Isten olyan sokat fektetett beléd

„… ki lettünk választva…” (Efézus 1:11 NIV)

Még mielőtt megszülettél volna, Istennek már volt egy terve az életedre vonatkozóan. „…Eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik”. Az egyik angol bibliafordítás [The Message] így fogalmaz: „… rajtunk tartotta a szemét, dicsőséges életre irányuló tervei voltak velünk, annak az átfogó tervnek a részeként, amelyet mindenben és mindenkiben kimunkál.” Figyeld csak meg: „tervei voltak”. Ebbe azok a dolgok is beletartoznak, amelyek elől el akarsz futni! Amikor Jónás megpróbált elfutni Isten elől, és Tarsísba akart menni, Isten azt mondta: „Semmi esetre sem! A tervem már készen van. Ha hagynálak elmenekülni, akkor nem lennék Isten. Ha kell, vihart támasztok, megringatom a hajódat, és életveszélyes helyzetbe juttatlak azért, hogy célomat megvalósítsam.” Jónás, amikor mélyebbre már nem juthatott, imádkozott, és Isten válaszolt neki; éppen idejében ahhoz, hogy elmenjen és prédikáljon Ninivében, ami az eredeti úticélja volt. Mehetsz a könnyebb úton vagy a nehezebbiken, de mindenképpen menni fogsz! A zsoltáros azt mondja: „Szent a te utad, Istenem!... Utad a tengeren [viharon] át vezetett…” (Zsoltárok 77:14,20). A döntés a tiéd.

Értsd meg: céllal lettél kiválasztva; Isten túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy hagyja, hogy megúszhasd a dolgokat. Ha hordágyon kell jönnöd, akkor is jönni fogsz, ha hív. Ha fel kell adnod érte egy kapcsolatot, vagy egy szenvedélyt, vagy a megszokott napirendedet, akkor is jönni fogsz. És tudni fogod, hogy Isten hív, mert hajlandó leszel hátrahagyni azokat a dolgokat, melyek most már semmit sem jelentenek, hogy azokért a dolgokért élhess, amelyek immár mindent jelentenek.

A saját érdekedben döntsd el tehát, hogy Vele jársz, és követed az Ő tervét!

Az intenzív osztály várójában

„…és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Korinthus 13:2)

Folyton azt mondogatjuk, hogy a kapcsolatok fontosabbak számunkra, mint bármi más, de a cselekedeteink nem ezt mutatják. Minduntalan becsapjuk barátainkat és szeretteinket a pénz vagy az előrejutás kedvéért. A kapcsolatok olyanok, mint a virágok; ha nem gondozod és oltalmazod őket, akkor meghalnak. Ezért írja Pál: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból… és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3-4). Néha egy szívrohamra vagy más krízisre van szükség ahhoz, hogy eszünkbe jusson, mennyire pótolhatatlanok az emberek az életünkben.

Valaki így ír erről: „Hosszú órákat töltöttem az intenzív osztály várójában, figyelve a gyötrődő embereket és hallgatva sürgető kérdéseiket: „Túléli a férjem?” „Tud majd újra járni a gyermekem?” „Hogyan lehet élni a nélkül, aki harminc évig a társad volt?” Az intenzív osztály várója különbözik minden más helytől a földön. És azok az emberek, akik ott várakoznak, szintén mások. Készek bármit megtenni egymásért. Senki sem goromba. Eltűnnek a faji és társadalmi különbségek. A kukás éppúgy szereti a feleségét, mint az egyetemi professzor az övét, és ezt mindenki megérti. Mindenki drukkol a többieknek. Az intenzív osztály várójában a világ megváltozik. A hiúság és a kérkedés eltűnik. Az univerzum figyelme arra irányul, hogy mit fog mondani az orvos. Bárcsak valami javulás mutatkozna. Mindenki tudja, hogy az élet lényege az, hogy szeretünk valakit. Meg tudnánk tanulni így szeretni, ha ráébrednénk, hogy az élet minden napja olyan, mint egy nap az intenzív osztály várójában?

A beoltott Ige (2)

„…fogadjátok a belétek oltott igét…” (Jakab 1:21)

Amikor Isten „beoltott Igét” ad neked, az azt munkálja benned, hogy még többre éhezz. De légy óvatos: ne szemezgess olyan igéket a Bibliából, amik jó érzéssel töltenek el! Ha hitben növekedni akarsz, rá kell kényszerítened magad arra, hogy minden nap szánj időt Isten Igéjére. Nem magadtól fedezed fel a beoltott Igét, és nem te döntöd el, hogy egy bizonyos szentírási részlet neked szól, egy másik pedig nem. „A teljes Írás… hasznos…” (2Timóteus 3:16). Ahhoz, hogy egy vállalkozás hasznot hozzon, nagyon jól kell ismerned az adott területet, különben hamarosan abba fogod hagyni. A sikeres keresztény élethez vezető út az, hogy feladatodul tűzöd ki, hogy megismerd a Bibliádat. Ne csak egy Igét akarj Istentől, hanem tanulmányozd Isten teljes Igéjét!

Azt akarod, hogy az életednek súlya legyen? Merülj el a Szentírásban! Hasonlít ez a fogamzáshoz. Sem a hímivarsejt, sem a női petesejt nem képes a szaporodásra. Csak ha a sperma behatol, és a petesejt körülöleli, akkor van fogamzás és szaporodás. Ugyanígy van ez a lelki növekedésünkkel is. Ha Isten Igéje és a befogadókész szív találkozik, akkor valami történni fog. Ez egy olyan kombináció, ami mindig működik!

Nincs semmi, ami ahhoz fogható volna, mint amikor hosszasan elidőzünk a Szentírás előtt. Ez létfontosságú. Enélkül nem leszel képes meghallani, mit mond neked Isten. Mindig valaki másra kell majd támaszkodnod. El tudod képzelni a házastársaddal való kapcsolatodat ilyen alapon? Mit gondolsz, mennyi ideig tartana a házasságod? Ugyanez igaz az Istennel való kapcsolatodra is. Nincs semmi, ami pótolhatná az Ige első kézből származó, naponkénti állhatatos tanulmányozását.

A beoltott Ige (1)

„…fogadjátok a belétek oltott igét…” (Jakab 1:21)

A „beoltott Ige” önfenntartó. Nem tart igényt elismerésre vagy támogatásra az emberek részéről, hogy az által jóváhagyást nyerjen. Amikor Jézus a vízen járva közeledett a csónakban lévő tanítványaihoz, Péter azt mondta: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád...” (Máté 14:28). Jézus egyetlen szót mondott neki – „Jöjj!” – és Péter elindult. Félt? Te talán nem féltél volna? De a vágyakozása nagyobb volt a félelménél. Ez minden, amire szükséged van az elinduláshoz – az Isten iránti vágy, amely nagyobb, mint a kétségeid és a korlátaid. A többi tanítvány valószínűleg nem hitte, hogy Péter meg tudja tenni. Sőt, azok, akik aggódtak a biztonságáért, nem akarták, hogy megpróbálja, azok pedig, akik versengtek vele, azt nem akarták, hogy sikerüljön neki. Az igazság az, hogy a többi tanítvány azt sem tudta, hogy ki szólította Pétert; ők Jézusról azt hitték, hogy „kísértet” (Márk 6:49)! Van egy tanulsága a számodra:

Ha Isten egy Igét ad neked, és te az alapján elindulsz, ne számíts arra, hogy mindenki megerősít majd benne! Természetes, ha azt szeretnéd, hogy bizonyos emberek lássák, amit te látsz, és higgyék, amiben te hiszel. De ebben az igeversben Isten felkészít arra, hogy nézeteltérés lesz közted és azok között, akik nem értik, hogy mit mondott neked Isten. Ha nem vigyázol, az emberek véleménye rövidzárlatot okoz a hitedben, és eléri, hogy kétségbe vond, amit Isten mondott. Isten azt mondja: „Nem áll szándékomban általuk megerősíteni azt, amit neked mondtam. Sőt arra sincs szükségem, hogy egyetértsenek azzal, amit rád vonatkozóan mondtam.” Nyugodj meg! Bízz Istenben! Lehet, hogy szeretnéd ezt a sok-sok külső megerősítést, de az igazság az, hogy nincs szükséged rájuk!

Létre ítélve

Mi rosszabb, mint fogoly lenni?

Mi borzasztóbb, mint tehetetlenül

vergődni az idő labirintusában?

Azt hittem a térképet ismerem,

azt hittem...

Ó, mekkorát tévedtem!

Ott szorongok, kuporgok

e létre ítélve...

Hogy is száradhatna fel a könnyem,

amíg a lelkem e létnek foglya,

és csak sóhaj, amit idegen földön tehetek...

Szabadulnék, ragaszkodás nélkül

mindent hátrahagynék,

beletörődnék, de nem lehet.

Kudarcos tegnapom, csak okulásra jó már,

a mai erőtlenségem senkinek sem használ,

a holnap akkora kérdőjelt rak elém,

amitől magam is megrettenek...

Egy nap innen elmegyek,

ebből a létből örökre kilépek,

ha nyillik a börtön ajtaja.

Kilépek... belépek a fénybe,

mert itt csak egy sugárt éltetett,

az árnyékok itt maradnak,

s többé magamra sem ismerek.

Ott belül mélyen...

Valamit mondanék,

de szót sem lelek,

úgy elmondanám,

de bennrekedt.

Ebben az évben légy kitartó! (5)

„A maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)

Íme a kitartás három további ellensége, melyeket le kell győznöd ennek az évnek minden napján:

1) Rugalmatlanság. George Vaillant, a Harvard egyik professzora, úgy határozza meg a rugalmasságot, mint olyan emberek meghatározó tulajdonságát, akik a születéstől az időskorig bejárják az élet különböző időszakait. Aging Well [Jól öregedni] című könyvében azt írja: „A rugalmas emberek olyanok, mint egy friss, zöldellő, élettel teli gally. Ha erőszakkal változtatnak az alakján, a gally meghajlik, de nem törik el, hanem visszugrik és tovább nő.” Ez kiváló kép a kitartásra. Nem szabad kiszáradnunk és rideggé, rugalmatlanná válnunk. Isten kegyelme által arra kell törekednünk, hogy visszaugorjunk, bárhogy is érezzük magunkat.

2) A látás hiánya. Minden, amit megalkotunk, igazából kétszer készül el. Először az elménkben készítjük el, azután fizikálisan alkotjuk meg. És honnan származik a mi alkotóképességünk? Istentől, a Teremtőnktől, aki minket az Ő hasonlatosságára teremtett bennünket (1Mózes 1:27). Az Istentől kapott látás fog mozgásban tartani, és előre vinni, amikor semmi más nem tud. Látás híján azonban megreked az életed.

3) A cél hiánya. Rich Demoss megállapította, hogy „a kitartás céltudatos makacsság.” Nagyon nehéz állhatatosságot kifejleszteni, ha hiányzik belőled a céltudatosság. Ha viszont szenvedélyesen céltudatos vagy, akkor feltöltődsz energiával, az akadályok mellékessé válnak, és a kitartás diadalmaskodik. Mohammad Ali ökölvívó világbajnok mondta: „A bajnokok nem a tornatermekben születnek, hanem valami olyasmiből keletkeznek, ami valahol mélyen ott van bennük: egy vágyból, egy álomból, egy látásból. Képesek a végsőkig kitartani. Egy kicsit gyorsabbnak kell lenniük, és meg kell hogy legyen bennük az ügyesség és az akarat. De az akaratnak erősebbnek kell lennie az ügyességnél.”

Néhány kép a Hargitáról...

Ebben az évben légy kitartó! (4)

„A maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)

A kitartás fejleszthető jellemvonás, és az első lépés a kifejlesztéséhez az, hogy megszabadulunk a két legnagyobb ellenségétől. Ezek az alábbiak:

1) A feladás életstílusa. Egy kisfiúnak egyszer fagylaltot ígértek, ha jól viselkedik, amíg a nagypapáját elkíséri ügyei intézésekor. Ahogy telt az idő, egyre nehezebben ment a fiúcskának, hogy jó legyen. „Meddig tart még?” – kérdezte. „Nem túl sokáig” – felelt a nagyapa – „már csak egy helyre kell mennünk”. „Nem tudom, képes leszek-e végigcsinálni, nagyapa” – mondta a kisfiú – „Tudok én jó lenni. Csak nem tudok elég ideig jó lenni.” Gyermekkorunkban talán megengedhetjük magunknak az ilyesmit, de érett felnőttként nem, akkor pedig főleg nem, ha azt várjuk, hogy sikeresek legyünk abban, amire Isten elhívott minket.

2) Az a tévhit, hogy az életnek könnyűnek kellene lennie. Pál azt mondta Timóteusnak, hogy viselje el a nehézségeket, mint jó katona (2Timóteus

2:3). Ha helyénvalóak a várakozásaink, félig már csatát nyertünk. John C. Norcross klinikai pszichológus rájött, mi különbözteti meg azokat, akik elérik a céljaikat, azoktól, akik nem: az, hogy mit várnak! Az emberek mindkét típusa ugyanannyi kudarcot él át a céljáért küzdve az első hónap alatt. A sikeresek csoportjába tartozók nem arra számítanak, hogy rögtön sikerül nekik minden; kudarcaik arra késztetik őket, hogy még nagyobb elszántsággal újból elkötelezzék magukat, és újból céljaikra összpontosítsanak. Norcross azt mondja: „Azok, akik sikertelenek, azt mondják, hogy a visszaesés annak bizonyítéka, hogy nem képesek rá. Ők abban a tévhitben élnek, hogy az életnek könnyűnek kellene lennie.” A lényeg: „Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudnak” (Jakab 5:11).

Ebben az évben légy kitartó! (3)

„A maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Figyelj meg két további dolgot az állhatatossággal kapcsolatban:
1) Az állhatatosság azt jelenti, hogy nem azért állsz meg, mert fáradt vagy, hanem azért, mert már elvégezted a feladatot. Robert Strauss, a diplomata, megjegyezte: „A kitartás olyan, mint amikor egy 4-500 kg-os gorillával birkózol. Nem akkor hagyod abba, amikor kifáradsz, hanem akkor, amikor a gorilla kifárad.” Ha friss vagy, lelkes és energikus, akkor nagy hévvel dolgozol egy feladaton. Csak akkor van szükséged a kitartásra, amikor elfáradsz. Pál apostol felismerte ezt: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” A kimerültség és a csüggedés nem ok arra, hogy feladjuk, de ok arra, hogy közeledjünk Istenhez, bízzunk a jellemünkben, és továbbmenjünk. Alábecsüljük azt, hogy mire van szükség a siker eléréséhez. Ha nem mérjük fel, hogy mivel jár, akkor csupán érdeklődéssel közelítjük meg a kihívásokat, holott teljes elkötelezettségre van szükség!
2) A kitartás nem követel többet, mint amennyink van, de azt mind megköveteli. Frank Tyger író a következőt figyelte meg: „Minden győzelemben nagyon sok próbálkozás van”. Az állhatatosság azonban többet jelent annál, hogy csupán próbálkozol vagy keményen küzdesz. A kitartás egy befektetés. Készség arra, hogy érzelmileg, értelmileg, fizikálisan és lelkileg elkötelezed magad egy gondolat, egy cél vagy egy feladat mellett, amíg meg nem valósul. Az állhatatosság sokat követel, de van egy jó hír: minden, amit odaadsz, befektetés saját magadba. Minden alkalommal, amikor azt teszed, ami helyes – keresed Istent, keményen dolgozol, tisztelettel bánsz másokkal, tanulsz és növekedsz – saját magadba fektetsz be. Kitartás kell ahhoz, hogy ezt minden nap megtedd, de ha megteszed, a siker garantált. Ahogyan Judy Wardell Halliday írónő mondta: „Az álmok csak akkor válnak valóra, ha nem lankad az elkötelezettségünk irántuk.”