A kincsesláda

   Kerek-erdőben élt Maki, a medvebocs. Nagyon szeretett az erdőben sétálgatni, nézni, ahogy a fák átváltoznak, ahogy az egyik évszak jön a másik után. Volt egy kicsi dobozkája, amit ő kincsesládának nevezett. Senki nem tudta, hogy mi van benne. Mindenhova magával vitte. Teltek-múltak a napok, Maki minden nap hajtott egyet a naptár lapján. S közben nagyokat sóhajtott, de jó lenne, ha...
  Hopp, már be is csukta maga után az ajtót, és az erdő fái között ballagott. Leballagott a patakpartra. Valami szokatlan dolog örtént. Lili éppen arra járt és meglátta Makit, amint egy kövön üldögél és a kezében szorongatja kicsi dobozát. Lili kedves, vidám és kiváncsi medvebocs volt. Odalopakodott Maki mellé.
  -Szia! Mi van a dobozkádban? Megmutatod?
  -Nem nyithatom ki.
  Lili nagyon elcsodálkozott. Még üldögélt vele egy keveset a patakparton, majd elköszönt Makitól.
  -Gyere holnap is! - kiáltott Lili után.
  -Eljövök! - kiáltott vissza. Talán megmondja, hogy mi van a dobozkában - gondolta tovább Lili.
  Másnap újra találkoztak a patakparton. Beszélgettek és virágokat szedegettek.- Gyere holnap is! - kiáltott Lili után.
  - Eljövök! - szólt vidáman vissza Lili.
 Következő nap újra eljött, és másik nap ismét. Így ment ez napról-napra. Beszélgettek, virágot szedtek, festettek, és annyi szép dolgot még.
  Olyan hamar teltek a napok. Tél lett. Szánkózni is együtt mentek.
Gyorsan siklott le a kis szánkó a domboldalon, a bocsok meg nagyokat nevettek, miközben a Szélúrfi belekapaszkodott Lili sáljába.
  Egyik reggel Maki nagy elhatározással kelt fel. Gyorsan elkészült, sietve kilépett az ajtón. Amint meglátta Lilit, erősen megszorította dobozkáját a kicsi mancsában.
  - A kincsem van benne - mondta Maki és Lili felé nyujtotta mancsát, benne az aranyszinű dobozkával.
  - Megengeded, hogy kinyissam!? - csodálkozott Lili. Ő már el is felejtette a dobozkát.
  - Igen! - mosolygott Maki.
  Lili félve elvette Maki mancsából a dobozkát és kinyitotta.
  - Ez üres! - kiáltott Lili csalódottan és gyorsan be is csukta a dobozkát.
  - Aznap a patakparton, amikor először kérdezted, üres volt, de már nem az. Nézd meg újra.  
   Lili újra kinyitotta, nézegette minden oldalról, s egyszer csak, 
amint a napsugár megcsillant az aranyos doboz alján, 
Lili megpillantotta benne saját magát.
  - De hisz' ez én vagyok!- nevetett fel Lili.
  - A barátom lettél, kincsem lettél! - mondta szelíden Maki.
  Másnap Maki újra áthajtotta a naptár lapját, s közben fütyörészett, de jó, hogy nekem is van...

Úgy élhetek, mint akinek megbocsátottak...

   Huh...Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Annyi mindent szeretnék mondani, de lehet, hogy töredéke fog csak ide bekerülni. Lentebb van egy ének, ami az utóbbi időben nagyon sokat jelentett nekem. Nem csak a szövege található meg, hanem a videóknál meg is lehet hallgatni...megéri, ajánlom mindenki figyelmébe.
  Néhány gondolatot fűznék csak hozzá...azt, ami mostanában foglalkoztat. Istenért vagyok, és nem ő van azért, hogy az én kivánságaimat teljesítse. Minden Krisztusra nézve lett teremtve, én is. Nem azért lett a megváltás munkája, mert kellett utólag valami megoldás az ember bukására, hanem az ember azért lett teremtve, hogy Isten szeretete és dicsősége nyilvánvalóvá legyen. S ez a megváltás munkájában lett lehetségessé. Isten mielőtt kimondta volna az első LEGYEN szót, tudta, 
hogy ha az embert istenképüvé teremti, és szabadadon dönthet, akkor elbukik, ezért Krisztus áldozata a teremtés előtt már meg volt. Ezt nem én állítom, hanem a Biblia: 
"Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen." 1.Péter 1:17- 21  
S egy másik ige: "Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett." Kolossé 1: 16
  Sokminden segített, hogy ezeket megértsem. De egy biztos, hogy a választ a Bibliában kell keresni, és Isten Lelke az, aki megérteti velünk azt.

 Így más fényben látom az életet, s azt, hogy miért is élek. Azért élek, először is, hogy Krisztusra mutassak. Akarok az a jelzőtábla lenni, aki a Feltámadott Győztes Krisztusra mutat annál az útelágazásnál, ahova Isten tervezett és helyezett a világ teremtésekor, még akkor amikor  még meg sem születtem: "Alaktalan testemet már látták szemeid könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." Zsoltárok 139: 16

Még jelentkezem hamarosan, és irogatok abból is, amiket Svájcban éltem át. Svájci képek a Hi5-omon találhatók.

"Úgy élhetek, mint akinek megbocsátottak,
Örömmel járok, tudva, hogy az adósságom ki van fizetve.
Tudom, a nevem tisztára van mosva az Atya előtt..." - és a tied?

I then shall live

I then shall live as one who’s been forgiven!
I’ll walk with joy to know my debts are paid.
I know my name is clear before my Father.
I am His child, and I am not afraid.
So greatly pardoned, I’ll forgive my brother.
The law of love I gladly will obey.

I then shall live as one who’s learned compassion!
I’ve been so loved that I’ll risk loving too!
I know how fear builds walls instead of bridges,
I dare to see another’s point of view.
And when relationships demand commitment,
Then I’ll be there to care and follow through.

Your kingdom come: around, and through and in me!
Your pow’r and glory, oh, let them shine through me!
Your Hallowed Name, oh, may I bear with honor.
And may Your living Kingdom come in me.
The Bread of Life, oh, may I share with honor!
And may You feed a hungry world through me!

Amen

Mese egy kicsi kézről

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.
- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.
- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.
A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.
A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.
Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.
Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
- Odamegyek.- mondta a láb.
- Sír! – mondta a fül
- Miért sírsz? – kérdezte a száj.
- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.
A szív nagyon szenvedett.
- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.
Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!

(Saját mesém)

Who Am I

Who am I?
That the Lord of all the earth,
Would care to know my name,
Would care to feel my hurt.
Who am I?
That the bright and morning star,
Would choose to light the way,
For my ever wandering heart.

Bridge:
Not because of who I am,
But because of what you've done.
Not because of what I've done,
But because of who you are.

Chorus:
I am a flower quickly fading,
Here today and gone tomorrow,
A wave tossed in the ocean,
A vapor in the wind.
Still you hear me when I'm calling,
Lord, you catch me when I'm falling,
And you've told me who I am.
I am yours.
I am yours.

Who am I?
That the eyes that see my sin
Would look on me with love
And watch me rise again.
Who am I?
That the voice that calmed the sea,
Would call out through the rain,
And calm the storm in me.

Not because of who I am,
But because of what you've done.
Not because of what I've done,
But because of who you are.


I am a flower quickly fading,
Here today and gone tomorrow,
A wave tossed in the ocean,
A vapor in the wind.
Still you hear me when I'm calling,
Lord, you catch me when I'm falling,
And you've told me who I am.
I am yours.

Not because of who I am,
But because of what you've done.
Not because of what I've done,
But because of who you are.


I am a flower quickly fading,
Here today and gone tomorrow,
A wave tossed in the ocean,
A vapor in the wind.
Still you hear me when I'm calling,
Lord, you catch me when I'm falling,
And you've told me who I am.
I am yours.
I am yours.

I am yours.

Whom shall I fear?
Whom shall I fear?
'Cause I am yours.
I am yours.

Tornay András - [Lennél-e menedékem...]

Lennél-e menedékem, ha teljesen eláztat az eső
Lennél-e menedékem ha nem is próbálnék erősnek látszani
Megsimogatnál akkor is, ha mocsárba merültem előtted
Lennél e menedékem ha siralmas kiszolgáltatottságom
egyetlen érintésért könyörögne
Megvígasztalsz akkor is, ha majd
könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba
Lennél-e a menedékem, akkor, mikor magam elől menekülök ...
talán pont hozzád...

Tornay András - [A színes fények...]

A színes fények mindig égnek
A nagy tisztások apró forrást rejtenek
A vihar harmóniájában, az árnyékok harmatjában
Az ígéretek egyszerűségében, áldozatok füstje mögött
Nagy sziklák között kicsiny ösvény vezet szentségedbe
Hárfasikoly, egyszerű szavak:
Bejöhetsz bármikor, befogadtalak

Tornay András - (Sosem találkoztunk)

Sosem találkoztunk
S mégis már évek óta hordozlak némán
Sosem beszélgettünk
Mégis ismerősként nevetnénk a tréfán

Mindig találkozunk
Szavaid bennem találnak végállomásra
Mindig beszélgetünk
Én leszek válaszod szerelmi vallomásra

Őrizd meg önmagad - vigyázz rá, csak nekem
Őrizd meg szirmaid, s én üveg mögé teszem
Rejtsük el még egymást
Várjunk még a hajnalig
Én megütközök majd teérted is
Megharcolom harcaid

Tornay András- (Levelet üldöz a vihar)

Leveleket üldöz a vihar
Megtörik és elszakad a fény
Közeledik a kies éjszaka
Nem is csoda, mindenki fél

Átölellek, hogy megfeszíthess
Megteremtelek, hogy megszülethess
Gazdaggá teszlek, hogy kirabolhass
Megkereslek, hogy elbúcsúzhass
és elsimítsd még nyomát is a vágynak
mennyire akartalak szeretni!

Tornay András - (Megfejtettelek)

Megfejtettelek.
Szótlanul csodállak.
Titkod betakar,
Rám simul békéd
Magammal viszlek
Miközben feléd megyek
Magamban hordozlak
Miközben hozzád tartozom.
Csillagfüggöny
Hópalást
Ma észrevettem,
Hogy megsimogattál

És csak nekem hegedültél
És én csak minden hetedik hangot értettem
De bennem is szólt a dal.
Mégis.