Te milyen látást kaptál?

„Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul.” (Példabeszédek 29:18 Károli)

Amikor bajok támadnak, a látásunk gyakran az, hogy elsőször is jól csapjunk oda az asztalra. Ez azért van, mert az életet nem olyannak látjuk, amilyen az valójában, hanem olyannak, amilyenek mi vagyunk. A Biblia azt mondja: „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul” [zabolátlanul és irányíthatatlanul él]. Amikor Isten látást ad az életedre nézve, akkor elkezdesz úgy nézni a dolgokra, ahogy Ő látja azokat. Mózes „látta” az Ígéret Földjét, amikor körülötte mindenki csak sivatagot látott, fel akarták adni, és vissza akartak menni Egyiptomba (ld. Zsidók 11:27). Mózes megértette, hogy el fog jutni oda Isten menetrendje szerint, Isten terve szerint, lépésről lépésre haladva. Sokszor nyomasztónak tűnnek a feladatok, ha csak a méretüket nézed. De ha kis lépésekre bontod őket, és elképzeled, ahogy megteszed az első lépést, el fogsz csodálkozni az előrehaladásodon. Képes vagy egy napig csinálni valamit, amire nem köteleznéd el magad egy egész hónapra – kérdezz csak meg akárkit, aki valamilyen függőségben élt! Egy keresztyén vezető mondta: „A látás, éppúgy, mint a bátorság és a fegyelem, olyan jellemvonás, amit bárki kifejleszthet magában, ha hajlandó keményen dolgozni, és mindennapjai részévé tenni.” A költő így fogalmazott: „Két ember nézett ki a börtön rácsain át, az egyik sarat látott, a másik csillagokat”. Te mit „látsz” a jövődben? Azt hiszed, hogy Isten csak úgy az öledbe pottyantja a sikert? Nem, neked kell táplálnod a látásodat hit által, és lendületet adni neki kemény munkával! Az az ige, amely így szól: „Bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Korinthus 2:16), azt sugallja, hogy Isten átáramoltatja rajtunk gondolatait. Ez ám a haszon! Jézus azt mondta tanítványának: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lukács 5:4); és mivel Isten gyermeke vagy, a földi világ korlátai nem határozzák meg az ellátmányodat! Tehát, mi a látásod?

A szeretet elhívása (1)

„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2)

Amikor leltárt készítünk mindennapi tetteinkről, akkor gyakran nagy szakadék van aközött, amit értékesnek mondunk, és aközött, amire az időnket, pénzünket és energiánkat fordítjuk. A házaspárok négyszer annyi időt töltenek tévénézéssel, mint amennyit egymással való beszélgetéssel. A szülők naponta átlagosan négy óra hosszat néznek tévét, egy órát vásárolnak, és hat percet játszanak a gyerekeikkel. A szakadék pedig minden egyes eltelt nappal nő. A City Slickers [Irány Colorado!] című filmben Billy Crystal komikus színész kiáll fia osztályában a gyerekek elé, és úgy dönt, hogy megtanít nekik egy leckét, amelyre valószínűleg még nem állnak készen: „Becsüljétek meg ezt az időszakot az életetekben, srácok, mert ez az az időszak, amikor még vannak választási lehetőségeitek, és ez az idő nagyon gyorsan elmúlik. Amikor tizenéves vagy, azt hiszed, hogy bármit megtehetsz, és meg is teszed. A huszonéves kor teljes homály, a harmincas éveidben – felneveled a családod, keresel egy kis pénzt, és azon gondolkodsz magadban: »Hová tűntek a húszas éveim?«. A negyvenes éveidben – egy kis pocakot eresztesz és tokád nő, úgy érzed, a zene túl hangos, és az egyik régi gimis barátnőd nagymama lesz. Hetvenes éveidben a legtöbb idődet bevásárlóközpontokban bolyongva töltöd, tűnődve, hogy melyik könnyű joghurtot válaszd, és magadban így dünnyögsz: »Miért nem hívnak a gyerekek?« … Van kérdés?” Ha úgy érzed, hogy egyre nő a szakadék aközött, amiről azt mondod, hogy leginkább számít, és aközött, amit valójában teszel életedben, lépj akcióba! Változtass gyökeresen, ha kell, de ragadd meg a percet, amíg még lehet. Ne várd, hogy a szeretet elhívása expressz-ajánlott levélben érkezzen!

Válaszd mindig a jobb utat!

„Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lukács 6:28)

Don Shula, a Miami Delfinek amerikaifutball-csapatának vezető edzője, mindig a „24 órás szabály”-hoz ragaszkodott játékosainál. Huszonnégy órát adott nekik arra, hogy a győzelmüket ünnepeljék vagy a vereségük miatt duzzogjanak, aztán tovább kellett lépniük. Milyen nagyszerű életszabály! Amikor kritika ér, akkor természetes emberi reakció, hogy vissza akarsz vágni, de ha veszed a fáradtságot, és megpróbálod megérteni az embereket, akkor könnyebb megbocsátani nekik. Sok körülöttünk lévő negatív ember életéből egyszerűen csak hiányoznak a bensőséges kapcsolatok, ezért tartják a három lépés távolságot és ritkán osztják meg érzéseiket másokkal, sőt kényelmetlenül érzik magukat, ha mások ezt teszik. Számukra könnyebb elítélően, mint elfogadóan megnyilvánulni. Merev nézeteik és előítéleteik miatt rugalmatlanok. Ezek az emberek gyakran képtelenek kezelni a szabadságot; szabályokra van szükségük, hogy korlátozzák választási lehetőségeiket, és csak saját határaik között érzik magukat biztonságban. Abraham Lincoln mondta: „Ha megpróbálnék minden ellenem irányuló támadásra válaszolni, akkor az összes többi ügy számára bezárhatnám a boltot. Megteszem, amit tudok. Ha végül jónak bizonyulok, akkor nem számít, mások mit mondanak. Ha kiderül, hogy tévedtem, akkor az sem számítana, ha tíz angyal jelentené ki, hogy igazam volt.” Másokkal kapcsolatban válaszd mindig a jó utat, amit Jézus fektetett le: „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:28-31). Ezt mindig könnyű megtenni? Nem – de mindig kifizetődik!

Ne zárd el a szeretetedet!

„… az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.” (Márk 14:3)

Márk feljegyzi: „…odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: »Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani«. És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: »Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére«” (Márk 14:3-9). Arimátiai József felajánlotta a sírját, Nikodémus pedig száz font kenetet hozott bebalzsamozásra Jézus temetésekor, de a Szentírásban erről egyetlen dicsérő szót sem olvasunk. Ez az asszony egyetlen fontnyi kenetet öntött Jézusra, amikor még élt, és Jézus két dolgot mondott erre: a) „Megtette, ami tőle telt”. A szeretetteljes cselekedetek általában nem azt jelentik, hogy nagy dolgokat teszünk, hanem, hogy kis dolgokat nagy szeretettel. b) „Amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére”. Rólad mi jut majd eszébe az embereknek, a szolgáló élet vagy az önközpontúság? Ha valakiről jó véleményed van, mondd el neki! Indulj, és töltsd meg az életét örömmel, amíg még van idő! A nagyrabecsülés kifejezése, a megbocsátás szavai olyan különleges ajándékok, melyek ott vannak a gondolataidban. Add át őket, amíg még teheted! Ne tartsd elzárva a szeretetedet!

Amikor óriási problémákról van szó

„Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint Góliát.” (1Sámuel 17:4)

Amikor óriási problémák jönnek: 1) A nagyságuk megfélemlíthet. Az sem segít, ha körülötted mindenki – beleértve a vezetőidet is – fedezékbe futnak. Ekkor kell visszaemlékezned a múltad győzelmeire: a „Vörös-tenger” méretűekre, a „Jerikó falai” méretűekre. Milyen nagy az Istened? 2) Szavaik kétséget ébresztenek benned. „Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek, és igen féltek” (1Sámuel 17:11). Ilyen szavak, mint: „a daganat rosszindulatú”, „a vállalatnál létszámleépítés van”, „már nem szeretlek”, „a gyermekünk rászokott a drogokra”, „a bank érvényesíti a jelzálogot”. Hogyan birkózol meg az ilyen szavakkal? Úgy, hogy odafordulsz Isten élő, élet-változtató Igéjéhez, amely minden körülményedet új lehetőséggé formálja. „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” (Ézsaiás 40:8). 3) Mindig van gyenge pont – keresd meg! Úgy hírlett, hogy Góliát egy fél futballpályányi távolságra el tudta hajítani a dárdáját, valószínűleg ilyen messzire volt tőle Dávid. Továbbá Góliátot teljes páncélzat védte tetőtől talpig, kivéve egy kis védtelen pontot a szemei között, a homlokán. Ezt célozta meg Dávid. Íme, a tanulság: amikor Istentől kérsz megoldást, lehet, hogy az olyan kicsi lesz, mint egy apró, védtelen pont, és nem akkora, mint egy fél futballpálya! Amikor Isten megmutatja neked, bízd Rá, hogy segítsen véghezvinni! Isten válasza nem arra hívatott, hogy komfortérzetedet növelje, hanem arra, hogy építse a Belé vetett bizalmadat. Így nemcsak ezzel az óriással tudsz majd elbánni, de a jövődben rád váró többivel is.

Az élet hullámvasútja (5)

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba. Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.” A lelkipásztor így felelt: „Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8). Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13). Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt. Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést! „Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton. Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja. Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39). Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?

Az élet hullámvasútja (4)

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Az élet hullámvasútja éjjel-nappal működik. Néhány menet a sötétben zajlik, amikor nehéz megkülönböztetni a dolgokat. „Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézsaiás 50:10). Igen, még az istenfélők életében is, akik „félik az Urat” és „hallgatnak szolgája szavára”, jöhetnek olyan idők, ahol úgy tűnik, nincs semmilyen fény, amely utat mutathatna nekik, és nincs melengető ragyogás, amely megnyugtatná gondterhelt érzéseiket. Ez azonban nem a büntetés, a megtorlás vagy az elhagyottság ideje. Nem, ezekben az időszakokban dolgozza ki Isten fejlődésed következő fontos szakaszait, és készít fel az Ő országában való nagyobb előrehaladásra! Sadrak, Mésak és Abédnegó félték az Urat, és engedelmeskedtek az Ő szavának, a király azonban elrendelte, hogy égessék el őket élve, mert megtagadták, hogy az aranyszobrot imádják (ld. Dániel 3). Hallgasd csak hitvallásukat: 1) „A mi Istenünk… ki tud minket szabadítani” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten hatalmában. 2) „a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten szándékaiban. 3) „De ha nem tenné is… mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt” (18. vers). Sosem vettek fontolóra más alternatívát az Istenhez való hűségen kívül. Meg kellett tapasztalniuk mindezt, hogy átjussanak rajta, és átjutottak! Te is át fogsz! Maradj a hullámvasúton! „Bízz az Úr nevében, és támaszkodj Istenedre!” Az utolsó szó az Övé, és nem az ördögé, a körülményeké vagy az embereké. Mint a három zsidó ifjú, te is nemesedve fogsz kijönni a tűzből, mint a megtisztított arany, melyet tűzben próbáltak.

Az élet hullámvasútja (3)

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Az élet a helycsúcsokon nagyszerű szórakozás, de mi a helyzet a mélységekkel? A zűrzavar, küszködés, nehézségek, kétségek, magány és kudarc idején mihez kezdünk? C. S. Lewis Csűrcsavar levelei című könyvében az idősebb ördög ezt mondja unokaöccsének, Ürömvölgyinek, közös ellenségükről, az Úrról: „Ne hagyd, hogy félrevezessenek, Ürömvölgyi! Ügyünk sosem foroghat nagyobb veszélyben, mint amikor egy ember – aki már nem vágyik, de még mindig szándékszik cselekedni Ellenségünk akaratát – körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs az Ellenségnek, s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!”*Amikor mély gödörben vagyunk, és úgy tűnik, Isten nincs sehol; amikor imáink üres visszhangként verődnek vissza, mi történik ilyenkor? Amikor „már nem vágyik” – amikor már minden pozitív érzelem kikapcsolt. „De még mindig szándékszik” – amikor már semmi más nem maradt, pusztán a kitartó hit, melybe kapaszkodhatunk, hogy felszínen maradjunk. Amikor már ez sem tűnik valóságosnak többé, mégis bízunk, és semmi más, csupán hit által „mégis engedelmeskedünk”. Az érzéseink összezavarodnak, eltorzulnak, talán le is dermednek, megmerevednek az élet mély gödreiben. Elkezdünk kételkedni Isten Igéjének valóságában, kételkedünk abban, hogy Krisztus mellett állunk, azt hisszük, fájdalmas érzéseink azt bizonyítják, hogy elvesztünk, és minden reménytelen. Ezekben a sivatagos időszakokban úgy érezzük, eltávolodtunk, elidegenedtünk Istentől. Ezek a benyomások hihetőnek tűnnek a gödörben lévők számára, míg a hitről való gondolkodás és beszéd nem tűnik meggyőzőnek. De az ellenség tudja, hogy az ő ügyére semmi sem veszélyesebb, mint amikor Isten egy gyermeke „körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs [Istennek], s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!” * C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei több kiadásban is megjelent magyar nyelven az Evangéliumi Kiadó, valamint a Harmat Kiadó gondozásában. Kiadványunkban az idézet fordítása kissé eltér a magyar műfordítástól, szorosabban ragaszkodva az angol eredetihez.

Az élet hullámvasútja (2)

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

„Bocsáss meg, én soha nem ígértem neked rózsakertet” – hangzik a dal. Isten sem ígért, ezért óvakodj a „rózsakert” teológiától! A keresztyén élet nem vagy-vagy élmény, ahol, ha hívő vagy, akkor az életed minden problémától mentes, de ha hitetlen vagy, akkor az élet nehéz. Az élet mindkettő együttes megtapasztalása, hoz olyan időket, amiket élvezni fogsz, és olyan időket, amikor ki kell tartanod. A Biblia hősei átélték a győzelem mámorát és a vereség fájdalmát is, annyira, hogy néhányan, mint Illés, szerettek volna meghalni. Gondold meg Isten Igéjének paradoxonjait! Jézus „fájdalmak férfiúja” volt (Ézsaiás 53:3). De azt is olvassuk róla, hogy: „felkent téged az Isten… öröm olajával társaid fölé” (Zsidók 1:9). Pál azt írta: „mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Korinthus 6:10). Erre gondolt akkor is, amikor ezt mondta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). A Példabeszédek 17:22-ben Salamon ezt mondja: „A vidám szív a legjobb orvosság”. A Prédikátor könyve 7:3-ban pedig azt: „Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív”. A Prédikátor 7:14 azt írja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette”. Örülj! A „mindkettő együtt” világában még mindig Isten ül a trónon. Ő irányítja, hogyan keveredjen az öröm bánattal, a békesség a konfliktussal, hogyan váljon a veszteség nyereséggé, a kívánság megelégedettséggé, a tragédia győzelemmé, hiszen mindig a te érdekedet tartja szem előtt.

Az élet hullámvasútja (1)

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Egy prédikátor egyszer azt mondta: „Barátaim, ha én volnék Isten, akkor a testetek mindig 18 éves maradna; bármit megehetnétek, és mégis tökéletesen tartanátok a súlyotokat; középkorú feleségetek arca és alakja olyan lenne, akár egy angyalé; a férjeteknek dús haja és kidolgozott izomzata lenne; gyerekeitek olyan intelligensek lennének, mint Einstein; még a tinédzserek is szófogadóak, ésszerűek és következetesek lennének. A hőmérő mindig 22°C-t mutatna, a hó meleg lenne, és egy éjszaka alatt elolvadna, és nem élnének undok emberek. Sajnos, én nem vagyok Isten!” Tehát öregszünk, meghízunk, küszködünk a gyermekneveléssel, télen fázunk, nyáron izzadunk, és kellemetlen embereket kell elviselnünk. Isten hozott az élet hullámvasútján! Ez nem büntetés és nem is annak bizonyítéka, hogy katasztrofális selejt vagy; nem azt jelenti, hogy a menny vagy a pokol kiválasztott valamilyen „különleges” nyomorúságra, és azt sem bizonyítja, hogy igazából nem vagy megváltva. Nem, ez csak az élet a való világban! Jézus azt mondta: „Ezen a földön sok megpróbáltatásotok lesz” (János 16:33 NLT). Ahogyan a fizikában, ebben is érvényes a „hullámmechanika törvénye”. Eszerint az energiánk, az érzelmeink és a kreativitásunk az árapályhoz hasonlóan következetesen váltakozik. Van, amikor a hegycsúcson járunk, máskor meg ránk nehezül a hegy. De akár a csúcson, akár a mélyben, Isten hullámmechanikai törvénye működik – a mi javunkra. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a sírásnak (mélység), és megvan az ideje a nevetésnek (csúcs). Megvan az ideje a gyásznak (mélység), és megvan az ideje a táncnak (csúcs)” (Prédikátor 3:1,4). Bár sokkal szórakoztatóbb nevetni, mint sírni, Isten „mindent megalkotott a maga megfelelő idejére” (Prédikátor 3:11 NAS). Nyugodj meg! Isten, aki az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, határozza meg életünk időszakait. Bármiben is vagy most, a mai ige számodra ez: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).