Ugye milyen nehéz, amikor Isten hallgat, amikor elrejti arcát előlünk. Ezt tapasztaltam az utóbbi időben, és életem során már többször is. Kerestem, hogy mi az, amit elkövettem, ami miatt hallgat. A napokban megértettem valamit. Amikor Isten hallgat nem mindig a bűn az oka. Sokszor Isten a hallgatása által próbálja ki a hitünket. Emlékezz csak Jób esetére, Dávid hányszor könyörgött Istenhez, hogy miért rejtette el orcáját előle. És, igen! Isten nem hagy el, többször is ígérte. Olyan ígéretet viszont soha nem tett, hogy mindig érezni fogjuk jelenlétét. Sőt, még el is ismeri, hogy időnként elrejti orcáját előlünk. Amikor úgy érezzük, Isten magunkra hagyott bennünket, s mi mégis, érzéseink ellenére is bízunk benne - nos, ilyenkor imádjuk Őt a lehető legmélyebben.
Bátorítást jelentett számomra a lenti ének is. Sokszor mondtam már én is Istennek, "ha itt lettél volna...de én nem érzem, hogy itt lennél..." és ehhez hasonlókat. És néha jogosnak tünik, hogy ezt mondjam. De amikor meglátom Isten tervét, akkor azt mondom, "Igen, Neked volt igazad!"
Mert "amikor Ő négy napot késik, és minden remény oda van,
Uram, nem értem miért váratsz olyan sokat,
De az Ő útja Isten útja, nem a tied sem az enyém,
Még ha négy napot késik is, Ő még akkor is időben van..."
Ő MÉG AKKOR IS IDŐBEN VAN...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése