Tavasz reményében

...lecseréltem a hátterem. Már nagyon-nagyon várom a tavaszt: a napsütést, a madárcsicsergést, az ibolya szedést a gyerekekkel a ligetben, a hosszabb nappalokat és vele azt a különleges 'feeling'-et, ami a tavasszal jár, amit úgy húsvét tájban szoktam érezni. Nem tudom megmagyarázni, olyan valami, ami átjár, amikor beszippantom a tavaszi levegőt, és ha még hozzáhallgatok egy pár Gaither éneket az Izrael Homecomingról, teljes és tökéletes az érzés.

Idén hamarabb érkezett a tavaszi fáradság is. Nem csak magamon, de másokon is érzékelem a kókadást.

Hála, hogy az Úr minden évszakban biztosítja a szükséges lelki és testi erőt. Annyit bátorított mostanában, szégyen lenne nem felbátorodni.

Néhány szó itt cseng a fülemben, mint a 2011-es év refrénye: "Megáldalak, ...és áldás leszel!" Minden vágyam ez, hogy áldás lehessek!

Alkalmas vagy!

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)

A Bibliában a legnagyobb emberek nem tartották magukat alkalmasnak. Mózes azt mondta Istennek, hogy nincs szónoki tehetsége. Gedeon azt mondta, hogy nincs megfelelő családi háttere. Jeremiás azt mondta, hogy fiatalnak és tehetetlennek érzi magát. Pál úgy jellemezte magát, mint aki a bűnösök között az első és az apostolok között a legkisebb. Dávidról pedig mindenki – Sámuel prófétát is beleértve! – azt gondolta, hogy nem alkalmas arra, hogy király legyen. De Isten másképp gondolta! Úgy döntöttünk, hogy újra elmondjuk egy frissen alkalmazott utazó ügynök történetét, aki első beszámolóját küldte a központba, mert a történet igazsága időtlen. Amikor a beszámolót megkapták, a főnökei megdöbbentek. Az új ügynök a következőket írta:
„Látam ám a dógokat amit soha senki nem vesz tűlünk és elattam nekik egy csomót. Mostan Sikágóba megyek.” Mielőtt az értékesítési igazgató kirúghatta volna, már meg is érkezett a következő beszámoló: „Idegyüttem Sikágóba és egy milijónál is többet attam el nekik”. Az értékesítési igazgató nem merte kirúgni az illetőt, de attól is félt, hogy mi lesz, ha nem rúgja ki, így az egész ügyet átpasszolta a vállalatigazgatóhoz. Másnap reggel az értékesítési osztály döbbenten látta az üzenetet, melyet az igazgató tűzött ki a hirdetőtáblára az ügynök két levele mellé. A feljegyzés így szólt: „Mán túl sok időt töltünk a hejesírásal és nem eleget az eladásal. Nézék meg ezeket az eladásokat! Azt akarom, hogy mindenki óvassa el Józska két levelit, aki uton van és naccerű munkát végez értünk, és mennyenek ki és csinájják amit ő!”
Jó dolog a diploma és a magas beosztás, de ötletességgel és kezdeményezőkészséggel felfegyverkezve, és Isten segítségével – alkalmas vagy!

Isten-tapasztalatok

„Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk…?" (Lukács 24:32) A mobiltelefonok, laptopok, kézi számítógépek és elektronikus szervezők a rabszolgahajcsárainkká válhatnak. Meg kell állnunk, hogy megkérdezzük magunktól: „Félbe tud szakítani Isten? Fel tudja hívni a figyelmem anélkül, hogy valamilyen katasztrófának kelljen történnie?" Néhány istenélmény éppen olyankor ér, amikor valami mással vagy elfoglalva. Tehát imádkozz, hogy elég érzékeny legyél arra, hogy felismerd: ez Isten, és Őrá reagálj, ne a körülötted lévő nyomásra. Ha úgy döntesz, hogy a saját terveidet hajszolod Isten terve helyett, ne lepődj meg, ha végül betonfalba ütközöl, és ezt kérdezed: „Mit rontottam el?" A válasz: nem szántál időt Istenre! Figyeld csak meg Máriát és Mártát, amikor Jézus meglátogatta őket otthonukban, Betániában. Márta azt tartotta legfontosabbnak, hogy vacsorát főzzön neki; Mária pedig szivacsként itta magába minden egyes kimondott szavát. Nos, mindkettő szükséges, de ha választani kell a kettő között, az Úr mindig azt fogja választani, aki áhítattal a lábai előtt ül, és tőle tanul. Figyeld csak meg annak a két tanítványnak a szavait, akik az emmausi úton a feltámadott Jézussal találkoztak, bár nem ismerték fel, hogy Ő az: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton…?" (Lukács 24:32). Isten megoldást vagy stratégiát tud adni neked „útközben", ami segíteni fog megoldani azt a problémát, amely a munkahelyeden vár. Le tudja csillapítani az izgalmadat, és így nyugodtan meg tudod írni a vizsgafeladatot az iskolában. Útmutatást tud adni a jövődre, amíg a mindennapos munkádat végzed a ház körül. Csak arra van szüksége, hogy figyelj rá, legyél érzékeny, legyél elérhető és fogékony.

Érzelmi bezárkózás

„Jerikó gondosan bezárkózott…" (Józsué 6:1 katolikus fordítás) A Biblia ezt mondja: „Jerikó pedig be- és elzárkózott… se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki" (Józsué 6:1 Károli). Hallottál már valaha a „Jerikó szindrómáról"? Azt nevezik így, amikor érzelmileg teljes bezárulsz. Félsz attól, hogy közeledj mások felé, vagy hogy bárkit is közel engedj. Falat építettél, így többé nem tudnak bántani. Vigyázz, mert ez a fal be is börtönözhet téged, és mindenki mást az életedben. Házasodhatsz Jerikóban, kimondhatod az esküt, viselheted a ruhát, felhúzhatod a gyűrűt, elmehetsz nászútra, de még mindig ott magasodnak a falak. Így talán arra gondolsz: „Ha elhagy, akkor sincs nagy baj. Van egy bankszámlám, amiről nem tud. Van egy tartalék tervem arra az esetre, ha ez nem működne." Jézus azt mondta: „a férfi… összekapcsolódik feleségével" (Máté 19:5 NLT). De hogyan tudnál összekapcsolódni, ha nem vagy elérhető a keserűség, félelem és bizalmatlanság fala miatt? „A szeretet… türelmes… nem rója fel a rosszat… A szeretet soha el nem múlik…" (1Korinthus 13:4-8) A szeretet nem fog működni, ha aszerint a filozófia szerint élsz: „Keresd a legjobbat, de számíts a legrosszabbra". Itt az ideje egy ördögűzésnek! Ki kell űznötök a múlt kísérteteit, ha szeretnétek, hogy legalább valami reménye legyen az igazi közös jövőtöknek. Megbocsátani, amikor mélyen megbántottak, az egyik legnehezebb dolog, de meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a neheztelés többé már nem uralkodik rajtad. Péter azt kérdezte Jézustól: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is" (Máté 18:21-22). Ne emlegesd fel többé a múltat, hanem add az Úrnak! Ő a falak lebontója, a kommunikáció helyreállítója, a tisztelet felépítője és a megtört szívek és megtört kapcsolatok gyógyítója. Ha engeded, Ő segíteni fog, hogy újra élj, és újra szeress.

Tanulj másoktól!

„Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt…” (Példabeszédek 14:35)

A tudás ötévente megkétszereződik a tudomány minden fontosabb területén. Ez azt jelenti, hogy ha nem élesíted folyamatosan az elméd, lemaradsz. Ha újra és újra ugyanazt a leckét ismétled, ez azt jelenti, hogy nem tanultad meg jól.
Tanulj azoktól, akik sikereket értek el azon a területen, ahol te is sikert akarsz elérni, hogy tudd, mit kell tenned és mit nem szabad tenned. Hyman Rickover tengernagy mondta: „Tanulj mások hibáiból; nem fogsz elég ideig élni ahhoz, hogy te magad elkövethesd mindet”. Ahhoz, hogy a létra következő fokára elérj, használd a következő iránymutatásokat: Először: Ne húzódj el azoktól az emberektől, akiknek a tapasztalata és szakértelme nagyobb a tiednél! Péter azt írja: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” (1Péter 4:10). Mind küszködünk bizonyos területeken; vigyázz, nehogy bizonytalanságod miatti távolságtartásodat félreértelmezzék, és önteltségnek tartsák. Másodszor: Ne próbálj meg jó benyomást tenni az emberekre azzal, hogy intellektuálisan egyenrangú akarsz lenni velük! Ha olyan beszélgetésben találod magad, amely elbizonytalanít, hallgass figyelmesen, kérdezz, csak olyan dolgokról beszélj, amit tudsz, és hegyezd a füled, amikor olyanról van szó, amit nem tudsz. Ha legközelebb találkoztok, ennyivel már előrébb leszel. Végül pedig: Ne gyere órára, amíg nem készítetted el a házi feladatod! Amikor Isten magasabbra emel, dolgozd ki a beszédedet, készítsd fel a ruhatáradat és az elmédet! Tanácskozz egy megbízható baráttal, aki megérti, hogy hol vagy most, és hová kell eljutnod. Ha nem találsz ilyet, tanulmányozd az adott területet, amíg elsajátítod az alapokat. Salamon azt mondja: „Örömét leli a király a bölcs szolgában, aki tudja, mit csinál…” (Példabeszédek 14:35 NLT)
Minél felkészültebb vagy, annál több lehetőséget fog adni neked Isten.

Kísértés idején figyelj másra!

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)

Jon Walker lelkész írja: „Tolsztoj kisfiú korában megalapította a »Jegesmedve Klubot«. A tagság feltételeként 30 percig úgy kellett állni, hogy közben nem volt szabad jegesmedvére gondolni. Próbáltál már valaha szándékosan nem gondolni valamire? Ez csaknem lehetetlen!
Gyakran hasonló módon kezeljük a kísértést. Azt hisszük, hogy megállhatunk a közelében, és ha nem gondolunk rá, akkor miénk a győzelem. A probléma az, hogy minél inkább megpróbálunk nem összpontosítani rá, annál inkább gondolataink középpontjába kerül… minél tovább gondolunk arra, hogy nem fogunk engedni neki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy végül mégis fogunk. A Biblia azt mondja: »Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek« (Jakab 4:7). Csak az igevers második részét idézgetjük, de ha csupán annyit teszünk, hogy az ördögre koncentrálunk, akkor még mindig a kísértésre összpontosítunk. Nem azt sugalmazom… hogy nem kell azt mondanod: »Tűnj előlem, ördög!«. Csak azt mondom, hogy erre nem vagy képes a saját erődből, csak akkor tudod megtenni, ha megalázod magad Isten előtt, felismerve, hogy Ő a te erőd… Ha tekinteted Őrá szegezed, akkor a sátán elmenekül, mert ellenállsz neki azzal, hogy átöleled Istent. Legyen benned elég alázat ahhoz, hogy segítséget kérj! A bukás legbiztosabb jele az, ha azt gondolod: »Elboldogulok ezzel egyedül is«. Tekintsd ezt sürgető vészjelzésnek arra, hogy engedelmeskedj Istennek, és mondd: »Uram, szükségem van az erődre és a bölcsességedre. Ne vígy engem kísértésbe!«. Aztán pedig hagyd ott a kísértő helyzetet! Ha pedig arra van szükség, hívj egy barátot, aki imádkozik érted, és elszámoltat.”

Mit tenne Jézus?

„…szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)

Panaszkodsz, mert valaki csalódást okozott? Strigulázod az ajándékokat, számon tartod, hogy felhívott-e, és megjegyzed, hogy ki fizette a számlát? Feldúlt vagy, mert úgy érzed, többet adtál, mint amennyit kaptál?
Jézus mindezt átélte – sőt, még ennél többet is. Legközelebbi barátai cserbenhagyták. Akiket elhívott, és akikre számított, gyakran megbízhatatlannak és éretlennek bizonyultak. Lassan és nehezen tanultak. Egyikük kételkedett benne, egy másik megtagadta, sőt volt, aki még el is árulta. Ő azonban megbocsátott nekik, és mégis szerette őket: „…szerette övéit… szerette őket mindvégig” (János 13:1). Jézus szerette a barátait, nem azért, mert méltók voltak szeretetére, hanem azért, mert szeretete méltóvá tette őket. A szeretet így működik! J. I. Packer írja Igaz Istenismeret című könyvében: „Mérhetetlen megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem csalódhat bennem úgy, ahogy én magam oly sokszor csalódom magamban – áldani akar, s ettől semmi sem tántoríthatja el. Minden bizonnyal alázatosságra int a gondolat, hogy Isten minden görbe utamat látja, amit embertársaim – szerencsére! – nem, s több romlottságot lát bennem, mint én magam – noha az is épp elég! […] mégis azt akarja, hogy a barátja legyek, s Fiát halálra adta értem, hogy ez lehetővé váljék”*.
Tehát mielőtt haragodban kitörnél, emlékezz Isten kegyelmére! Legyen példaképed Isten Fia, és kérdezd meg magadtól: „Hogyan kezelné Jézus ezt a helyzetet?” * J. I. Packer: Igaz Istenismeret, Harmat Kiadó 1994. 39. o.

Meghatározó pillanatok

„…válasszatok még ma…!” (Józsué 24:15 NKJ)

Meghatározó pillanat volt, amikor Józsué ezt mondta Izráelnek: „…válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”.
Először is, az életünkben előforduló meghatározó pillanatok megmutatják, hogy kik is vagyunk valójában. A meghatározó pillanatok általában meglepetésként érnek, és valamilyen krízis idején érkeznek, mint például egy személyes kudarccal való szembesülés, kiállás egy népszerűtlen ügy mellett, panasz nélkül viselt szenvedés, vagy amikor a bocsánatodat kérik, vagy esetleg amikor nehéz döntés előtt állsz. A meghatározó pillanatokról néha észre sem vesszük, hogy valóban azok. Csak később, visszatekintve értjük meg fontosságukat. Bárhogy is van, megmutatják, hogy kik vagyunk.
Másodszor: a meghatározó pillanatok másoknak is megmutatják, hogy kik vagyunk. Legtöbbször álarcot viselünk, de a meghatározó pillanatokban erre nem vagyunk képesek. Az imázsunk nem ér semmit. Sem az elszántságunk, sem a jó összeköttetéseink. Ilyenkor nincs időnk sokat töprengeni a tetteinken. Bármi is van bennünk valójában, az mások számára is egyértelműen kiderül. Ha vezető vagy, az emberek a meghatározó pillanataidat látva tudják meg, ki vagy valóban, miért állsz ki, és miért éppen te vezetsz. Így tudnak dönteni arról, kövessenek-e. Ha jól kezeled, egy meghatározó pillanat életre szóló köteléket hozhat létre vezető és követő között. Ha rosszul kezeled, az véget vethet a vezetői képességednek.
Harmadszor: a meghatározó pillanatok döntik el, hogy mivé válunk. Egy meghatározó pillanat után többé már nem leszel ugyanaz a személy. Ez azért van, mert a meghatározó pillanatok nem megszokottak, és ilyenkor nem működik az, ami „normál” helyzetben működni szokott. A meghatározó pillanatok olyanok, mint az útkereszteződések az életünkben – lehetőséget adnak arra, hogy valamerre forduljunk, irányt változtassunk, új úti célt keressünk. Alternatívákat és lehetőségeket nyújtanak. Ezekben a pillanatokban választanunk kell. És ez a választás határozza majd meg, kik vagyunk!

Ne hagyd, hogy mások visszatartsanak!

„…megbotránkoztak benne…” (Máté 13:57)

Józsefre nehezteltek bátyjai az álmai miatt, ezért eladták rabszolgának. Dávidot családja nem tartotta alkalmasnak a királyságra. Azok az emberek, akik ismerték Jézust életének első harminc évében, ezt mondták: „…Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez?... És megbotránkoztak benne…” (Máté 13:54-57).
Be kell látnod, hogy néhány ember, aki „már akkor is ismert téged”, most nem ismer, mert annak idején beskatulyázott. Mit tehetnél? Tedd, amit Jézus tett – ő továbbment. Mi mást tehetett volna? Nem engedte, hogy mások visszatartsák, és emiatt ott ragadjon életének egy olyan pontján, ami a múlthoz tartozott, és már elmúlt – neked is hasonlóképpen kell tenned. Ha hagyod, hogy mások folyton leszorítsanak az útról az emlékek sávjába, akkor végül ott ragadsz, tovább maradva, mint ameddig kellene, és elszalasztod Istentől rendelt célodat. Csodálatos az, ha vannak olyan emberek az életedben, akik tudják, honnan jöttél, és ennek fényében látják azt, hogy hová tartasz. Ugyanakkor, ha választanod kell az akkor és a most között, áldozd fel a múltat, mert úgysem lehet újraírni, legfeljebb újra és újra lejátszani. Ne ismételgesd a kezdeteket, kezdd el írni a történet többi részét! A jövő a tiéd – ragadd meg, amíg még teheted!
Egyszer egy nagyon szerencsétlen játékos keveredett a golfpályára, aki szinte minden ütést elhibázott, és minden labdája egy hangyabolyban kötött ki. Végül egy hangya úgy döntött, hogy kezébe veszi az irányítást, és így szólt: „Gyertek utánam!”. Egy másik visszakiabált: „De hová megyünk?!” A hangya a felettük ülő labdára mutatott. „Oda! Ha nem mászunk fel rá, meg fogunk halni!”

Hála Istennek a Vérért!

„…nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg… hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:18-19) A megváltás története az Édenben kezdődött, amikor Isten egy állat vérét ontotta, hogy eltakarja Ádám és Éva mezítelenségét, és a Mennyben fog véget érni, amikor egy soknemzetiségű kórus ezt fogja énekelni: „…megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből” (Jelenések 5:9). Jézus Krisztus vére két dolgot jelképez:
1) Bűneid árát. Krisztus vállára nehezedett minden vétked súlya, amit valaha is elkövettél a bölcsőtől a sírig. Tartsd ezt észben, amikor legközelebb kísértésbe esel, hogy megszegd Isten Igéjét, és a saját fejed után menj!
2) Bűneid gyógymódját. Megváltásod nem közös erőfeszítés eredménye volt. Egyetlen fillérrel sem járultál hozzá, hiszen lelkileg teljesen csődbe jutottál. „…megváltattál [kivásároltak a rabszolgaságból, és szabadon engedtek]… Krisztus drága vérén…” (1Péter 1:18-19 NIV). A vérről szóló igehirdetés meg fogja botránkoztatni azokat, akik rejtegetik bűneiket, akik erkölcscsősz énjüket védik, vagy akik olyan evangéliumot hirdetnek, miszerint a megváltás jócselekedetekkel és szociális evolúcióval elérhető. Jézus vére nem csupán megmenti azt, aki megbánja bűneit, de ugyanakkor el is ítéli azt, aki ellenszegül, mert „…vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9:22). A csapások és az apokaliptikus jégeső nem tudta kiszabadítani Isten népét a fáraó vasmarkából. Mi szabadította meg őket? A vér. Semmi más, csak a vér! A vér pedig soha nem veszti el az erejét. Képes a) meggyógyítani a fájdalmas emlékeidet; b) megtisztítani és megszabadítani a bűnödtől, amelyről még beszélni sem mersz; c) védelmezően betakarni; d) határt húzni, melyen az ellenség nem mer átlépni. Ma tehát köszönd meg Istennek a vért!