péntek, április 30, 2010
Légy felépítő! (2)
„…erősítsd és bátorítsd őt…” (5Mózes 3:28)
Isten tudta, hogy Józsuénak minden segítségre szüksége lesz, amit csak megkaphat, ahhoz, hogy az izráelitákat az Ígéret Földjére vezesse. Ezért mondta a mentorának, Mózesnek: „…bátorítsd őt, és erősítsd őt, mert ő megy át e nép előtt, és ő teszi őket örököseivé annak a földnek…” (5Mózes 3:28 Károli). Isten tudta, hogy Mózes a legmegfelelőbb ember arra, hogy erősítse és bátorítsa Józsuét, mert ő már átélt szorongatott helyzeteket és „emberek miatti problémákat” a Vörös tengernél, aztán a pusztában is, amikor Izráel zúgolódott Isten ellen és ellene. Mindenkinek szüksége van biztatásra, neked is! Szükséged van másokra, hogy felvidítsanak, amikor a kudarcok és a körülmények összezúznak. Johann Wolfgang von Goethe, a német költő mondta: „A helyreigazítás sokat ér, de a biztatás még többet”. Ez újjáéleszti a lelked, és olyan töltetet ad, amivel tovább tudsz menni. Egy ismert lelkipásztor írta: „Semmi sem tud jobban felemelni, mint egy baráttól vagy egy szerettemtől kapott biztatás. Ez az oxigén a lélek számára. Ha két mérföldet kell futnod, akkor bizonyára szükséged van arra, hogy megállj és lélegzethez juss, mielőtt további kettőt lefutsz. Mielőtt nagy fába vágná a fejszét, vagy belefáradna a napi rutinba, az embernek szüksége van arra, hogy megálljon és néhány biztató szót kapjon, mielőtt hozzáfog az előtte álló munkához. Légy tehát oxigénné a körülötted lévők számára! Erősítsd őket, hogy kitartsanak a Mennyek Országáért! Bátorítsd őket azzal, hogy Isten azt ígérte, mindenben javukat munkálja!” Most állj meg, és gondolj valakire, akinek jól jönne egy kis biztatás, és még mielőtt véget ér a nap, tekintsd feladatodnak, hogy eléred őt! „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják!” (Róma 14:19)
csütörtök, április 29, 2010
Légy felépítő! (1)
„Ne tagadd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet…” (Példabeszédek 3:27)
Az 1920-as években a Chisholmok voltak az amerikai felső tízezer megtestesítői. Evelina 45 éve dolgozott náluk házvezetőnőként, és amikor az unokahúgáról kiderült, hogy tehetséges, a szárnyaik alá vették. A lány gyönyörűen énekelt és Mrs. Chisholm, aki képzett zenész volt, megkérdezte, hogy nem szeretne-e énekesnő lenni. A lány teljesen fellelkesedett! A legnagyobb becsben tartott tulajdona híres operaénekesek lemezfelvételei voltak, és ha a rádióban a Metropolitan Operát közvetítették, az mindig elbűvölte. Aznap megtette az első lépést álma megvalósulása felé, és Chisholmék vendégei csodálták a lányt, aki a klasszikusokat korát meghaladó tehetséggel és átéléssel énekelte. Elizabeth Chisholm továbbra is támogatta a lány tanulmányait, és a Julliardra küldte továbbtanulni. Végül a világ megismerhette Leontyne Price-nak, a Metropolitan Opera csillagának csodálatos tehetségét. A Biblia azt mondja: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” A bibliamagyarázó William Barclay azt mondta: „Az egyik legnagyobb emberi kötelességünk a biztatás kötelessége”. Krisztus követőjeként azt a parancsot kaptad, hogy építs másokat azáltal, hogy kihangsúlyozod azt, ami jó bennük, ahelyett, hogy felnagyítanád azt, ami rossz; hogy különleges emberként tekintesz rájuk, és nem sztereotípiaként; hogy tiszteled őket, és nem gúnyolod; hogy megbocsátasz, és nem megszégyenítesz; hogy a feltétlen szeretet példáját adod, és nem a feltételekhez kötött szeretetét; hogy a növekedés minden egyes lépését megdicséred, és nem azt mondod: „te sohasem fogsz megváltozni”; hogy meglátod bennük az Istentől kapott lehetőségeiket, és nem problémáknak látod őket, amivel valahogy boldogulni kell. Rajta, vedd elő a teológiádat a fiókból és ültesd át a gyakorlatba! Ma légy építő!
szerda, április 28, 2010
Isten ki fogja hozni belőle!
„…Isten terve jóra fordította azt…” (1Mózes 50:20)
A második világháború előtt Josefina Guerrero Manila híres szépsége volt, fiatal, életvidám és egy gazdag orvostanhallgató felesége. Aztán 1941-ben kiderült, hogy leprás. Azonnal elkezdték a kezelését, de amikor Japán megszállta a Fülöp-szigeteket, minden leprakórházat kiürítettek. Betegsége ellenére Joey csatlakozott a földalatti mozgalomhoz, élelmiszert, ruhákat, gyógyszert csempészett és üzeneteket közvetített a hadifoglyoknak. Feltérképezte a vízparti erődítményeket és a légelhárító ütegek helyzetét. Amikor a gerillák felfedeztek egy újonnan telepített aknamezőt éppen ott, ahol a 37. hadosztály partraszállása volt tervezve, megkérték őt, hogy juttasson át egy üzenetet. A saját életével alig gondolva vánszorgott végig sokmérföldnyi ellenséges területen a hátára rögzített térképpel, míg biztonságban kézbesítette azt. Bátorsága miatt sok veszélyes akciót sikerült véghezvinni és az Egyesült Államok Hadügyminisztériuma kitüntette őt a Szabadság Érdemrend ezüstpálmájával számtalan amerikai élet megmentéséért. Csodálatos módon Joey-t soha nem kapták el. Valójában a japán katonák rettegtek a Manila utcáin botorkáló rongyos kicsi asszonytól. És még amikor megállították is, akkor sem tartóztatták fel sokáig, mikor felismerték, hogy a pólyák és kötések előrehaladott leprát jelző sebeket takarnak. Müller György mondta: „Ezer megpróbáltatás közül nem csupán ötszáz szolgál javunkra, hanem kilencszázkilencvenkilenc plusz egy!” Amikor a Biblia azt mondja: „Isten úgy tervezte, hogy jó jöjjön ki belőle” (1Mózes 50:20 NKJV), ez azt jelenti, hogy semmilyen katasztrófa, betegség vagy késedelem nem tartja Őt vissza attól, hogy mindezt valami értékessé változtassa. Ha megérted, hogy Isten megbocsátja a múltadat, tudod, ismeri a jelened, és terve van a jövődre vonatkozóan, ez lehetővé teszi, hogy biztonságban járj, tudva, hogy semmi sem történhet veled, ami az Ő kegyelmének és szabadításának hatókörén kívül esne.
kedd, április 27, 2010
Keresem....
Mint sűrűben bolyongó,
kiutat nem találó,
eszméletlen eszmélet,
nehéz-nehéz kérdések...
vajon választ kapok...
Lelek?!
(2010. április 27.)
Az ima, melyre Isten válaszol
„…jajgatásuk feljutott Istenhez.” (2Mózes 2:23)
Akkor, amikor az izráeliták azt gondolták, hogy az élet ennél már nem lehet rosszabb, rosszabb lett! A fáraó megvonta tőlük a vályogkészítéshez való szalmát, de elrendelte, hogy ugyanazt a mennyiségű téglát kell előállítaniuk naponta. Ezen a ponton három dolog történt: 1) „…Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt…” (23. vers). Ezt tesszük akkor, amikor annyira rosszul érezzük magunkat, hogy azt a szavak már nem tudják kifejezni. Ilyenkor nyögdécselünk és panaszkodunk, először csak magunkban, azután bárkinek, aki meghallgat, enyhülést keresve azáltal, hogy kiadjuk magunkból frusztrációnkat. De a tartós segítséghez többre van szükség annál, hogy magunkban vagy másokhoz beszélünk. Ezért ők is megemelték a hangerőt, és: 2) „…kiáltottak…” Isten látta, ahogy nap mint nap összeszorított foggal és kifehéredett ujjpercekkel dolgoznak. De amíg mindenki máshoz beszéltek, csak Hozzá nem, semmi sem változott. Dávid kijelentette: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.” (Zsoltárok 116:1-2). Panaszkodás helyett imádkozz! Imádkozz, hogy Istennek legyen mire válaszolni, és válaszolni fog! „Miért hallgatna Isten olyasvalakire mint én?” – kérdezed. Mert: 3) „…visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek” (2Mózes 2:24-25). Isten válaszolt az imádságukra az atyáikkal kötött szövetség miatt. Figyelt rájuk, mert Ábrahám gyermekei voltak. Az „ő számlájára” kapták meg. Te is megkapod! „Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32). Isten kegyelme és jóindulata ma a tiéd, mert Krisztushoz tartozol. „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek… kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (János 16:23-24). Ugye milyen jó?
Akkor, amikor az izráeliták azt gondolták, hogy az élet ennél már nem lehet rosszabb, rosszabb lett! A fáraó megvonta tőlük a vályogkészítéshez való szalmát, de elrendelte, hogy ugyanazt a mennyiségű téglát kell előállítaniuk naponta. Ezen a ponton három dolog történt: 1) „…Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt…” (23. vers). Ezt tesszük akkor, amikor annyira rosszul érezzük magunkat, hogy azt a szavak már nem tudják kifejezni. Ilyenkor nyögdécselünk és panaszkodunk, először csak magunkban, azután bárkinek, aki meghallgat, enyhülést keresve azáltal, hogy kiadjuk magunkból frusztrációnkat. De a tartós segítséghez többre van szükség annál, hogy magunkban vagy másokhoz beszélünk. Ezért ők is megemelték a hangerőt, és: 2) „…kiáltottak…” Isten látta, ahogy nap mint nap összeszorított foggal és kifehéredett ujjpercekkel dolgoznak. De amíg mindenki máshoz beszéltek, csak Hozzá nem, semmi sem változott. Dávid kijelentette: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.” (Zsoltárok 116:1-2). Panaszkodás helyett imádkozz! Imádkozz, hogy Istennek legyen mire válaszolni, és válaszolni fog! „Miért hallgatna Isten olyasvalakire mint én?” – kérdezed. Mert: 3) „…visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek” (2Mózes 2:24-25). Isten válaszolt az imádságukra az atyáikkal kötött szövetség miatt. Figyelt rájuk, mert Ábrahám gyermekei voltak. Az „ő számlájára” kapták meg. Te is megkapod! „Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32). Isten kegyelme és jóindulata ma a tiéd, mert Krisztushoz tartozol. „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek… kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (János 16:23-24). Ugye milyen jó?
hétfő, április 26, 2010
A Kis Herceg-ből... Mert ma ilyen napom volt...
Akkor jelent meg a róka.
- Jó napot! - mondta a róka.
- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.
- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel?
- Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...
- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg.
A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
- Egy másik bolygón?
- Igen.
- Vannak azon a bolygón vadászok?
- Nincsenek.
- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
- Nincsenek.
- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Másnap visszajött a kis herceg.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
Even in the valley God is good...
My heart is filled with gladness
here above the cares of life
but ive just come through the valley of trouble fear and pain
it was there i came to know my God
enought to stand and say...
Even in the valley God is good
even in the valley he is faithful and true
he carries his children through
like he said he would
even in the valley God is good
This road of life has lead you
to a valley of defeat
you wonder if the father
has heard your desperate plea
there is hope in that rugged place
where tears of sorrow dwell
cant you hear him gently whispering
im here and all is well
even in the valley God is good
even in the valley he is faithful and true
he carries his children through
like he siad he would
even in the valley God is good
Even in the valley God is good
even in the valley he is faithful and true
he carries his children through
like he said he would
even in the valley God is so good
God is so good
he carries his children through like he said he would even in the valley God is good
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)