Hogyan hagyj tartós örökséget?

„Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dániel 12:3)

Egy kellemetlen alak halálakor a lelkész, aki sohasem találkozott vele, a temetésen az egekig magasztalta az elhunytat. Azt remélve, hogy ezzel vigasztalást nyújthat a családnak, a tiszteletes egészen elragadtatta magát, úgy írva le az eltávozottat, mint gondoskodó fiú, áldozatos apa és szerető férj. A szertartás után az özvegy megbökte a fiát és így szólt: „Menj oda a koporsóhoz, és nézd meg, tényleg az apád-e az, akiről beszélt!” Komolyra fordítva a szót, ha az életed értékét nem az időtartamával, hanem az adakozásod mértékével mérnék, hogyan emlékeznének rád az emberek? D. James Kennedy írta: „Gondolj csak a Gizai piramisokra, a világ egyik legmasszívabb építményei. Valaki azért építtette őket, hogy emlékezzenek rá… Hufu fáraó – nem túl ismerős név! Sahdzsahán császár a Taj Mahalt felesége tiszteletére építtette, de ő is hiába építkezett – végül is ki ismeri Mumtaz nevét? Míg ezek az emberek mind feledésbe merültek, mi maradandó nyomot hagyhatunk a világban. Isten helyezte a szívünkbe a jelentősségre és tartósságra való vágyakozást, mert az örök élet felé vagyunk útban. Nos, hogyan tehetjük nevünket örökre emlékezetessé? Azzal, ha másokat Krisztushoz vezetünk! Ismersz valakit, akinek szüksége van az üdvösségre? Örökké hálásak lesznek a rájuk fordított időért és fáradságért, amivel bemutattad nekik Jézust.” A Biblia azt mondja, hogy ha az embereket Istenhez vezeted, akkor ragyogni fogsz „mint a csillagok, mindörökké”.

Tanulj meg megállni!

„…és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6:13)

Ne engedd, hogy az életed konfliktusmentes időszakai hamis biztonságérzetbe ringassanak! „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” (1Péter 5:8) Mit kell tennünk, amikor az ördög közelít? „Mindent leküzdve meg kell állnunk”. Sőt: „van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartson” (ld. Róma 14:4), nem a saját erőddel, hanem Jézus Krisztus erejével. Magadban könnyű célpont vagy, de az Úr erejével képes vagy megállni, és képes vagy arra, hogy ne add fel. Tehát ma, ha a sátán feltűnik kísértéseivel, jelentsd ki, hogy Krisztusban meg fogsz állni. Add tudtára, hogy kitartasz, amíg a rengés véget ér, amíg a magányosság hullámai elcsitulnak, amíg a házasságod helyreáll, amíg kijutsz az adósságból, amíg a küzdelem véget ér, amíg indulatod elveszti erejét, és többé nem ejt csapdába és nem billent ki egyensúlyodból. Ha kitartasz – Isten megerősít! Pál azt mondta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). Figyeld meg a „megerősít” szót! Nem csupán egyszer erősít meg: ezt újra és újra megteszi. Ő megerősít minden egyes alkalommal, amikor nehéz kihívással nézel szembe, amikor gyötrő emlékek térnek vissza, amikor eszedbe jut tökéletlen múltad, amikor nehéz helyzetbe kerülsz. Az, hogy Istentől erőt nyerj az ellenséggel szembeni megálláshoz, nem megy erőfeszítés nélkül. Ehhez az kell, hogy dicsőítsd Istent, imádkozz, és olyan mértékben merülj bele Igéjébe, ahogy soha azelőtt. De az igazság az, hogy meg tudsz állni, ha meg akarsz!

És egy rólam...

Néhány fotó, amit ma készítettem...

Még mindig első akarsz lenni?

„Ha valaki első akar lenni…” (Márk 9:35)

Amikor Dan Mazur a Mount Everestre vezette hegymászócsoportját, a feltételek ideálisak voltak a csúcs eléréséhez. Aztán kétórányira a csúcstól belebotlottak Lincoln Hallba, egy hegymászóba, aki egy nappal korábban eszméletét vesztette a csúcsról lefelé tartva. Egyedül volt és hallucinációi voltak, nem volt semmilyen felszerelése, fagyásoktól szenvedett és teljesen ki volt száradva. (Később megtudták, hogy Hall csapatának a vezetője felhívta Hall feleségét, és közölte vele, hogy a férje meghalt!) Habozás nélkül odaadták neki oxigénpalackjaikat, ételüket és vizüket, és mire a segítség megérkezett, a csúcs meghódítása már nem jöhetett szóba. Feláldozták évek tervezését, több heti mászást és egy élet álmát, hogy megmentsenek egy másik hegymászót. Nem meglepő, hogy ma Mazur iskolák és kórházak építését segíti Nepál olyan részein, ahol nincsenek utak, nincs elektromos áram, nincs telefonhálózat és nincs vezetékes víz. Ő egy ilyen ember. Te feladnád életed álmát azért, hogy megments egy másik embert? Az átlagemberek ezt teszik nap mint nap: szülők, akik két állást vállalnak azért, hogy etetni és ruházni tudják gyermekeiket; szülők, akik nem fogadják el az áthelyezést, hogy családjukat ne kelljen kiszakítani a megszokott környezetből; olyan hozzátartozók, akik a nap 24 órájában gondozzák szerettüket, akik minden tekintetben tőlük függnek. Jézus azt mondta: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája”. Isten országában a dolgok másképp működnek. A legkisebbet tartják a legnagyobbnak (Lukács 9:48). A főhelyet annak tartják fenn, akin mások keresztülnéznek (Lukács 14:8-10). Mi másokat magunknál többre becsülünk (Róma 12:10 és Filippi 2:3). Odaadjuk a kabátunkat, és elmegyünk a második mérföldre is (Máté 5:40-41). Keresztelő János ezt mondta Jézusról: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (János 3:30). Még mindig első akarsz lenni?

Gondolataink nyugalma

„Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131:2)

Az egyik legnagyobb stressz keltő tényező, amivel naponta szembesülünk, a zaj. Zajos világban élünk. Ahhoz, hogy csendesebb környezetet élvezhessünk, nekünk kell azt megteremtenünk. Ezért keress egy olyan helyet, ahol senki sem zavar és tanuld meg élvezni azt, hogy egyszerűen csak csendben vagy egy darabig. Ha magas fordulatszámon működő, időfüggő, eredmény-orientált ember vagy, akinek túl sok elintéznivalója van, de sosincs elég ideje elvégezni, akkor rá fogsz jönni, hogy ez nem könnyű. És mielőtt még arra gondolnál, hogy „ez nem túl lelki dolog”, szánj rá egy percet, és gondold át a következő Igéket: 1) „És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké” (Ézsaiás 32:17 Károli). 2) „Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel” (Prédikátor 4:6). 3) „és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát…” (1Thesszalonika 4:11). 4) „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11). Nem számíthatsz nyugalomra, ha folyamatosan zajos életet élsz. Jézus gondoskodott arról, hogy legyen ideje valahol nyugalomban egyedül lenni. Senkinek sem volt nagyobb életcélja, és senki előtt nem állt örökérvényűbb igény, mint előtte. A Biblia mégis azt mondja, hogy Jézus „…gyakran visszavonult magányos helyekre imádkozni” (Lukács 5:16 NIV). Biztos lehetsz benne, hogy ha Jézusnak szüksége volt ilyen életmódra, akkor neked is szükséged van. Az Istennel töltött csendes idő létfontosságú a tested, elméd és érzelmeid helyreállásához. Az igazság az, hogy erre rendszeresen szükséged van, tehát ragaszkodj ahhoz, hogy legyen időd erre, és ne hagyd, hogy bárki is elvegye tőled! Szervezd az időbeosztásod Isten köré – és ne várd, hogy Isten igazodjon a te időbeosztásodhoz!

Találj valamit, amiért dicsőítheted Istent!

„…ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8)

Robbie Risner tábornok úgy írta le hét évnyi hadifogságát, mint „a reménytelenség lényege”. Az mondta: „Ha le lehetne írni a reménytelen kétségbeesés kifejezés lényegét, az ólomszínű, sivár és mocskos lenne”. Csodálatos, hogyan élte mégis túl. Kifeszegette cellájában a lefolyócsatorna fedelét, és lehajolt a nyílásba. Ott észrevett egy magányos fűszálat, az egyetlen csipetnyi színt színtelen világában. Risner ezt úgy nevezte: „vérátömlesztés a léleknek”. Minden napot imádsággal kezdett, cellája padlóján fekve, fejét a csatornába hajtva, arra az egyetlen fűszálra figyelve. Jézus azt mondta: „A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz…” (Máté 6:22-23). Mire nézel? Minden nap el kell döntened, mire összpontosítasz. És nem kell sokáig keresned olyat, ami miatt panaszkodhatsz: háború, benzin árak, a gazdaság, a globális felmelegedés és a bűnözés. Isten az Édenkertben megadott Ádámnak és Évának mindent, amire szükségük volt, de ők úgy döntöttek, hogy arra az egy dologra fókuszálnak, amit nem kaphatnak meg. Isten kettéválasztotta a Vörös-tengert, útmutatóul jeleket küldött az izráelitáknak a pusztába, gondoskodott ételről, így soha nem éheztek. Kezdetben: „…dicséretet énekeltek. De csakhamar megfeledkeztek tetteiről…” (Zsoltárok 106:12-13). Te ne légy ilyen! A Biblia azt mondja: „Ha van valami dicséretre méltó – elmélkedj azon, összpontosíts arra!” Biztos, hogy ma is találhatsz valamit, amiért dicsőítheted Istent!

Siker otthon

„Bölcsesség építi a házat…” (Példabeszédek 24:3)

Jó kapcsolat építése a családban olyan, mint egy falat építeni: apránként, tégláról téglára. És a habarcs, ami összetartja, a feltétel nélküli, nem ítélkező, önzetlen szeretet. Az egyetlen módja annak, hogy kiderüljön, jó munkát végeztél-e az építkezésnél, az, amikor az élet viharai próbára teszik művedet. Az otthoni siker egyik legfontosabb kulcsa a kommunikáció. Tehát: 1) Légy kreatív! Töltsetek együtt időt a családoddal! Hívd fel napközben a házastársad, és néha próbálj meg együtt ebédelni vele. Vidd el a gyerekeidet az iskolába vagy a fociedzésre, így beszélgetni tudsz velük. A kommunikáció megtörténhet bárhol, de nem fog megtörténni, ha nem kap elsőbbséget. 2) Ismerd fel a kommunikáció-gyilkosokat! Az internet, a mobiltelefon és a tévé az első számú vádlottak. Egy átlagos házaspár kevesebb mint egy órát fordít hetente értékes kommunikációra, de ötször ennyi időt töltenek naponta tévénézéssel. Ez a „képernyő teszt”, és át kell menned a vizsgán, ha boldogulni akarsz otthon. 3) Bátorítsd a család minden tagját, hogy kimondja véleményét! És ha megteszi, ne kritizálj, és ne torold meg! A véleménykülönbség egészséges dolog, ha jól kezelik, jobbá teheti a dolgokat! 4) Figyelj tudatosan arra, hogyan reagálsz a dolgokra a családban! Lehet, hogy akaratlanul is felvettél egy olyan stílust, ami megfojtja a kommunikációt. Állj meg és vizsgáld meg, milyen vagy: a) megtorló – ez megaláz másokat; b) leuraló – ez megfélemlít; c) elszigetelő – ez frusztráló hatást kelt; d) együttműködő – ez bátorító, biztató hatással van. Ha az együttműködőn kívül bármelyik másik kommunikációs formát szoktad meg, azonnal kezdj el azon dolgozni, hogy megváltoztasd! Ezt meg kell tenned, ha jó kapcsolatot akarsz építeni a családodban!

Feljebb és túl

„Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre!” (Máté 5:41)

A római időkben a katonák kényszeríthették a zsidó polgárokat, hogy vigyék helyettük a menetfelszerelésüket egy mérföldnyire. De Jézus azt mondja: „Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre”. Max Lucado írja: „Van egy második-mérföldes szolga a gyülekezetünkben. A foglalkozása építészmérnök, de a szenvedélye a szolgálat. Minden istentisztelet előtt végigjárja a férfimosdókat… kitörli a mosdókagylókat, megtisztítja a tükröket, leellenőrzi a vécéket, feltölti a papírkészletet. Nem beszél róla senkinek, és nem vár semmit viszonzásul… Hadd mondjam el, miről ismerem fel [a második-mérföldeseket]. Nem viselnek jelvényeket vagy egyenruhát – ők mosolyt viselnek. Felfedezték… az örömet a többlet fáradozásban… a mások segítésében rejlő örömet… azt, hogy az igazi jutalom a második mérföldet jelző oszlopnál található… Miért? Felszabadultság! Rabszolgákból önkéntesek lettek. Amikor Mária megkente Jézus lábát, az egy-mérföldesek, mint Júdás tettét pazarlásnak minősítették. De Jézus nem. Ő elfogadta a gesztust a szeretet kifejezéseként, egy baráttól, aki legértékesebb kincséről mondott le. Van a gyülekezetedben egy idős férfi, aki épp most veszítette el feleségét. Egyetlen óra, amit rááldozol az idődből, számára az egész világot jelentheti. Van a városodban néhány gyerek, akiknek nincs édesapjuk, aki elvinné őket moziba vagy focimeccsre. Te el tudnád. Nem tudják neked megfizetni, de kedvességed mosolyt fog varázsolni az arcukra. És mit szólnál ehhez? Kezdd azokkal, akiknek ugyanaz a vezetéknevük, mint neked! Lepd meg őket kedvességgel… végezd a házimunkát panaszkodás nélkül… vigyél nekik kávét az ágyba reggel… írj egy szerelmeslevelet csak úgy. A „csak úgy” az alabástrom kiöntése. Jézus a szolgák helyzetét választotta. Mi ne tudnánk? John Gardner mondta: „Ha az ember szolgál, az élet többé nem értelmetlen.” Nem arra lettél elhívva, hogy „csak úgy eléldegélj”, hanem arra, hogy tegyél valami nagyobbat, valami magasabb rendűt.

Tedd le!

„Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát!” (Zsidókhoz írt levél 12:1)

A Biblia azt mondja: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” (1Korinthus 9:24). Az életed során egyetlen lehetőség van a futásra, ezért úgy fuss, hogy győzz! Ahhoz, hogy el tudd kerülni a botlásokat, és hogy le ne maradj, hanem meg tudd tartani a helyed, ne nézz vissza! Nem tudod megváltoztatni a múltad, de hála Istennek, tanulhatsz belőle, és magad mögött hagyhatod. Ne nyugtalankodj a következő kör miatt, csak a következő lépésre összpontosíts! Ha azt elvéted, elbukhatsz, és talán soha nem tudsz majd talpra állni. Mielőtt észrevennéd, hamarosan több kör lesz a hátad mögött, mint amennyi előtted van, tehát úgy fuss, hogy minden kör értékes legyen: „Ezért… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát!” Sokan közülünk cipelik a terheket és olyan súlyok miatt aggódnak, amiről idősebb és bölcsebb emberek tudják, hogy nincs igazán jelentőségük. Elpocsékoljuk erőnket arra, hogy kioltsunk olyan tüzeket, amelyeket ha magukra hagynánk, maguktól kialudnának. Az idő a legértékesebb erőforrásod. Bánj vele takarékosan, és ezzel megnöveled a vagyonodat és csökkented a tartozásaidat. Szabadulj meg a régi kapcsolatok terheitől, az értelmetlen félelmektől és a hamis elkötelezettségektől azok felé, akik manipulálni akarnak téged. Az életben van épp elég fájdalmas próbatétel – miért mennél keresztül azon, amit le is tehetnél? Amikor a vak Bartimeus meghallotta, hogy Jézus elérhető közelségben van, ledobta a köntösét, amiben megbotolhatott volna, és odafutott Jézushoz. És hite kifizetődött: „És azonnal újra látott, és követte őt az úton” (Márk 10:52). Ma „tedd le te is”, és fuss!