másik után...
De Ő, ki Úr az idő felett,
Nem nézi kudarcos tegnapom,
De örül annak, amivé leszek.
(2009. október 18.)
2 megjegyzés:
nagyon tetszenek a verseid:)))
Ez is nagyon szep, akarcsak a tobbi.
Megjegyzés küldése