A gondolatok támadása

„…foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre…” (2Korinthus 10:5)

A tizenkilenc éves Liu Shih-Kun nagyra becsült zongoraművész volt Kínában, amíg a Kulturális Forradalom nem száműzött mindent, ami nyugati befolyás alatt állt. Mivel nem volt hajlandó lemondani szeretett zenéjéről, Liut a nép ellenségének kiáltották ki, megverték és bebörtönözték. Egy kis cellában sínylődött, ahol nem volt könyv, nem volt papír, de ami még rosszabb: nem volt zongora. Hat évvel később propaganda céljából megkérték, hogy játsszon Pekingben a Philadelphia Szimfonikus Zenekarral. Bár hosszú évekig nem volt hangszere, amin gyakorolhatott volna, ragyogó előadást nyújtott. Tizennyolc hónappal később, amikor végre szabadon bocsátották, újból hibátlanul játszott. Hogy Liu túlélte mindezt, rendkívüli dolog; hogy a kezei továbbra is úgy mozogtak, mintha soha nem is hagyták volna abba a játékot, bámulatos. Hogy mi volt a titka? A zenét teljes mértékben nélkülöznie kellett, de Liu hét és fél éven át rákényszerítette magát, hogy kizárja a negatív gondolatokat, és órákon át gyakoroljon egy képzeletbeli zongorán.

Egy köztiszteletben álló tanácsadó azt mondja: „Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a ’gondolatok támadását’, annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani. Ha elkezdesz igazán odafigyelni rá, akkor minden bizonnyal felfedezed, hogy sokkal több gondolati támadás ér, mint amennyit el tudnál képzelni.” A rendőrök azt kiáltják: „Állj!”, ha meg akarnak állítani egy gyanúsítottat, és meg akarják védeni magukat. Te is megálljt parancsolhatsz a káros gondolatoknak, ha minden gondolatot foglyul ejtesz a Krisztus iránti engedelmességre. Pál azt mondja: „Ez nem egy emberi ellenféllel történő birkózás, hanem… szellemi hatalmakkal birkózunk” (Efézus 6:12 GWT). A gondolataidnak hatalmuk van. Ahhoz, hogy győzedelmeskedj felettük, alá kell rendelned magad Krisztusnak, és neked kell megszabnod, hogy mivel engeded foglalkozni az elmédet.

A hajó megfelelő oldala

„...Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán…” (János 21:6)

Ha kétségekre és hitetlenségre alapozva hozol döntéseket, abból soha nem lesz semmi jó. A tanítványok hallották Jézus ígéretét, hogy fel fog támadni, sőt valóban látták is élve, mégis visszatértek ahhoz, amit azelőtt csináltak, mielőtt találkoztak volna vele - a halászathoz. Nos, Isten felhasználja a múltbeli tapasztalatainkat arra, hogy tanítson minket, de ő mindig előre vezet minket, soha nem visszafelé. Amikor a félelem és a bizonytalanság arra akar rávenni minket, hogy visszamenjünk az ismerős terep biztonságába, akkor oda jutunk, ahova a tanítványok: „Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak” (János 21:3).

De van egy jó hír: Ha Isten elhívott téged, akkor még mindig elhívott vagy. Figyeld meg, hogy szólítja meg őket Jézus: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” (János 21:5). Gyenge teljesítményed ellenére még mindig a gyermeke vagy! Azután ezt mondja nekik: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán!”. És amikor megtették, képtelenek voltak kivonni a hálót a rengeteg hal miatt. Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, ezt mondta Péternek: „Az Úr az!” (János 21:7). Azon a reggelen Jézus együtt reggelizett velük, megújította a közösséget, elűzte kétségeiket és kiküldte őket, hogy változtassák meg a világot.

Mi ennek a tanulsága? Amikor Isten akaratán kívül dolgozunk, az olyan, mintha a hajó rossz oldalán halásznánk; kifárasztjuk magunkat, de a végén semmit sem tudunk felmutatni. Sikeres az életed? Nem? Lehet, hogy a rossz oldalon halászol! A dolgok nem fognak jóra fordulni, amíg meg nem adod magad Krisztusnak, meg nem újítod vele a szövetséget, és meg nem engeded, hogy ő irányítsa a lépteidet.

Kilátás a hegyről (2)

„… ha hitetek lenne…” (Máté 17:20 NIV)

Amikor Krisztus tanítványai lejöttek a Megdicsőülés Hegyéről, egy epilepsziás fiúval találták szembe magukat, aki folyton tűzbe meg vízbe esett. Megtört szívű apja ezt mondta Krisztusnak: „Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani” (Máté 17:16). „Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög…” (Máté 17:18). Jegyezd meg:

1) a hegytetői élmények azért vannak, hogy felkészítsenek minket a következő találkozásra az ellenséggel. Ha ezt nem érted meg, nem leszel felkészülve az előtted álló kihívásokra.

2) arra hívott el bennünket Isten, hogy olyan emberek felé szolgáljunk, akik folyton olyan helyzetekbe kerülnek, amelyek ártanak nekik. És a személyiség erejénél vagy vallásos közhelyeknél többre van szükség ahhoz, hogy megszabadítsuk őket. Krisztus tanítványai tehetetlenek voltak, mert nem imádkoztak. Jézus azt mondta: „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre” (Máté 17:21). Ha ugyanezt a régi módszert alkalmazzuk, akkor ugyanazt a régi eredményt fogjuk elérni. Az állhatatos, minden mást háttérbe szorító ima az az ár, amit meg kell fizetnünk, ha Isten erejében akarunk járni.

3) Felül kell emelkednünk a minket körülvevő viselkedésmintákon. Jézus a lényegi problémával szállt szembe: „Ó, hitetlen… nemzedék…” (Máté 17:17) Egy olyan nemzedék hitetlenségével küzdünk, amelyet a világi média és az istentelen értékek alakítottak. Ha hagyjuk, akkor ez teljesen lenyom és kifáraszt minket. De felülkerekedhetünk. Azon a napon Jézus ezt mondta: „…ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne…” (Máté 17:20). Figyelj meg két dolgot: a) „ha hitetek lenne”. Ahhoz, hogy meglásd az eredményt, nem kell, hogy körülötted mindenkinek hite legyen; b) nem kell szellemi óriásnak lenned – csak használd a kicsi, mustármagnyi hitedet és Isten majd elmozdítja a hegyet.

Ünnepelünk... :)

Kilátás a hegyről (1)

„Jézus… Pétert, Jakabot és Jánost… felvitte egy magas hegyre.” (Máté 17:1)

Figyelj meg három dolgot:

1) Nem mindenkit visznek fel a hegyre. Jézus hármójukat választotta ki. Nem mindenkit vitt magával, és nem magyarázkodott vagy mentegetőzött a többi tanítvány előtt, akik odalent maradtak. Isten mindannyiunkat egyformán szeret, de nem adja mindenkinek ugyanazt a megbízatást, és nem részesít mindenkit ugyanolyan átélésekben Ővele. A hívás Istentől jön, nem tőlünk, hát bízz benne – Ő tudja, hogy mit csinál!

2) Akik felmennek a hegyre, nem feltétlenül bölcsebbek vagy lelkibbek. Miután Jézust Isten dicsőségének ragyogásába öltözve látták, ez szaladt ki Péter száján: „Építsünk három sátrat, és maradjunk itt” (4. vers parafrázis). Péter őszinte volt, de nagyot tévedett. Állj ellene a kísértésnek, hogy beszélj, ahelyett, hogy meghallgatnád, amit Isten akar mondani, vagy hogy egy olyan istenélmény köré építsd a szolgálatodat, amelynek az a rendeltetése, hogy felkészítsen, nem pedig az, hogy az életed központi témája és fő hangsúlya legyen.

3) Isten terve szerint Jézus a főszereplő, nem te, és ezt a leckét újra meg újra meg kell tanulnunk. „Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: ’Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!’… Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.” (Máté 17:5-8). Az életben a legnagyobb kihívás eljutni arra a pontra, ahol egyedül Jézusra összpontosítasz. A legfontosabb kapcsolat az, mely Őhozzá köt. Az egyetlen terv, amely jól fog működni, az, amit Ő ad neked. És a terv kivitelezéséhez szükséges erő is egyedül csak Tőle jön.

Annával... :)

Torta...

Gábor, Anna és Márti szülinapjára... :)

Vezetés üldöztetés által

„Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.” (Apostolok Cselekedetei 8:4)

A Biblia azt mondja: „Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket. Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.” (ApCsel 8:3-4) Hogyan növekedett az újszövetségi gyülekezet? Üldöztetés által. A nehéz időkre is igaz, és nem csak a jókra, hogy növekedést eredményeznek. Isten vezet bennünket az üldözés által. Néha azok, akik megtámadnak minket, Isten ügynökei, anélkül, hogy erről tudnának. Isten arra használja őket, hogy minket oda juttasson, ahol lennünk kell, aztán, mint József, évek múlva visszanézhetünk, és ezt mondhatjuk: „Ti rosszat akartatok vele, de Isten jót akart” (1Mózes 50:20 parafrázis). Sírunk amiatt, mert valaki becsapta az ajtót az orrunk előtt, de visszatekintve azt mondhatjuk: „ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velem”.

A zsoltáros ezt írja: „…Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:12). Ha Isten megengedi, hogy nehéz időszakon menj keresztül, akkor ez bizonyára a javadra szolgál. Vagy esetleg mások javára, és te vagy az eszköz, melynek segítségével megvalósítja azt. Ha ezt megérted, akkor új dimenzió nyílik meg számodra az Istennel való járásban. De minden új dimenzió az ellenállás új szintjét hozza magával. Az ellenség nem fogja küzdelem nélkül feladni. Akár a családodért, akár az anyagi helyzetedért, akár az egészségedért, az üzleti ügyeidért vagy a szolgálatodért folyik a harc, számíts három dologra:

1) minél közelebb kerülsz a győzelemhez, annál erősebb lesz a harc;

2) nem a kényelmed számít, hanem az, amire elhívattál;

3) a győzelmedet Isten már előre elrendelte, tehát küzdj tovább!

Pakson vagyok... Néhány mai kép Annáról...

Állj fel, tedd túl magad rajta, és lépj tovább!

„…Ifjúkorod szégyenét elfelejted…” (Ézsaiás 54:4)

Amikor Éva életében először kinyitotta szemét a Föld nevű bolygón, már házas volt. Nem kellett felnőnie. Egyszerre feleség lett, aztán pedig anya. Veled is ez történt? Szülő lettél, mielőtt esélyed lett volna gyereknek lenni, vagy tudtad volna, mit jelent ártatlannak lenni és úgy felnőni, hogy nem élnek vissza a bizalmaddal? Ha Éva története a te történeted, a mai Ige számodra ez: „Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted…”.

Nem mehetsz vissza, hogy megváltoztasd a dolgokat. Nem vagy már ugyanaz az ember, és soha nem is leszel. Nem élheted újra az első házasságodat vagy a kisgyermekkorodat. De a Szentírás szerint van három lépés, amit megtehetsz ahhoz, hogy fel tudj állni, túl tudd tenni magad rajta, és tovább tudj lépni:

1) Bocsásd meg, amit mások elkövettek ellened! „…bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban!” (Efézus 4:32)

2) Bocsásd meg magadnak, amit tettél! „…én nem gondolom magamról, hogy már elértem” (Filippi 3:13).

3) Hidd el, hogy Isten tényleg megbocsátott neked, és élj eszerint! „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25).

Néha azért kapaszkodunk a múltba, mert azt hisszük, hogy van ott valami, amire még mindig szükségünk van. Ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz, mert attól félünk, hogy soha nem leszünk képesek pótolni őket. De ez nem igaz, Isten többet tartogat a számodra! Ha rábíztad a jövődet, akkor a legjobb napjaidat még nem is láttad. Sokkal több van előtted, mint mögötted. Isten azt ígéri: „Hamu helyett fejdíszt adok… gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket…” (Ézsaiás 61:3). Tehát Isten erejével kelj fel, tedd túl magad rajta, és menj tovább!