I then shall live

I then shall live as one who’s been forgiven!
I’ll walk with joy to know my debts are paid.
I know my name is clear before my Father.
I am His child, and I am not afraid.
So greatly pardoned, I’ll forgive my brother.
The law of love I gladly will obey.

I then shall live as one who’s learned compassion!
I’ve been so loved that I’ll risk loving too!
I know how fear builds walls instead of bridges,
I dare to see another’s point of view.
And when relationships demand commitment,
Then I’ll be there to care and follow through.

Your kingdom come: around, and through and in me!
Your pow’r and glory, oh, let them shine through me!
Your Hallowed Name, oh, may I bear with honor.
And may Your living Kingdom come in me.
The Bread of Life, oh, may I share with honor!
And may You feed a hungry world through me!

Amen

Mese egy kicsi kézről

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.
- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.
- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.
A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.
A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.
Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.
Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
- Odamegyek.- mondta a láb.
- Sír! – mondta a fül
- Miért sírsz? – kérdezte a száj.
- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.
A szív nagyon szenvedett.
- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.
Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!

(Saját mesém)

Who Am I

Who am I?
That the Lord of all the earth,
Would care to know my name,
Would care to feel my hurt.
Who am I?
That the bright and morning star,
Would choose to light the way,
For my ever wandering heart.

Bridge:
Not because of who I am,
But because of what you've done.
Not because of what I've done,
But because of who you are.

Chorus:
I am a flower quickly fading,
Here today and gone tomorrow,
A wave tossed in the ocean,
A vapor in the wind.
Still you hear me when I'm calling,
Lord, you catch me when I'm falling,
And you've told me who I am.
I am yours.
I am yours.

Who am I?
That the eyes that see my sin
Would look on me with love
And watch me rise again.
Who am I?
That the voice that calmed the sea,
Would call out through the rain,
And calm the storm in me.

Not because of who I am,
But because of what you've done.
Not because of what I've done,
But because of who you are.


I am a flower quickly fading,
Here today and gone tomorrow,
A wave tossed in the ocean,
A vapor in the wind.
Still you hear me when I'm calling,
Lord, you catch me when I'm falling,
And you've told me who I am.
I am yours.

Not because of who I am,
But because of what you've done.
Not because of what I've done,
But because of who you are.


I am a flower quickly fading,
Here today and gone tomorrow,
A wave tossed in the ocean,
A vapor in the wind.
Still you hear me when I'm calling,
Lord, you catch me when I'm falling,
And you've told me who I am.
I am yours.
I am yours.

I am yours.

Whom shall I fear?
Whom shall I fear?
'Cause I am yours.
I am yours.

Tornay András - [Lennél-e menedékem...]

Lennél-e menedékem, ha teljesen eláztat az eső
Lennél-e menedékem ha nem is próbálnék erősnek látszani
Megsimogatnál akkor is, ha mocsárba merültem előtted
Lennél e menedékem ha siralmas kiszolgáltatottságom
egyetlen érintésért könyörögne
Megvígasztalsz akkor is, ha majd
könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba
Lennél-e a menedékem, akkor, mikor magam elől menekülök ...
talán pont hozzád...

Tornay András - [A színes fények...]

A színes fények mindig égnek
A nagy tisztások apró forrást rejtenek
A vihar harmóniájában, az árnyékok harmatjában
Az ígéretek egyszerűségében, áldozatok füstje mögött
Nagy sziklák között kicsiny ösvény vezet szentségedbe
Hárfasikoly, egyszerű szavak:
Bejöhetsz bármikor, befogadtalak

Tornay András - (Sosem találkoztunk)

Sosem találkoztunk
S mégis már évek óta hordozlak némán
Sosem beszélgettünk
Mégis ismerősként nevetnénk a tréfán

Mindig találkozunk
Szavaid bennem találnak végállomásra
Mindig beszélgetünk
Én leszek válaszod szerelmi vallomásra

Őrizd meg önmagad - vigyázz rá, csak nekem
Őrizd meg szirmaid, s én üveg mögé teszem
Rejtsük el még egymást
Várjunk még a hajnalig
Én megütközök majd teérted is
Megharcolom harcaid

Tornay András- (Levelet üldöz a vihar)

Leveleket üldöz a vihar
Megtörik és elszakad a fény
Közeledik a kies éjszaka
Nem is csoda, mindenki fél

Átölellek, hogy megfeszíthess
Megteremtelek, hogy megszülethess
Gazdaggá teszlek, hogy kirabolhass
Megkereslek, hogy elbúcsúzhass
és elsimítsd még nyomát is a vágynak
mennyire akartalak szeretni!

Tornay András - (Megfejtettelek)

Megfejtettelek.
Szótlanul csodállak.
Titkod betakar,
Rám simul békéd
Magammal viszlek
Miközben feléd megyek
Magamban hordozlak
Miközben hozzád tartozom.
Csillagfüggöny
Hópalást
Ma észrevettem,
Hogy megsimogattál

És csak nekem hegedültél
És én csak minden hetedik hangot értettem
De bennem is szólt a dal.
Mégis.

Túrmezei Erzsébet: Nem ejt hibát!

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok ösvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, amely csak gyötrelmet ád...
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.
Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja túl mély nekem...
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át...
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet...
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.

Azért csend szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni
kezdesz: Ő mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!

Throuth it all

Az elmúlt pár hónapban ez az ének nagyon sokat jelentett nekem! Újra és újra meghallgattam, és Isten erősített az ének által. Azt hiszem minden sora mélyen bennem van, és valóság is az életemben!



I've had many tears and sorrows,
I've had questions for tomorrow,
There've been times I didn't know right from wrong:
But in every situation God gave blessed consolation
That my trials come to only make me strong.

Through it all, through it all,
I've learned to trust in Jesus,
I've learned to trust in God;
Through it all, through it all,
I've learned to depend upon His Word.

I've been to lots of places,
And I've seen a lot of faces,
There've been times I felt so all alone;
But in my lonely hours,
Yes, those precious lonely hours,
Jesus let me know that I was His own.

Through it all, through it all,
I've learned to trust in Jesus,
I've learned to trust in God;
Through it all, through it all,
I've learned to depend upon His Word.

I thank God for the mountains,
And I thank Him for the valleys,
I thank Him for the storms
He brought me through;
For if I'd never had a problem
I wouldn't know that He could solve them,
I'd never know what faith in God could do.

Through it all, through it all,
I've learned to trust in Jesus,
I've learned to trust in God;
Through it all, through it all,
I've learned to depend upon His Word.