Szülinap az örökkévalóság szempontjából!

Jó pár évvel ezelőtt, épp január 31-én szólított meg Isten egy evangélizációs estén, és én akkor erre gyermeki hittel válaszoltam. Nem emlékeztem pontosan a dátumra, de a napokban beszélgettünk a barátnőmmel a megtérésünkről, és kiderült, hogy egy azon estén tértünk meg. Bár egyformán szólt az ige mindkettőnknek, mégis más volt az, ami által Isten megszólított.
Az igehely pedig ez: Máté 3: 1-12
Azután sok minden következett, és mondhatnám úgy is, hogy a változás az életemben egy folyamat volt.
Csak azt tudom mondani, hogy: "Ami vagyok, és ami lehetek, Istennek érdeme!!!"

Ha hajlandó vagy megfizetni az árát

„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem…” (Jelenések 3:19)

A végidők gyülekezetének címezve Jézus így szólt: „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:17-19)

Ezek kemény szavak! Miért mondana nekünk ilyet Krisztus? a) Mert ahelyett, hogy hinnénk az Újszövetség Istenében, azt mondjuk, hogy Isten nem tesz már csodákat. b) Mert megtűrtük a megosztottságot a felekezeti hűség nevében. c) Mert azt tanítottuk, hogy a kereszténység leginkább a lemondásról szól. Így elvesztettük örömünket, mert a Krisztussal való bensőséges kapcsolat nem érhető el színészkedéssel. d) Mert sok vezetőnk többé már nem példája a szolgáló lelkületnek, és elfelejtették, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábait, és szamárháton közlekedett. e) Mert ahelyett, hogy anyagi javainkat arra fordítanánk, hogy elérjük vele a világot Krisztus számára, és gondoskodnánk a szegényekről, csak megszerezzük magunknak és felvágunk vele. f) Mert kiakadunk azon, ha valaki kortárs módszereket alkalmaz a fiatal generáció elérésére, és ahelyett, hogy bekapcsolódnánk a kultúrába, elzárkózunk előle. g) Mert szeretnénk kibújni a „munkálkodjatok, amíg eljövök” parancsa alól. Regényeket olvasunk az elragadtatásról, miközben imádkoznunk kellene azokért, akik a mártíromság határán élnek. Miért nincs olyan hitünk, mint nekik? Lehetne – ha hajlandóak lennénk megfizetni az árát!

Pakson... :)

Amikor megérkeztünk annyit játszottam vele, hogy kidőlt a kis drága, és ringatás nélkül elaludt :)

Anna szülinapját ünnepeltük. Fincsi gesztenyetortát készítettünk. :)

Bővölködő élet

„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)
Egy utcai evangélizáción az Üdvhadsereg egy fiatal dobosa bizonyságot tett a múltjáról. „Mielőtt keresztyén lettem, ittam és szerencsejátékoztam, de már nem teszem többé. Káromkodós voltam és nőztem, de többé már ezt sem teszem. Gyere, és gondolkodj el rajta… most már csak annyit teszek, hogy itt állok minden nap ugyanezen az utcasarkon, és verem ugyanezt a régi dobot!” Éreztél már valaha így? Felkelsz, munkába mégy, hazajössz, vacsorázol, tévét nézel, beesel az ágyba, másnap újra felkelsz, és kezded elölről az egészet? Salamonhoz hasonlóan néha talán te is úgy érzed: „minden hiábavalóság…” (Prédikátor 12:8). De nem kell így lennie!

Francis Schaeffer mondta: „Az embernek célja van; az, hogy kapcsolatban legyen Istennel… amikor elfelejti a célját, elfelejti azt, ki is ő, és mit jelent az élet.” Az élet több annál, mint ugyanazt a régi dobot ütni nap nap után. Jézus azt mondta: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, és teljes életet éljenek” (János 10:10 NIV), és az első lépés ehhez elfogadni, hogy Ő azért halt meg, hogy megmutassa az utat vissza Istenhez. A második lépés felismerni, hogy szükséged van a személyes kapcsolatra Vele. A harmadik lépés, hogy a Bibliát használod tervrajzként a célodhoz és annak beteljesítéséhez. Ez az egyetlen könyv, amely választ ad azokra a fontos kérdésekre, mint: „Ki vagyok én?” és „Miért vagyok itt?”. Nem egy „hiba” vagy, mint ahogy egyszer egy nő mondta, aki megtudta, hogy az anyja megpróbálta elvetetni őt. Isten szemében nagy érték vagy, és ma felajánlja neked a bővölködő életet.

Vállald a hit lépését! (2)

„A hit … a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)

Egyszer két hernyó mászott felfelé egy dombon, amikor észrevették, hogy a fejük fölött egy pillangó egy ágról lefelé lógva éppen sző. Az egyik hernyó odafordult a másikhoz, és így szólt: „Soha nem tudnál rávenni, hogy ilyesmit csináljak!” Tágítsd a látókörödet, és vállald a hit lépését! „A hit azt jelenti… meg vagy győződve azokról a dolgokról, amiket nem látsz” (Zsidók 11:1 NAS).

Glynnis Whitwer mondja: „Isten engedelmességre hív, anélkül, hogy megmutatná, mi lesz a végeredmény… Vannak napok, amikor elegem van abból, hogy mindig kiszólítanak a komfortzónámból… Általában nyafogós vagyok, aki azt kérdezi, hogy nem lehetne-e Istent a karosszékből szolgálni. De nem ez Isten útja. Ő nem akarja, hogy korlátok közé szorítson a biztonság utáni vágyam és az, hogy mindig szeretném kézben tartani a dolgokat… Van, ami akkor tárul fel belül, amikor kívülről kényszerítenek minket… ilyenkor kiderül az igazság a hitünkről… Ahhoz, hogy növekedjen, a hitet ki kell tágítani, feszíteni kell, és ez kényelmetlen… Másokkal ellentétben én nem könnyen tanultam meg bízni Istenben…nem egy könyvet olvasva… vagy prédikációt hallgatva… vagy arról hallva, hogyan bízik benne egy barátom. Úgy tanultam meg, hogy beléptem az engedelmesség kalandjába, és így felfedeztem, hogy Isten megbízható. Ez akkor történt, amikor a férjem és én elkezdtünk tizedet adni (miután évekig ellenálltam), és megláthattuk, hogyan gondoskodik Isten a szükségleteinkről, és még annál is többről…amikor engedelmeskedtem parancsának, és könyvet kezdtem írni (habár sejtelmem sem volt, hogy miről írjak), és megtapasztalhattam, hogyan nyitja meg Isten a lehetőségek ajtaját… Amikor igent mondtunk az örökbefogadásra, és láthattuk, hogyan virágzik ki két kicsi lány reményteljes jövő elé nézve… Engedelmeskedni, amikor Isten nem mutatta meg a lépéseket… vagy a végső célt, nagy kihívás. De ha hitben járunk, akkor Istené lesz a dicsőség, mert tudjuk, hogy magunktól nem lettünk volna képesek megtenni.” Tehát vállald a hit lépését!

Vállald a hit lépését! (1)

„…Ti adjatok nekik enni!” (Máté 14:16)

Lee Brown észrevett egy kislányt, aki a környékükön kéregetett. Később kereste is őt, de nem találta a helyi iskolában. Aznap Brown úgy döntött, hogy tesz valamit a gyerekekért azzal, hogy „örökbe fogad” egy elsős osztályt a város legrosszabb színvonalú iskolájából, felajánlva, hogy támogatja azokat a gyerekeket, akik szeretnének továbbtanulni. Brown nem volt dúsgazdag. Gyapotszedőből lett ingatlanügynökké, elég jó évi bevétele volt, de maga is két gyermeket nevelt. Ígéretéhez mégis tartotta magát. Ő maga minden évben jövedelmének egyharmadát ajánlotta fel, és másoktól is gyűjtött adományt. Brown hittel tett lépése megmentett olyan diákokat, akik másként az utcán végezték volna.

Bátorság kell ahhoz, hogy valami jelentőset tegyünk, főleg akkor, ha először nem is látunk rá semmilyen módot. A híres Afrika-kutató, David Livingstone egyszer a következő levelet kapta: „Szívesen küldenénk önnek segítőket. Sikerült már megfelelő utat találnia az ön területére?” Livingstone így válaszolt: „Ha csak akkor akarnak jönni, ha van jó út, akkor ne is küldjék őket. Nekem olyan emberekre van szükségem, akik akkor is eljönnek, ha nincs út.” Amikor Jézust 5000 éhes ember vette körül, Ő azt mondta tanítványainak: „Ti adjatok nekik enni!” Ez lehetetlennek tűnt, de amikor engedelmeskedtek, egy csoda szemtanúi lettek. Valaki így írt: „Krisztus lehetetlennek tűnő helyzetekbe fog vezetni… ne kerüld el ezeket! Ilyenkor tapasztalod meg Istent… Ha csak olyan dolgokat kísérelsz meg, amelyeket a rendelkezésedre álló forrásokkal lehetségesnek tartasz… az érdem a tied lesz, és Istennek nem lesz része benne… Olyan parancsot kaptál, amihez nagy hitbeli lépésre van szükség? Menj tovább, nem számít, milyen hihetetlennek tűnik! Így fogod átélni azt az örömöt, hogy láthatod, amint Isten csodát tesz – és így láthatják meg a körülötted lévők is!”

Fellélegezni kicsit

Az egyik vizsga már meg volt, hála az Úrnak jól ment.

Szombaton Paksra megyünk anyuval. Alig várom, hogy a karjaimba vehessem, és megszeretgethessem Annát :)

Ma fáradtnak, kimerültnek éreztem magam, és olyan "honvágyas" napom volt. Most is ezt az éneket hallgatom:

Csak csináld!

„…aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” (Jakab 1:6)

A Biblia azt mondja: „…aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab 1:6-8). Ez az ige kifejezetten arra vonatkozik, amikor bölcsességet kérünk Istentől, aztán amikor megadja a választ, mégis megpróbálunk a saját eszünkre támaszkodni, és tétovázunk. Ugyanez az alapelv alkalmazható az élet minden területére. Láttál már valaha változékonyabb dolgot, mint a hullámok? A szél egyik nap erre hajtja őket, másnap pedig teljesen ellenkező irányba. „Hogyan vonatkozna ez rám?” – kérdezed.

1) Ha olyan családban nőttél fel, ahol mindig mások hoztak döntést helyetted; 2) ha olyan környezetben éltél, ahol az emberek könnyelműen, felelőtlenül döntöttek, és emiatt kialakult benned egy olyan érzés, hogy „túl könnyű elrontani és túl nehéz helyrehozni”; 3) ha a múltban hozott rossz döntéseid lerombolták az önbizalmadat – akkor a mai áhítat neked szól!

Jakab rámutat arra, hogy egyikünk sem tanul meg Istenre figyelni anélkül, hogy ne hibázna. Tehát ne légy túl szigorú magadhoz! Tanulj a hibáidból, hozd helyre, amit lehet, és légy továbbra is határozott, döntésképes! Ne ess vissza a tétovázás viselkedésmintájába csak azért, mert néhányszor rosszul döntöttél! Gyakran csak akkor jössz rá, hogy a helyes dolgot tetted – ha megteszed! Szánj elegendő időt arra, hogy Istenre figyelj, és ha szükséges, kérj tanácsot másoktól, de ne félj cselekedni! Hozz döntést, és vidd véghez, amit eldöntöttél! Más szavakkal: „Csak csináld!”

Isten csatornája vagy

„…mert Isten az, aki munkálkodik bennetek…” (Filippi 2:13 NKJV)

A csatorna közvetítő eszköz, mint a csövek, melyeket vízvezetéknek használnak, vagy a kábelek, melyek az elektromos áramot vezetik – te pedig Isten csatornája vagy! Arra terveztek, hogy maga Jézus Krisztus áradhasson át rajtad. Isten arra választott ki, hogy te legyél az ő közvetítője ezen a földön. Az Úr imája szerint így imádkozunk: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod!” (Máté 6:10). Jézus már nem jár köztünk fizikai testben, de felhatalmazást és erőt adott arra, hogy akaratát véghezvigyük. Más szavakkal: ez rajtad keresztül fog megtörténni! Isten megígérte: „Tietek lesz minden hely, amelyre lábatokkal léptek…” (5Mózes 11:24). Isten országának befolyását és javait magunkkal visszük mindenhová, ahová megyünk. A gond csak az, hogy a „vevőkészülékünk” nem mindig működik. Hit kell ahhoz, hogy elhiggyük, valóban Isten utasításait hallottuk, épp úgy, ahogy hit kell ahhoz, hogy elhiggyük, egy láthatatlan rádióhullám halad át a nappalinkon. Mivel meg vagyunk győződve ennek valóságáról, ráhangoljuk a készülékünket, vesszük és sugározzuk az adást.

A tudósok azt mondják, hogy a fémek közül a legjobb vezető az arany. A Biblia azt mondja: „…a ti megpróbált hitetek… sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál…” (1Péter 1:7). Bizonyos dolgok akadályozhatják, hogy képesek legyünk venni és továbbítani Isten adását. Ha kemény a szívünk, ha vezetékeink leszakadtak, vagy ha nem vagyunk tudatában annak, hogy közvetítők vagyunk, akkor úgy megyünk végig az életen, hogy nem csatlakoztunk rá arra az energiahálózatra, amit Isten biztosított számunkra. Telve kell lennünk Isten Igéjével, és ami még fontosabb: időt kell töltenünk kettesben az Úrral ahhoz, hogy Isten csatornái legyünk.

A jellem fontossága

„…akik igazan élnek, azokat kedveli.” (Példabeszédek 12:22)

George Jones pályafutását boltossegédként kezdte egy zöldségkereskedésben, és hamarosan jó hírnévre tett szert figyelemreméltó munkaerkölcse miatt. A jelleme volt az, amit az emberek észrevettek George-ban. Példája volt ennek az alapelvnek: „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). George jellemessége felkeltette Henry J. Raymond, a híres újságíró figyelmét. Barátok lettek, és együtt elindították a New York Timest. Évekkel később, amikor az újság keresztes hadjáratot indított Boss Tweed* ellen, Jonesnak felajánlottak 500 000 fontnyi kenőpénzt – ez akkoriban hatalmas összeg volt. Csak annyit kellett volna tennie, hogy nyugdíjba vonul, és Európába költözik. „Egész hátralévő életében úgy élhet, mint egy herceg” – mondta az ajánlatot tevő gengszter. „Igen” – felelte Jones – „és minden nap hitvány gazembernek tartanám magam”.

A költő így írt: „Együtt kell élnem magammal, ezért mindent rendben akarok tudni. Azt akarom, hogy minden nap képes legyek a saját szemembe nézni. Nem akarom, hogy úgy kelljen látnom a lemenő napot, hogy gyűlölöm magam mindazért, amit tettem. Nem akarok piszkos titkokat őrizni magamról, és nem akarom azzal áltatni magam, hogy úgysem fogja tudni senki, miféle ember vagyok valójában.” Semmi sem fontosabb, mint a jellemed. Nem számít, hogy milyen gazdag vagy milyen sikeres leszel, ha elveszted a becsületed, mindent elveszítesz. És még egy gondolat: ha mindig a helyes dolgot teszed, soha nem kell aggódnod amiatt, hogy eszedbe jut valami, amit tettél!

*William Magear Tweed (1823-1878) New York állam egyik legbefolyásosabb politikus-üzletembere volt, erre utal ragadványneve, a „Boss” Tweed is (boss = főnök). Hatalmas összegeket sikkasztott az adófizetők pénzéből, ezért börtönbüntetésre ítélték.