Ma kaptam...

Ez a kép volt ma a foto.md-n a nap fotója... Én kaptam egy dedikált példányt :)

Tinicsoportnak Nagypéntekre

FIGYELEM! Csutortok este imaház után vagyis 8-tól próba lesz!
JÖJJÖN MINDENKI!
Szóljatok a többieknek, hogy e-mailben elküldtem!
Szép napot!
Adina

Ének: Magára vette szennyes ruhámat /Gyülekezeti énekes - 275

1.
Magára vette szennyes ruhámat,
Így békíté meg Istent, Atyámat.
Így békíté meg, így békíté meg
Istent, Atyámat.
2.
Kín, mely Őt érte, nekem volt szánva,
De Ő fölvitte a Golgotára,
De Ő fölvitte, de Ő fölvitte
A Golgotára.
3.
Szerető szíve szakadt meg értem,
Hogy eltörölje mind, mind a vétkem.
Hogy eltörölje, hogy eltörölje
Mind, mind a vétkem.
4.
Jézus, Te drága, mit adjak Néked?
Összetört szívem hozom Elébed,
Összetört szívem, összetört szívem
Hozom Elébed!


Reményik Sándor: Pilátus



Borzási Tábita:

A pörnek vége. Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.



Borzási Márk:
„Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.



Mészáros Márk:
’Feszítsd meg!’ - üvöltötték a fülembe,
Amíg unottan odalöktem nékik.



Dombi Kristóf:
Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
Vajon álmodik-e még a kereszten?
Valamit szólt nékem az igazságról,
Aztán némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: ’én vagyok’.



Kiss Andi:
Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is,
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilátus lelke nem lesz nehezebb,
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.



Mészáros Márk:
’De jaj! vajon kire szállott a vére?!’”



Baricsán Áron: (ha itt lesz, ha nem, akkor ezt is Mészáros Márk mondja)
Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.



Lukács Timi:
„’Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy - vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívemből, hess!



Znamencsik Viki:
’Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe,
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véreskezű szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!”



Balla Aksza:
Csend most. De hallga! Most az éj kopog.
Pilátus udvarában a papok.
„Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk.
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát.
Nem készítetted jól a Golgothát!”
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény.
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)

Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:



Pápai Roland: (Ha itt lesz, ha nem, akkor Aksza mondja ezt is)
„A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.



Gergely Jessica:
E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam.”

Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd

S áll a zsoltáros éjben a kereszt.


Ének: Messze fent egy hegyen (Egyutt a gyulekezettel)

Több erőre van szükséged? Várj Istenre!

„… akik az Úrra várnak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:31, angolból)

Isten általában nem mondja el nekünk, hogyan fog válaszolni imáinkra, sem azt, hogy mikor. De egy dolgot megígér azoknak, akik rá várnak – erőt. A Szentírásban itt egy olyan héber szó szerepel a várakozásra, amit a kötélkészítésre használnak. Minden kötél fonálként indul, és minden hozzáadott szál növeli az erejét. Tehát minden alkalommal, amikor vársz az Úrra, egy újabb szálat adsz a köteledhez, egy kicsivel erősebb leszel, egy kicsit jobban meg tudsz birkózni a dolgokkal. Úgy érzed, hogy ma csak egy fonál tart? Tölts több időt Isten jelenlétében és Isten Igéjével, és figyeld meg, hogy lesz kötél a fonaladból! De a várakozás nem mindig passzív; van, amikor aktív cselekedet – mint mikor az eladó a vásárlóra vár, és gondoskodik róla, hogy annak minden szüksége be legyen töltve. Ebben az esetben a várakozás nem annyira állapot, hanem inkább összpontosítás.

A Biblia azt mondja: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik” (Ézsaiás 26:3, Károli). Akár imádságban töltöd az időd Isten jelenlétében, akár aktívan végrehajtod az Ő akaratát, Isten biztosít arról, hogy erőd meg fog újulni.

Ha már fogytán van a türelmed, ragadd meg ezt a három ígéretet:

1) „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27:14)

2) „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.” (Zsoltárok 62:5)

3) „Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, míg meg nem könyörül rajtunk.” (Zsoltárok 123:2)

Több erőre van szükséged? Várj az Úrra!

A boldogság kulcsai (1)

„Ha tudjátok ezeket…” (János 13:17)

Ha azt akarod tenni, ami Isten szerint a legjobb, akkor ne csak azon gondolkodj, hogy hogyan fektetheted be a pénzed, hanem azon is, hogy hogyan fektetheted be az életed! Jézus azt mondta: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” Így élni azt jelenti, hogy:

1) Időt szánsz a barátaidra és a szeretteidre. „Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét” (1Korinthus 10:24). George Eliot azt írja: „Ó milyen leírhatatlan vigaszt jelent biztonságban érezni magamat valaki mellett; nem kell latolgatni a gondolatokat vagy mérlegelni a szavakat, egyszerűen kiönthetem mindet úgy, ahogy van, a magot és az ocsút együtt, tudva, hogy egy hűséges kéz meg fogja rostálni, megtartja, amit érdemes megtartani, és aztán a jóság leheletével elfújja a többit.”

2) Hálát adsz. Ha nem tudsz hálás lenni azért, amit Isten adott neked, akkor nézz körül, és légy hálás azért, amitől megvédett! Az ellenségnek semmit sem kell ellopnia tőled, csak arra kell rávennie, hogy magától értetődőnek vedd a dolgokat. „Az ő kegyelme teljességéből mindannyian egyik áldást a másik után kapjuk” (János 1:16 NIV) Az új autó vagy a fizetésemelés miatti lelkesedés hamar elmúlik, de valahányszor megállsz számba venni a kapott áldásokat, jobban kezded érezni magad.

3) Gyakorlod az elégedettséget. Egy kertész, aki sehogy sem tudta kiirtani a pitypangokat, a Mezőgazdasági Minisztériumhoz fordult tanácsért: „Mit tehetnék még?” „Próbáljon meg hozzászokni!” – jött a válasz. Az életben azt kapod, amire összpontosítasz. Ezért írja Pál: „… ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8).

„Tapadás-mentes” kapcsolatok

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját…” (1Mózes 2:24)
Isten azt mondta: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté”. Isten ezt Ádámnak és Évának mondta, az első két embernek a földön, akiknek sem apjuk, sem anyjuk nem volt, akit elhagyhattak volna, és még nem voltak gyermekeik sem, akik elhagyták volna őket.
Elköltöztek már a gyermekeid otthonról? Ha igen, akkor már rájöttél, hogy nem tudsz egyik napról a másikra alkalmazkodni a veszteség érzéséhez. Végtére is odaszántad magadat, az idődet, a munkádat, a szeretetedet, a hitedet és a velük kapcsolatos reményeidet. Ők voltak a legértékesebb tulajdonaid, a büszkeséged és örömed; de elmentek, és magukkal vittek egy nagy darabot belőled. Az üres fészek megdöbbentő és nyomasztó lehet. De az Éden óta van egy Felhasználói Kézikönyv az élethez. Ezért fektette le Isten olyan hamar Ádám és Éva számára a szülők játékszabályait. Tudva, hogy az egyik legnehezebb része a szülői létnek az elengedés, Isten azt mondta: „Az elengedéshez idő kell. Kezdj rákészülni most, még mielőtt gyermekeid lesznek!”
A gyerekeink már úgy születnek, hogy távolodnak. Az első lépéseiktől fogva egyre távolodó pályát futnak be úgy, hogy időnként visszatérnek egy kis megnyugtatást (vagy pénzt) begyűjteni, aztán megint elmennek, hogy „önmagukká”, házaspárrá vagy családdá váljanak, ahogyan Isten tervezte. Tehát kezdd el korán „lazára engedni a kötelet”, fokozatosan növelve a szabadságukat, a szerint, ahogy a felelősséggel bánni tudnak. Isten két alapelvet adott az egészséges házassághoz az 1Mózes 2:24-ben: elhagyást és ragaszkodást. A gyermekednek el kell hagynia téged, hogy ragaszkodni tudjon társához, akit Isten ad neki. Fektess hát be a boldogságukba azáltal, hogy a saját életedet éled, és hagyod, hogy ők is éljék a sajátjukat. Ha könnyebbé teszed számukra, akkor saját magad számára is könnyebbé teszed!

Ami volt, elmúlt...

Aktuálisak...

Megmutatom... lencsevégre kaptam...

Mit hagysz örökségül?

„Azt tette, amit helyesnek tart az Úr...” (2Királyok 22:2)

Jósiás nagyapja, Manassé, erőszakos király volt, aki „…nagyon sok ártatlan vért is ontott, amivel megtöltötte Jeruzsálemet egyik végétől a másikig…” (2Királyok 21:16). Az apját, Ámónt, a saját tisztjei ölték meg. „Azt tette, amit rossznak lát az Úr” olvasható a sírfeliratán. Jósiás csak nyolc éves volt, amikor trónra került. Rögtön az igazságot választotta, és egész életében nem tért le a helyes útról (2Királyok 22:2). Mi a lényeg? Nem választhatjuk meg, hogy kik a szüleink, de megválaszthatjuk a példaképünket.

Amikor Jósiás újjáépíttette a templomot, találtak egy tekercset, ami Isten törvényét tartalmazta. Amikor a király elolvasta, sírt, mert felismerte, hogy népe messzire sodródott Istentől. Ezért üzenetet küldött egy prófétanőnek, és azt kérdezte: „Mi fog történni a népünkkel?” A prófétanő azt mondta Jósiásnak, hogy mivel megtért, amikor meghallotta Isten szavát, Isten meg fogja kímélni a népet (2Krónika 34:14-27). Hűha! Egy egész nemzedék kegyelmet kapott egyetlen ember tiszta jelleme miatt!

Nos, te is felülemelkedhetsz múltadon, és megváltoztathatod a dolgokat. Lehet, hogy a DNS-edet a szüleidtől kaptad, de Isten egy új születést és egy új kezdetet tud adni neked. „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei” (Efézus 5:1). Éppúgy, mint Jósiás, nem tudod befolyásolni azt, hogy elődeid hogyan válaszoltak Istennek, de azt el tudod dönteni, hogy te hogyan viszonyulsz hozzá. Nem kell, hogy a múltad a börtönöd legyen; van beleszólásod az életedbe és a sorsodba, dönthetsz arról, hogy melyik utat választod. Válassz jól, és egy napon – generációk múlva – mások hálásak lesznek Istennek az örökségért, amelyet hátrahagytál.

Isten fedez!

„Kezedbe adom azt.” (Józsué 8:18 Károli)

Mielőtt Józsué csatába indult, Isten ezt mondta neki: „Nyújtsd ki a kezedben levő dárdát Aj felé, mert a kezedbe adom azt.” Csodálatos, hogy milyen bátorrá tudsz válni, ha tudod, hogy Isten fedez. Ha tudod, hogy Ő mögötted van, akkor elmondhatod: „Egyetlen ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés” (Ézsiás 54:17 Károli). Emlékszel, hogy gyerekkorodban mennyire biztonságban érezted magad egy verekedésben, ha tudtad, hogy a bátyád vagy nővéred mögötted áll? Nos, most Isten támogat!

A probléma az, hogy annyi mindent kimondunk anélkül, hogy először leellenőriznénk, vajon Isten mögöttünk van-e. Amikor a sátán azt mondja: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” (Apostolok Cselekedetei 19:15), akkor tisztában kell lenned két dologgal: a) jó kapcsolatban vagy Istennel; b) ez az Ő harca is éppúgy, mint a tiéd. Jézus azt mondta: „…amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is” (Máté 18:18). A két birodalom között összhangnak kell lennie. Jézus azt tanította, hogy így imádkozzunk: „…legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10), mert ha nincs jóváhagyva ott, ahol Ő van, akkor ott sem lesz jóváhagyva, ahol te vagy. Az önbizalmat az adja, ha tudod, hogy Isten akarata szerint cselekszel.

A Biblia „Isten munkatársainak” nevez bennünket (1Korinthus 3:9), tehát ne menj a saját fejed után! Ne próbálj megmozdítani semmit, amit Isten nem akar mozdítani, és ne próbálj halottat feltámasztani, kivéve azt a Lázárt, akit Ő szólít elő. Azt tesszük a földön, amiről tudjuk, hogy az ő kinyilvánított akarata a mennyben. Így tudhatjuk, hogy fedez minket.